Ki gondolta volna, hogy 43 év múlva ezek a képkockák felbukkannak? Hogy az ismerős arcok és a közös mosolyok újra életre kelnek egy felvételen. Az idő elszaladt, de az emlékek örökre megmaradtak. A nevek, a történetek, a padtársak, a tanárok – mindannyian részei lettünk egymás életének.
Ez a videó nemcsak egy ballagást idéz fel, hanem egy korszakot őriz. Egy generáció gyermekéveit – azokat az éveket, amikor még minden nyár végtelennek tűnt, és a jövő tele volt reménnyel.
Kőrösi Lajos bácsi kisfilmjei között találtuk meg az 1983. évi szegvári általános iskolai ballagás és tanévzáró felvételét. A film az akkor nemrég felépült sportcsarnokban készült, feltehetően ez volt az első olyan ballagási ünnepség, amelyet a rossz idő miatt nem az iskola udvarán, hanem a sportcsarnokban tartottak meg. (Talán ekkor derült ki, hogy a BEAG hangfal + a tornacsarnok párosítás nem valami előnyös az erős visszhang miatt.)
Tudom, hogy Szegváron nem nagyon képviselnek értéket ezek az archív dokumentarista filmfelvételek – ezt bizonyítja a szegvári elöljáróság, az iskola, az óvoda (és néhány csőcselék „személy”) velem szembeni aljas viselkedése – én mégis úgy éreztem, hogy megmentettem ezt a hét perces archív filmfelvételt az utókornak, hiszen – ahogy fentebb is fogalmaztam – ez a film egy korszakot őriz. (Az akkor ballagó kisdiákok ma 57-58 évesek lehetnek, én 1983-ban fejeztem be az első osztályt.)
Lajos bácsi nagyon aprólékosan rögzítette a vendégeket, több száz szegvári szülő, nagyszülő, pedagógus látható a filmfelvételen. Sajnos a ballagási menet nem került rögzítésre. (Lehet, hogy azt a filmtekercset nem találtuk meg.) Az elmúlt hetek kisfilmjeinek megjelenése után több kedves üzenetet, telefonhívást kaptam, megtudtam, hogy sokan magukra ismertek, s vélték szüleiket, nagyszüleiket, dédszüleiket, rokonaikat felismerni. Én abban bízom, hogy Kőrösi Lajos bácsi is látja „fentről”, hogy kisfilmjei milyen magas értéket képviselnek, és hogy milyen sok szegvárinak okoznak örömöt több évtized elteltével is.
Az elmúlt hónapban több olyan megkeresést is kaptam, akik pénzbeli támogatást szerettek volna adni Lajos bácsi filmjeinek digitalizálásához. Mint, ahogyan fentebb is fogalmaztam, erre a célra összegyűlt közel félmillió forint, ez az összeg fedezte a költségeket. Azonban, ha valaki szeretné az én „emlékmentő” és Szegvárért végzett munkásságomat szponzorálni, az a következő oldalon tud támogatni: https://www.szegvaronline.hu/tamogatas/