A hónap verse
Lowcallbus: Októberi sirató Októberi siratót suttog a föld,Az élettelen, párás reggelek.Lehullt esőből szürke fátylat öltA táj, valamit eltemet. Az árokban tegnapi tócsa pihenKihűlt arcába sűrű ráncot vésAz ősz keserves sóhaja, s élettelen,Fakó füveken fut át a reszketés. Egy régi kerítés vizes léceibőlHintát ácsolt az idő és a szél,Míg a gyámoltalan, barna szögekbőlSemmivé mállott az acél. […]