A hónap fotói

2005. júliusban indult el „A hónap fotója” rovatunk, mely az aktuális hírekben jelenik meg.
E fotóalbumunkban összegyűjtöttük az eddigi „hónap fotóit”.

2007. április

Virágzik a kastély előtt a tulipánfa
(Fotó: Purgel Zoltán)

2007. március

Lepke deres pitypangon
(Fotó: Berezvai László)

2007. február

A McNaught-üstökös,
amely Szegváron is megfigyelhető volt január elején
(Fotó: Purgel Zoltán)

2007. január

Gombák
(Fotó: Berezvai László)

2006. december

Kora téli ködös reggel
(Fotó: Berezvai László)

2006. november

Halottak napja a szegvári temetőben (2004.)
(Fotó: Magyar Zoltán)

2006. október

„Kurcaöröm”
Sok jó dolog történik mostanában a Kurcával.
Elkezdődhetett a kotrása, s egyre szebb lesz a parti sétány is...
(Fotó: Purgel Zoltán)

2006. szeptember

„Ez még annál is finomabb”
(Fotó: Papdiné Apostol Anna)

2006. augusztus

Az idei alkotótáborban...
(Fotó: Rácz Attila)

2006. július

Naplemente Szegváron
(Fotó: Berezvai László)

2006. június

Szegvár a szentesi TV-toronyból
(Fotó: Purgel Zoltán)

2006. május

A Tisza
(Fotó: Purgel Zoltán)

Petőfi Sándor: A Tisza

Nyári napnak alkonyúlatánál
Megállék a kanyargó Tiszánál
Ott, hol a kis Túr siet beléje,
Mint a gyermek anyja kebelére.

A folyó oly símán, oly szelíden
Ballagott le parttalan medrében,
Nem akarta, hogy a nap sugára
Megbotoljék habjai fodrába'.

Síma tükrén a piros sugárok
(Mint megannyi tündér) táncot jártak,
Szinte hallott lépteik csengése,
Mint parányi sarkantyúk pengése.

Ahol álltam, sárga föveny-szőnyeg
Volt terítve, s tartott a mezőnek,
Melyen a levágott sarju-rendek,
Mint a könyvben a sorok, hevertek.

Túl a réten néma méltóságban
Magas erdő: benne már homály van,
De az alkony üszköt vet fejére,
S olyan, mintha égne s folyna vére.

Másfelől, a Tisza tulsó partján,
Mogyoró- s rekettye-bokrok tarkán,
Köztök egy csak a nyilás, azon át
Látni távol kis falucska tornyát.

Boldog órák szép emlékeképen
Rózsafelhők usztak át az égen.
Legmesszebbről rám merengve néztek
Ködön át a mármarosi bércek.

Semmi zaj. Az ünnepélyes csendbe
Egy madár csak néha füttyentett be,
Nagy távolban a malom zugása
Csak olyan volt, mint szunyog dongása.

Túlnan, vélem átellenben épen,
Pór menyecske jött. Korsó kezében.
Korsaját mig telemerítette,
Rám nézett át; aztán ment sietve.

Ottan némán, mozdulatlan álltam,
Mintha gyökeret vert volna lábam.
Lelkem édes, mély mámorba szédült
A természet örök szépségétül.

Oh természet, oh dicső természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy te! mentül inkább hallgatsz,
Annál többet, annál szebbet mondasz. -

Késő éjjel értem a tanyára
Fris gyümölcsből készült vacsorára.
Társaimmal hosszan beszélgettünk.
Lobogott a rőzseláng mellettünk.

Többek között szóltam én hozzájok:
"Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója."

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
Jön az árvíz! jön az árvíz! hangzék,
S tengert láttam, ahogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!

2006. április

Választási kampány idején...
(Fotó: Purgel Zoltán)

2006. március

Egy hattyú szegvári kirándulása
(Fotó: Farkas Tibor)

Még fehér hollóval is sűrűbben lehet találkozni Szegváron, mint hattyúval. Februárban egy hattyú látogatta meg kis falunkat, pont akkor, amikor Magyarországon először mutatták ki elhullott hattyúkban a madárinfluenza emberre is veszélyes H5N1 vírusát.
A nagytestű madár csak rövid ideig volt látható a Kurcán, a Szent-János híd közelében. Az ÁNTSZ közleményét az alábbiakban olvashatják.

Mit kell tudni a madárinfluenzáról?
(Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat közleménye)

Tisztelt Állampolgár!

Bár Magyarországon is megjelent a madárinfluenza vírusa, néhány egyszerű óvintézkedéssel Ön is meg tudja védeni magát és családját. Erről a betegségről, és az ezzel kapcsolatos tudnivalókról, teendőkről kívánunk tájékoztatást adni.

Mi a klasszikus influenza?

A klasszikus emberi influenza minden évben szezonális rendszerességgel, ősszel-télen jelentkező megbetegedés, amelynek kialakulásáért az influenza vírus A, B, vagy C típusa felelős. A klasszikus influenza magas lázzal, köhögéssel, torokfájással, izomfájdalommal járhat. Ez a megbetegedés emberről-emberre terjed. Közösségekben egymástól könnyen elkaphatjuk. A betegség ellen a védőoltás a leghatékonyabb védekezés.

Mi a madárinfluenza?

A madárinfluenza alapvetően a szárnyasok fertőző betegsége, amelyet az influenza A vírusának különböző altípusai okoznak. A madarak egyes fajai különböző mértékben érzékenyek az influenza vírusok változataira. A vadon élő vízi szárnyasok tünetmentesen is hordozhatják, a házi szárnyasok azonban érzékenyebbek a fertőzésre. Utóbbiaknál is vannak eltérések: míg a házityúk viszonylag ellenállóbb, a pulyka rendkívül érzékeny a vírus enyhébb változataira is. Egyes vírusváltozatok sem baromfira, sem emberre nem jelentenek veszélyt, míg mások, mint a hírhedt H5N1-es altípus, szárnyasokban nagy kiterjedésű járványokat okozhatnak.

Okozhat-e emberi megbetegedést a madárinfluenza?

Annak ellenére, hogy a madárinfluenza a szárnyasok betegsége, nagyon ritkán és különleges körülmények között az ember is megfertőződhet és megbetegedhet. Az emberi megbetegedés csak a fertőzött állattal való nagyon szoros, közvetlen kapcsolat, érintkezés során alakulhat ki. Az eddigi emberi megbetegedések is ilyen módon történtek. A madárinfluenza vírus a szárnyasok ürülékével, váladékával, vérével terjedhet állatról emberre (a baromfi-telepeken, a szárnyas-feldolgozóiparban dolgozókra éppen ezért különleges biztonsági szabályok vonatkoznak ).
A vírus 70°C hőmérsékleten biztosan elpusztul. Mindemellett a valamilyen betegségben elhullott állatok húsa fogyasztásra alkalmatlan, ezért bizonytalan eredetű húst egyébként sem szabad elfogyasztani.

Hogyan védekezzünk a madárinfluenza ellen?

Az általános higiénés szabályok (pl. alapos kézmosás, háztartási fertőtlenítőszerek használata) betartásán túl kerülni kell minden olyan helyet, ahol fertőzött baromfi vagy egyéb madár fordulhat elő. A közvetlen kapcsolatot beteg baromfival, élő vagy elhullott vadmadárral, valamint állati ürülékkel szennyezett felületekkel (érintés, szájba vétel) kerülni kell. Különösen fontos a gyermekek figyelmét felhívni erre, megtiltani, hogy madarakkal játszanak, és megtanítani nekik, hogy ha beteg, esetleg elhullott madarat látnak, arról szóljanak szüleiknek, nevelőiknek.
Madárinfluenzával érintett országokból nem szabad semmilyen élő szárnyast (baromfi, díszmadár, vadmadár) vagy ilyen származású nyers terméket (hús, toll, tojás) behozni.
Állati eredetű élelmiszerek behozatala az Európai Unió tagállamain kívülről egyébként is tilos, mert azok számos fertőző állatbetegséget terjeszthetnek.

Mi az állattartók kötelessége?

Természetesen a baromfiállomány megvédése érdekében a legtöbbet az állattartók tehetik az állategészségügyi jogszabályok betartásával, melyek egyik legfontosabb célja meggátolni a háziszárnyasok és a vadmadarak között a vírus átadását. A vírus esetleges terjedése csak akkor akadályozható meg, ha az állategészségügyi szolgálat tudomást szerez minden esetleges megbetegedésről. Ezért valamennyi állattartó kötelessége, hogy az állományában jelentkező, betegségre utaló tüneteket azonnal jelentse a legközelebbi állatorvosnak, hatósági állatorvosnak.
Ha Ön elhullott madarat talál, kérjük, hívásával ne a központi segélykérő számot, vagy a mentők általános hívószámát terhelje, hanem hívja az infovonalat a 189-es számon.

2006. február

Korcsolyázók a Kórógy-tavon.
A kemény hideg vastagra „hizlalta” a tó jegét.
(Fotó: Luli Áron)

2006. január

„Hóhelyzet” 2003-ban.
A meteorológusok kemény hideget, nagy havazásokat jósolnak januárra.
Lehet, hogy ugyanez a kép fogad majd bennünket?
(Fotó: Purgel Zoltán)

2005. december

„Hogyha nékem sok pénzem lesz...”
Ternai Kft. évadzáró napszámos buli a Castellum Étteremben.
(Fotó: Purgel Zoltán)

2005. november

Halloween napján...
(Fotó: Purgel Zoltán)

Mindenszentek előestéjén Szegváron is egyre több ház előtt lehetett látni vigyorgó tököket. Évről-évre egyre többször látunk ilyeneket, mégsem tudjuk, valójában mit jelent.

A kelták az újévet november elsején a Samhain-fesztivál keretében ünnepelték. Pogány hagyományok szerint több istent imádtak, ám ezek közül is kimagaslott a számukra legfontosabb istenalak, a napisten (Samhain). Ő jelképezte az emberek számára a termékenységet, a munka szeretetét és a bőséget. Az újév a napos időszak lezárását, a termés betakarítását és a hideg, téli napok kezdetét jelentette. Szimbolikusan azt jelképezte, hogy Samhain a hideg fogságába került. A kelták hite szerint a halottak istene az óév utolsó napján, október 31-én megengedte az elhunyt lelkeknek, hogy családjaikhoz hazalátogassanak. Az emberek féltek a rossz szellemektől és a démonoktól, ezért az ünnepség kezdetén hatalmas máglyákat gyújtottak, áldozatokkal kedveskedtek isteneiknek. Hasonló célt szolgálhatott, hogy állatjelmezekbe öltöztek, mivel ezzel akarták elijeszteni falvaikból az ártó lelkeket. Hajnalig tartó, tűz körül lejtett táncukkal elbúcsúztatták a napsugaras időszakot. Reggel a vallási vezető kőedényekben egy-egy maroknyi parazsat adott minden családnak, hogy otthonukba beköltözzön a fény és a melegség. Így üldözték el a rossz szellemeket, akik esetleg az éjszaka folyamán nem tértek meg a másvilágra. Ez volt az első „Halloween” - ünnep, amely már az első évszázadban létezett az Angliát elfoglaló római- (akik a Pomona-nap keretében a gyümölcsök és kertek istennőjét ünnepelték) és a katolikus tradíciókban is.

2005. október

„EzüstNet” informatikai tanfolyam Szegváron
(Fotó: Purgel Zoltán)

2005. szeptember

Aratás után
(Fotó: Berezvai László)

2005. augusztus

Réti-telepi híd
(Fotó: Purgel Zoltán)

2005. július

Új rovat indul hírportálunkon: „a hónap fotója”!
Ha van olyan képe, amit szívesen megosztana a Szegvár OnLine olvasóival, küldje el névvel, címmel szerkesztőségünknek, és lehet, hogy Ön lesz  a „hónap fotója” beküldője!
A fotókat e-mailben és MMS-ben várjuk.
- E-mail: infoszegvaronline.hu
- MMS: + 36 30 349 1100

Szegvári Tisza-part
(Fotó: Purgel Zoltán)