A 2026-os nyár ismét megmutatta, hogy a magyar szántóföldi növénytermesztés egyik legfontosabb kérdése már nem pusztán az, mekkora termést lehet elérni egy adott évben. Egyre inkább az kerül előtérbe, hogy mely növényekkel és milyen technológiával érdemes egyáltalán nekivágni a következő szezonnak.
Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontjának (JRC) július 27-én közzétett termésmonitoringja szerint az ismétlődő hőhullámok és a kevés csapadék Nyugat- és Közép-Európa jelentős részén kimerítette a talaj vízkészletét. Magyarországon a helyzet különösen kedvezőtlen: a JRC szerint az intenzív hőség tovább csökkentette az eleve alacsony talajnedvességet, tovább súlyosbítva az aszályt. A szervezet értékelése szerint hazánkban a téli és a nyári növénykultúrák egyaránt megszenvedték az időjárást.
A kukorica ismét a legérzékenyebb pontok között
A probléma európai léptékben is jól látható. A JRC júliusi értékelésében valamennyi tavaszi és nyári növény terméskilátását lefelé módosította, a legjelentősebb, 6–7 százalékos korrekció pedig a szemes kukoricát és a napraforgót érintette. Magyarország számára ennek különös jelentősége van. A szárazság nem egyik napról a másikra alakult ki: a JRC már június 22-i jelentésében arra figyelmeztetett, hogy Magyarország nagy részén a tartós szárazság és a csökkenő talajnedvesség rontotta a növényállományok kilátásait. Akkor a nyári kultúrák előtt álló forró és száraz időszakot külön kockázatként emelték ki. A folyamat tehát hónapok óta épül. Az Európai Aszálymegfigyelő Központ aktuális helyzetértékelése szerint augusztus elején a Pannon-síkság magyarországi területein továbbra is a legsúlyosabb, „alert” kategóriába tartozó aszályos állapotok voltak jelen. Mindez egyre nehezebben kerülhető kérdést vet fel: változik-e mindezek hatására a magyar gazdaságok vetésszerkezete?
Meddig maradhat meghatározó a kukorica?
A kukorica helyzete azért különösen érdekes, mert nagy terméspotenciálja mellett jelentős a vízigénye, és a kritikus fejlődési időszakokban fellépő hő- és vízstressz komoly termésveszteséget okozhat. A 2025-ös év tapasztalata ráadásul még mindig közvetlenül érezteti a hatását. A 2026 júliusában megjelent, aszálykárok ellentételezéséről szóló rendelet indokolása szerint a 2025-ös aszály elsősorban a kukoricában okozott jelentős hozamveszteséget. A károk miatt Magyarország az Európai Bizottság mezőgazdasági válságalapjához fordult, amelyből a magyar termelők számára 10,8 millió eurónak megfelelő összeg vált elérhetővé. Közben 2026-ra sem szűnt meg a veszély. A kormány már áprilisban aszályveszélyhelyzetet hirdetett, és létrehozta az Aszályvédelmi Operatív Törzset.
A gazdaságok előtt ezért már nem kizárólag az a kérdés áll, hogy mekkora lesz az idei kukoricatermés. Legalább ennyire fontos lehet, hogy 2027 tavaszán mekkora területet mernek ismét kukoricával bevetni.
Nem biztos, hogy egyszerűen más növény a megoldás
A kukoricaterület csökkentése önmagában azonban nem oldja meg a vízhiány problémáját. A napraforgó ugyan jobban alkalmazkodhat bizonyos száraz körülményekhez, de a JRC idei adatai alapján annak terméskilátásait is érzékenyen érinti a hőség és a talajnedvesség csökkenése. A kérdés ezért jóval összetettebb annál, hogy „kukorica vagy napraforgó”.
A vetésszerkezet mellett egyre fontosabbá válhat a talaj vízmegtartó képessége, a művelési menetszám csökkentése, a talajtakarást segítő technológiák alkalmazása, a megfelelő fajta- és hibridválasztás, valamint – ahol ennek műszaki és gazdasági feltételei adottak – az öntözés.
Nem véletlen, hogy a vízgazdálkodás szabályozása is egyre hangsúlyosabban reagál az aszálykockázatra. A 2026 februárjában kihirdetett vízügyi rendeletmódosítás indokolása már abból indul ki, hogy az éghajlatváltozással gyakoribbá váló aszályos időszakok, a kiszámíthatatlan csapadékeloszlás és a tartós vízhiány miatt a meglévő vízkészleteket hatékonyabban kell felhasználni.
A 2027-es vetésterv már 2026 nyarán elkezdődik
A következő hónapok egyik fontos agrárgazdasági kérdése ezért az lehet, hogyan reagálnak a termelők az egymást követő száraz évek tapasztalataira. Csökken-e tovább a kukorica vonzereje a nem öntözött területeken? Több napraforgó, kalászos vagy más, kisebb vízkockázattal termeszthető kultúra kerül-e a vetésforgóba? A gazdálkodók elsősorban növényt váltanak, vagy inkább a talajművelési technológiát alakítják át? És hol van az a termésszint, amely mellett egy vízigényesebb kultúra termesztésének kockázata még gazdaságilag vállalható? Ezekre a kérdésekre nem lehet országosan egyetlen választ adni. A talajtípus, a termőhely, az üzemi technológia, az öntözési lehetőség és a várható felvásárlási ár egyaránt meghatározza a döntést. Egy dolog azonban az idei adatokból már most látszik: a víz rendelkezésre állása a vetésszerkezet egyik meghatározó gazdasági tényezőjévé válik. A 2027-es szezon egyik legfontosabb döntése így valójában már 2026 nyarán elkezdődött.
Forrás: Mezőhír / Árgyellán Edina