Örömmel számolhatok be, hogy a Szegvári Kyokushin Karate Dojo Sportegyesület megvalósította tervét és részt vett a Világ Gyalogló (hó) Nap elnevezésű programon 2020. október 3-án. Nagy örömünkre szolgált, hogy a szintén szegvári székhelyű Szép Öregkor Nyugdíjas Egyesület jelezte részvételi és segítői szándékát. Ők előre jelezték azt is, hogy a teljes távot nem tudják vállalni, de egy darabig elkísérnek minket, és hogy az úton ne legyen energiahiányunk, zsíros kenyérből, paprikából, almából és ásványvízből csomagot készítettek nekünk.
Az eredeti útvonalat kissé megváltoztattam, ezáltal folyamatosan folyók, rétek, erdősávok mentén közlekedtünk, ahol tökéletes terepet találtam szórakoztató ügyességi feladatok végrehajtására. Délelőtt 10 órára minden készen állt, hogy egy szép emlékezetes délelőtti és kora délutáni órát töltsünk együtt a természetben a barátainkkal. Indulás előtt Szabóné Gyermán Erika köszöntötte a részvevőket és a segítőket, valamint átadta Szabó Tibor György Szegvár Nagyközség polgármesterének üzenetét, melyben a polgármester úr megköszönte a program felkarolását, a civil csoportok együttműködését, és kérte, hogy ez, és az ilyen jellegű tevékenységek legyenek jobban életünk részei.
Ezek után felkerekedtünk a táv teljesítésére, de előtte még bemelegítettünk egy kis kosárlabdadobással. Ez elég jól ment a próbálkozóknak. A Réti-telep hídjánál megálltunk és a vizek, vízen járók védőszentjének, a gyónási titok vértanújának, Nepomuki Szent Jánosnak a szobránál Szabóné Gyermán Erika mesélt röviden a szent életéről, legendájáról, valamint elmesélt egy szegvári történetet is, amit csak az idősebb generáció ismert. Innen nem messze volt a következő állomás, ahol az emelkedőn egy labdát kellett felterelniük a vállalkozó szelleműeknek. Ez azért már nem volt olyan egyszerű! A hídon átsétálva a Kurca partján a Tisza folyó felé vettük az irányt. A Csorda-kanyarban ismét feladat várt a túrázókra. Egy rögtönzött kellékekből álló lengőteke „bajnokság” várta a csapatot. Az erős szél és az egyenetlen talaj egyáltalán nem tette könnyebbé az amúgy is feledésbe merülő játék nehézségeit, habár a játék a szem- és a kéz-koordinációt, valamint az előrelátást igen jól fejleszti. A tiszai útról letérve az „ötkarikás játékhoz” értünk, amely karikák pálcára való dobását jelentette. Ezután a túra legszórakoztatóbb és egyben legmozgalmasabb gyakorlata következett. Közel egy kilométeren keresztül 40 db papírlap lett elhelyezve nem túl könnyen észre vehető helyeken. A papírlapok ajándéktárgyak neveit tartalmazták. Ezeket kellett megkeresni. Aki figyelmes volt, sokat talált!
A Kurca folyón átívelő Fahídon, mely ma már beton alapokon áll, folytattuk a túránkat most már visszafelé a község irányába. Egy újabb kereső játék volt a következő program, de most olyan borítékokat kellett keresni, amiben kérdések és feladatok voltak. Ezeket összegyűjtve érkeztünk a Csorda-kúthoz, ahol kiértékeltük a borítékok tartalmát. Akadt benne találós kérdés és ismeretterjesztő információ is. Akadt olyan is, aki inkább a feladatot vállalta. Ennél a helynél volt a bátorságpróba is, mely egy sötét lepedővel letakart vödröt jelentett. A közepén kialakított lyukon keresztül kellett kivenni egy, a vödörben tartózkodó valamit. Egy kis hal lapult benne. Sokan rájöttek, hogy nem olyan könnyű feladat, mint amilyennek tűnik. A kis hal később visszakerült a folyóba.
Utunk végén már csak egy, nem általam készített akadály lassította tempónkat. Egy 200-250 méter hosszú sártenger állta utunkat, de jól átgondolva minden egyes lépést, viszonylag tiszták maradtunk. Célunkhoz közeledve finom illatokat éreztünk és követni kezdtük. Szerencsére a célhoz vezetett a szimatunk, hiszen a megfáradt vándorokat ízletes paprikáskrumplival várták a nyugdíjas klub vendégszerető tagjai. Elmondhatom, hogy minden tökéletesen sikerült!
Köszönöm az élményt a résztvevőknek, a segítőknek és támogatóknak egyaránt!
