Régen a szegvári falunapoknak egészen más hangulata volt. Nemcsak egy rendezvény volt a sok közül, hanem valódi közösségi esemény, amelyre szinte mindenki kíváncsi volt. A falu apraja-nagyja útnak indult, találkoztak régi ismerősök, barátok, szomszédok, és ilyenkor valahogy mindenki közelebb került egymáshoz.
Nem számított, ki honnan jött, kinek milyen véleménye volt, ki melyik polgármesterre szavazott, vagy éppen melyik politikai oldalon állt – nem volt annyira megosztott Szegvár, mint ma, a falunap közös ünnep volt. A színpadon szegvári civil közösségek vidám műsorai, sport- és zenei programok voltak, néha sztárfellépő, tűzijáték. Emlékezetes program volt a falusi lakodalom és az „Én ezt tudom!” vetélkedő.
A gyerekek önfeledten szaladgáltak, a felnőttek pedig örömmel találkoztak azokkal, akiket talán a hétköznapokban ritkábban láttak. Sok ember eljött, mert fontosnak érezte, hogy ott legyen – nem kellett különösebben győzködni senkit. A falunap természetes találkozási pont volt, ahol egy-egy kézfogásból hosszú beszélgetés lett, egy régi ismeretségből újra barátság, a közös élményekből pedig emlék.
Volt valami különleges ezekben az időben: Szegvár még közösség volt. Szegvár akkori „elöljárói” nem falakat építettek a lakosság közé, hanem hidakat. A falu vezetői jól tudták, hogy egy település ereje az emberek összetartásában rejlik, nem úgy mint ma, amikor egymás ellen hangolják az embereket, egymás feljelentgetésére biztatják a lakosokat. Talán ezért is emlékezünk olyan szívesen a régi szegvári falunapokra. Nem pusztán a zenére, a műsorokra, a finom ételekre vagy a vidám forgatagra emlékszünk, hanem arra az érzésre, hogy jó volt szegvárinak lenni, és jó volt együtt lenni.
Fogadják szeretettel 6 év falunapjainak fényképes összefoglalóját, a 3751 fotó visszaadja a régi falunapok hangulatát, amikor a falunap valóban az egész falu ünnepe volt – politikai, személyes és egyéb megosztottságok nélkül.