„Őszidő” Nyugdíjas Klub

A Máltai Szeretetszolgálat Szegvári Csoportjának egyik tagja Zsadányi József plébános úrnak javasolta 1996-ban, alakuljon egy nyugdíjas klub Szegváron. Plébános Úr hozzájárulása révén kb. 27 nyugdíjas asszony tömörült abból az elhatározásból, hogy heti rendszerességgel találkoznak. Erre a célra a Katolikus Kör megfelelőnek bizonyult, és minden hét hétfőjén délután fél 2-től 4 óráig együtt lesznek. A klubot „Őszidő Klub”-nak nevezték el. A találkozók időpontja és a klub neve azóta sem változott. A létszám ugyan változó, halálesetek és új belépők befolyásolják.

Tehát mi, nagymama- és dédikorú asszonyok a Katolikus Körben zavartalan örömmel töltjük időnket. Nem zárkózunk el senkitől, nyitottak vagyunk és személyválogatás nélkül /vallási vagy korábbi foglalkozástól eltekintve/ bárki csatlakozhat közénk. Van közöttünk egyszerű háziasszony, nyugdíjas kereskedő, iparos, gyári munkás, betegápoló, banktisztviselő, hivatalnok stb. Itt egyenrangú nyugdíjas mindenki, fontos a békés egymás mellett élés.

Klubon belül megünnepeljük mindenki névnapját, kerek évfordulós születésnapokat. Közös pénzadományból virággal és egy-egy ritmusos saját költésű verssel köszöntjük az ünnepeltet. Viszonzásul pedig agapéval, benne finom süteménnyel, üdítőkkel, csekély mennyiségű borral kedveskedik klubtársainak. De Plébános Urat is köszöntjük névnapján úgy, hogy megkérjük Őt, jöjjön el közénk. Átadjuk közös ajándékunkat, és szintén szeretet-vendégségben részesít bennünket.

Minden alkalommal összejövetelünket égő gyertya mellett, imával kezdjük, befejezéskor úgyszintén. Azonban nagyböjtben keresztutat, májusban a Loretói litániát, októberben rózsafűzért imádkozunk. Évenként két alkalommal templomi hirdetés kapcsán, a Katolikus Kör udvarán felállított Mária szobor előtt – Plébános Úr vezetésével – májusban a Loretói litániát, júliusban Szent Annához könyörögve a „nagymamák” litániáját végezzük el, kb. 40-60 fő jelenlétében. Szintén agapéval zárul.

Szoros barátságban vagyunk a helyi Idősek Napközi Otthona lakóival. Az Otthon és a Klub egyezteti rendezvényeit, pl. farsang, anyák napja, idősek napja stb. Ugyanis ezeken a napokon elmegyünk egymáshoz, sőt közös szerepléseket is vállalunk. A farsangi mulatságokra különösen nagy a készület, mert az apróbb jelenetek, kisebb szövegű párbeszédek próbálása, jelmezek megbeszélése foglalkoztatja a klubtagokat. Nagy izgalommal várjuk ezeket a rendezvényeket. A klubfarsangot a Katolikus Kör nagytermében szoktuk tartani, mert a 40-70 fős érdeklődő befogadására az a helyiség a megfelelő.

A Klub eseményeit 2002. óta „Esemény-napló”-ban rögzítjük, fényképekkel szemléltetve, és a mindenkor elhangzott köszöntő versekkel.

Nagyon jól érezzük magunkat, a klub-napokon még anyagi gondjainkat is elfeledjük, a nehézségeket leküzdjük, mert az egymásnak adott figyelmesség mindennél többet ér. Vita, nézeteltérés soha sincs közöttünk.

Jól tükrözi klubunk életét az egyik klubtársunk verse, ami szó szerint az alábbi:

Van egy kis klub a faluban, Őszidő a neve.
Szerénytelen dolog volna dicsekedni vele.
Beszélnem kell róla, nem tudom megállni,
Hej, de nehéz volna nekem belőle kiválni.

A szegvári Katolikus Körben van a mi szállásunk,
Nyáron hűvös, télen meleg, amilyet kívánunk.
Összetartó a kis csapat, úgy mondja a fáma,
Ki nem hiszi, jöjjön közénk, ne holnap, még máma.

Minden héten egyszer eljárunk a klubba,
Ha nem volna, odahaza búsulnánk a sutba.
Ha nyomaszt valami, vagy ránk szakad a bú,
Néhány óra itt a klubban, s tovaszáll a ború.

Jönnek a poénok egymás után sorba,
De ettől a klub becsületén még nem esett csorba.
Beszélünk a jelenről, és az elmúlt korról,
Itt egymásra senki soha meg nem orrol.

Olykor-olykor mesélünk a régmúlt gyermekkorról.
Felidézünk régi jó történeteket,
Elmondjuk a régen tanult kedves, szép verseket.
Újságokból felolvasunk megszívlelni valót,

Ha időnk van, megtekintünk egy-egy jó videót.
Számon tartjuk, ünnepeljük egymás neve napját,
Elfogyasztjuk a sok finom süteményt és tortát.
Nem táncolunk, üdítőnket megisszuk egyhelyben,

Vörösborból kisujjnyit, mert bajt csinál a fejben.
Mozgolódik a kis csapat, négyre jár az óra,
Azt jelenti hazamenni, eljött a záróra.
Nem volna tőlünk szép csak úgy hazamenni,

Van még mit jó szívvel, hálával megtenni.
Megköszönni Istennek, hogy együtt lehettünk,
Bocsássa meg, ha vétettünk, s őrködjön felettünk.

Szegvár, 2006. március hó     

Özv. Mihály Károlyné
klubtag