Írta: Marjanucz László, a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület elnöke
Kovács Lajos tanárember volt, és helyismeret-kutató. Munkásélete a szegvári általános iskolához kötődött. Jóllehet a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán fizika szakon, tehát „reálbölcsészként” végzett, az Eötvös Lóránd Egyetem Természettudományi Karán pedagógiából és vezetéselméletből középiskolai tanári oklevelet szerzett. A helytörténeti és néprajzi kutatás iránt érdeklődve feldolgozta Szegvár 1745-1945 közötti oktatásügyének történetét. Tudományos igényű ambícióját fejezte ki, hogy pályázatokat készített és dolgozatokat írt. 1976-tól a szegvári általános iskola igazgatója lett, s innentől kezdve tanárként a falu tanulónemzedékének sorát tanította helytörténetre, szülőföldjük szélesebb ismeretére. Tanári és kutatói munkája egymást erősítő kölcsönhatásban mutatkozott meg a Szegvári Falumúzeum szakmai arculatában. 1981-től 2008-ig igazgatóként vezette a múzeum közművelődési tevékenységét. Működése révén a falumúzeum egyfajta iskolán kívüli didaktikus hellyé vált, amely tartalmilag és pedagógiailag a hon- és népismeret tantárgy iskolai tanrendbe illesztését alapozta meg.
Kutatóként a Szegvár kínálta kulturális és történelmi örökség világával ismerkedett meg. A „hely szelleme” ragadta meg, mozgatta tevékenységét, hisz a falu közel 8000 éves, visszakövethető múltjában – ahogy írta: „minden kor termelési, kultikus és művészeti emlékei” megtalálhatók Szegváron és környékén. Évtizedeken át szerkesztette a „Tanulmányok Szegvár nagyközség történetéről” c. sorozatot, és 1988-tól a Szegvári Napló havilapot.
Kovács Lajos kiterjedt tanári és kutatói tevékenységével azt a tudóstanári ideált képviselte, amelynek egykori tipikus alakjait a két világháború közötti időszak gimnáziumainak tanárai között találjuk. Ez a hagyomány visszatérőben van a mai tanárkiválasztódás törvényes metódusaiban, és főleg nagyobb „iskolavárosokban”, de Kovács Lajos már évtizedekkel ezelőtt, és faluhelyen mutatott erre példát. Igazi „lámpása” volt Szegvárnak.
A Nemzeti Tantervből következő feladatként, de a honismereti tudás társadalmi szerepét és hívatását is szem előtt tartva vezette be Szegváron a Honismeret c. tárgy tanítását. A tantárgy oktatását természetes módon Szegvár több-ezeréves múltjának megismertetéséhez szabta, amelyben a helytörténeten kívül helyet kapott a régészet, a tájismeret és a néprajz. E sorok írójának volt szerencséje Kovács Lajos: Mesél a szegvári határ c. helytörténeti olvasókönyvét az elsők között olvasni 1993-ban, amelyet a szerző „a szegvári általános iskolásoknak” ajánlott. A könyv hiánypótlónak számított, nemcsak szegvári vonatkozásban, hanem a szélesebb tanítási módszertant tekintve is. Sajátossága, hogy a „történelem” és „honismeret” oktatásának különbségeire rendszeresen felhívta a figyelmet. Ilyen módszerként alkalmazta a történelmi időszámítás és a családi életciklus időszakainak párba állítását. Pl. az „évtizedes idővonal” megismerése a tanuló élettörténetének megismerését szolgálta. A szülők, nagyszülők élettörténetének bekapcsolása foglalkozásuk kapcsán, az „évszázad” idővonal megismerését könnyítette meg.
Kiemelendő, hogy a könyv Kovács Lajos több éves saját gyűjtő-kutató-feldolgozó munkájának eredménye. Két része a helytörténetet és tájismeretet kapcsolja össze. Előbbi idő- és tárgyrendbe szedett falukrónika, a történeti fejlődés menete, melyet a „mesélő határ” 11 meséje, és egyéb lokális népismereti, tájtörténeti olvasmány egészít ki.
A Csongrád Megyei Honismereti Egyesületnek is alapító tagja volt. Kovács Lajos kutatói és tudományos ismeretterjesztői munkájának vitathatatlan eredménye, hogy az általános országleíráshoz a szegvári múlt globális örökségét föltáró helyi tudásszinttel járult hozzá.
Szegvár kétszer adott otthont a Csongrád Megyei Honismereti Diáktábornak. Ennek során megtapasztalhattuk Kovács Lajos segítőkészségét a tábor elhelyezését illetően, és szakmai hozzáértését a Falumúzeumban kiállított múlt magyarázatát és az ott tartott foglalkozások irányítására nézve. A múzeum legértékesebb leletéről, az újkőkori Tiszai kultúrához tartozó Szegvár-Tűzkövesen föllelt „Sarlós Isten”- ről és a korszakról tartott előadás maradandó emléke lett honismereti ott-tartózkodásunknak.
Kovács Lajost jellemezte még, hogy a „honismeretet” pedagógusként a „honszeretetre” nevelésként fogta fel. Gyakorlati feladatnak tekintette, hogy a felnövekvő nemzedékek tudatában és lelkében készítse elő, alapozza meg a szülőföld szeretetének értékét, sorsközösségét.
Munkásságát az Országos Honismereti Szövetség 2010-ben „Honismereti Emléklap” kitüntetés adományozásával ismerte el.
Kedves Lajos, nyugodj békében!
Marjanucz László
a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület
elnöke