A tanító öröksége

Hónapok óta vártuk, hogy mikor vehetjük kézbe Vértes Judit édesapjáról készült könyvét. Judit megkapó, közvetlen egyéniségével mindenkit megnyert az ügynek. Évek óta gyűjtötte édesapja naplója alapján az adatokat, a Zsigerháti iskola egykori tanulóitól, a még élő személyektől, tanítványoktól, Sokan segítették munkáját, amelyet ő sohasem felejtett el egy-egy jó szóval, apró figyelmességgel megköszönni. Az utolsó hetekben már az anyag rendezése volt hátra, amelyet szinte lépésről-lépésre megmutatott nekünk. Így tudtuk, hogy egy érdekes, az 1930-as évek tanítói sorsáról hű képet fogunk kapni a könyv lapjain.
A könyv bemutatójára most vasárnap, június első vasárnapján, a Pedagógus Napon került sor, talán nem véletlenül. A könyvben szereplő visszaemlékezések a tanító bácsiról, mind-mind azt sugallják, hogy a tanítók a régmúltban nagy megbecsülésnek örvendtek, a tanyai tanítók pedig még összetartó, a felnőtteket irányító szerepet is vállaltak. 
Az ünnepség kezdetének időpontjára zsúfolásig megtelt a Művelődési Ház nagyterme. Mindenki eljött, aki érintve volt valamilyen formában. Vagy ő volt tanítvány, vagy a szülei meséltek a tanító bácsiról, vagy Vértes Judit megkapó személyét ismerték. Jó volt látni a sok érdeklődő embert.
Nagyon szép könyvbemutató volt. Egyszerűen így lehet leírni. Még nem voltunk ilyennek részesei Szegváron. Judit szavai szerint ajándékműsorral köszöni meg mindazoknak a segítő embereknek a munkáját, akik valamilyen formában hozzájárultak a könyv megjelenéséhez.
Kedves színfolt volt az, amikor az óvodások egy-egy virágszálat adtak át a belépő, a könyv megírásához segítséget nyújtó személyeknek.
Szavakkal nem is lehet leírni azt az élményt, amelyet átéltünk ezen a vasárnap délután. Ezt köszönhetjük a műsor összeállítóinak Vértes Juditnak, Kovács Ildikónak, Nagy Sándornénak.
Rendhagyó módon minden köszöntés, bemutatás helyett Zorán: Apám hitte című dala szólalt meg Szűcs Zoltán hangján, Papp János gitárkíséretével, majd Gémes László polgármester köszöntője után a dal folytatódott. Már itt elérzékenyültünk.
Ezután Ballai László könyvajánlóját hallhattuk. Ő az Égisz kiadónál több éve együtt dolgozott Judittal, értően, az írónőt ismerve méltatta a könyvet. Ezután egy ötödikes nagykanizsai kisfiú, Karádi Dávid Tóth Árpád: Ima a gyermekekért című versét mondta el. Nagy élmény volt hallgatni gyönyörű előadását.
Vértes Judit visszaemlékezését édesapjáról, a könyv megírásáról áhítattal hallgattuk egyszerű, de nagyszerű szavait. 
Ezek után részletek hangzottak el a könyvből Szűcs Zoltán és Nánási Attila tolmácsolásában. Annyira megkapó volt egy-egy történet, részlet, hogy szinte azonnal olvasni kezdtem volna a könyvet, amelyet ajándékként jó néhányan megkaptunk a felolvasás közben.
Érdekes színfolt volt a kiragadott szerenádról szóló rész. Sebestyén Sarolta elénekelte azt a két dalt, amellyel az ifjú házas Vértes Imre feleségét köszöntötte.
Hallhattuk Vértes Judit versét is édesapjáról.
Sokak emlékezetében él a szarkalábas színdarab (a terem díszítésében is a szarkalábé volt a főszerep). Ennek táncbetétjét ajánlotta figyelmünkbe Magyar Imre, aki feleségével az akkori viselethez hasonló ruhákba öltözött Szarkalábas tánccsoportnak megtanította ezt a táncot, amelyet az akkorihoz hasonlóan tangóharmonikával (Gazsó József) és fúvós hangszerrel (Szűcs Zoltán) kísértek. A színdarab végén az Álmodó Tisza-part című nótát énekelték annak idején. Ezt most a Rozmaring Népdalkörtől és Sebestyén Saroltától hallhattuk, ifj. Ternai József harmonika kíséretével. A közönség együtt énekelte velük a hazavágyásról, az otthon szeretetéről szóló dalt.
Befejezésül Vértes Judit jelképesen átadta a könyvet olvasóinak, megköszönve mindenki segítségét, amely nélkül nem tudta volna megvalósítani édesapja „végrendeletét”. 
A megható, szemekből könnyeket kicsordító ünnepség befejezéséül Tóth Lászlóné, iskolánk igazgatója ajánlotta megtekintésre az iskolatörténeti kiállítást, amely főleg a Zsigerháti iskola köré csoportosult.
Az ünnepség után sok-sok ember állt sorba, hogy Judittal dedikáltassa a könyvet. Rég nem látott ismerősökkel beszélgetve, a kiállítást nézegetve és a finom Teri néni szerelemkalácsát eszegetve estébe nyúló szép délutánt éltünk át. 
Mindenki megható, szép élményekkel ment haza. Én is örömmel lapozgattam szeretteimmel még este a könyvet, amelyhez már így is sok élmény köt. Minden betűjét elolvasva, minden képét megnézve szép emlékeim maradnak meg a Vértes Imre tanító bácsiról, Vértes Juditról, és e szép napról.