Szegvári község temploma a török uralom idején elpusztult, leégett, rommá vált.
Gróf Károlyi Sándor vette meg ezt a területet, és 1737-ben építette a valamikori templom alapjaira a jelenlegi templomot, illetve annak szentélyét.
Ez a kápolna volt a szegváriak temploma akkor – először a falu temploma.
Ezt követően két részletben épült a templom hajója, majd később 1820 körül a tornya és a kórus része.
A gróf 1753 után Szablih István kőművessel újjáépítette és kibővítette a templomot.
1811 és 1817 között a kiskorú Károlyi örökösök gyámja, gróf Keglevits Ágoston kezdeményezésére megtörtént a templom újjáépítése és kibővítése. 1820 körül a tornya é s kórus része is elkészült.
Főoltár
A főoltár 5 méter széles és 6,5 méter magas klasszikus felépítésű barokk oltár az 1760-as évekből. A templomba készült, mivel igen harmonikusan idomul annak terébe. Az alépítmény előtt egy barokk stipes (cölöp) helyezkedik el közepén egy kereszttel.
A menzalapon egy gazdag kiképzésű tabernákulum áll, melynek oromzatán két db kb. 40 cm-es puttó tart kezében egy-egy bőségszaruhoz hasonlító tárgyat.
A főoltáron a kép nem eredeti, a XIX. század legvégén készülhetett, és Mária születését ábrázolja. A kép formailag és tematikájában jól illeszkedik az oltáregyüttesben. Jakobi 1866-ban festette.
Az oltár oldalánál a falon: Keresztelő Szt. János és Izaiás próféták.
Az oltár két oldalán egy-egy pilaszter, falba épített, abból kiugró pillér látható. Szt. István és fia Szt. Imre kb. 140-cm-es, igen színvonalas szobrai, fogják közre a felül íves oltárképet.
Az örökmécses figyelmeztet bennünket arra, hogy az Oltáriszentségben Jézus jelen van.
Ugyancsak barokk stílusban láthatóak a hársfából faragott szobrok is.
Az oltár harmonikusan idomul a belső térhez. Az alépítmény zöldes-szürkés olajfestékkel van átfestve, mely átfestés márványt imitál.
A viszonylag dísztelen predellán, oltárpolc kívül egy-egy díszes fejezetű oszlop zárja le az oltárt.
