Biztosan hallottál a szegvári Bábos Napról, ahol a Durbincs Bábcsoport ünnepelte 10. évfordulóját.
Igyekeztünk méltón megünnepelni, így meghívtuk kedves barátainkat, vendégeinket és a szarvasi, békéscsabai és kiskunhalasi gyermekbáb-csoportokat vendégelőadónak.
Már hetekkel előtte nagy szervezkedésbe kezdtünk, hiszen itt nemcsak előadásokról, hanem kiállításról, dekorálásról, ajándékokról, vendéglátásról, a falu nevezetességeinek szakszerű bemutatásáról is szó volt.
Így együtt találtuk ki és készítettük el a süteményeket nálunk, a dekorációt, a kiállítást együtt rendeztük be napok alatt.
A szülők nagyszerű szervezők, hiszen hihetetlen módon megszervezték a szombati vendéglátást, a kiszolgálást, a terítést, a vendégvárás eseményeit.
Az édesapák és édesanyák szendvicseket készítettek saját „hozott” anyagból, mindenkinek jutott bőségesen belőle.
Az ebédet az Új iskola két dolgozója főzte, a kalácsot édesanyámék sütötték, itt is rengeteg felajánlás történt, hiszen csak a húst kellett megvennünk.
Az ebéd utáni programot is mindenütt szívesen, örömmel ajánlották fel, így mindhárom városba a kirándulások által eljutott Szegvár jó híre. Lénárt Martin beszámolója részletesen leírja a nap történéseit, köszönet érte az előző számban.
A délelőtti előadásokat, aki látta, betekintést nyelt a bábjáték műfajába, a bábok sokszínűségébe és a nagyszerű előadások remélem élményszerűek, maradandóak maradtak.
Mindenkinek, aki azon a szombaton szíve-lelke szerint fontosnak tartotta, hogy megtiszteljen bennünket, szívből köszönöm a nézőknek, a vendégeknek, a csoportoknak. A szülőknek, és minden segítőnek és szervezőnek az aktív és figyelmes munkáját, összes felajánlását, hiszen ezek nélkül nem boldogultunk volna.
A Durbincs tagoknak a sokévi vidám, dolgos, családias, sikeres együttműködést, a nagyszerű helytállást.
Egy bejegyzés a kiállítás emlékkönyvébe: „… az előadások feldobták a hangulatom.”
Ugye durbincsok érdemes tovább csinálni?
Klári néni