Kedves Papné Mészáros Réka!
Kezd nagyon elegem lenni a hazudozásokból, a mellébeszélésekből, ezért az alábbiakban kívánok válaszolni az alábbi nyilvános Facebook-bejegyzésedre. Szerintem jobb lett volna ezt „négy-hatszemközt” megbeszélni, például Messengeren, telefonon, vagy akár személyesen – ennek az elmérgesedett helyzetnek nem használ az efféle vádaskodás, sárdobálás – s valljuk be, nem is méltó egy pedagógushoz.
Ezek a tények, amit, ha kell, bizonyítékokkal is alá tudok támasztani:
- Férjed, Pap János az állításoddal ellentétben nem hívott meg a 2025. február 20-i idősek farsangi programjára. Nem véletlen, hanem szándékosan – „forgatókönyv szerint”, hogy két nappal később, a 2025. február 22-i képviselő-testületi ülésen társaival számon kérje tőlem, hogy miért nem mentem el tudósítani. Ezt becstelenül előre megtervezte Pap János és felettese Dr. Szecskó Tamás. Én ezen a képviselő-testületi ülésen elmondtam, hogy nem is hallottam a programról, oda engem nem hívtak meg. Ezekután Kis János képviselő megkérdezte Pap Jánost, hogy ez igaz-e. Férjed zavartan, „vöröslő fejjel” elismerte, hogy nem hívott meg. Tehát ez az igazság. Az, hogy nekem hazudik a férjed, az egy dolog, de ha neked is, akkor szerintem az már baj.
- Nézzük a többi rendezvényt… A tavalyi idősek világnapi programra sem hívott meg Pap János. Tavaly szeptember 12-én volt egy születésnapi rendezvény, oda sem hívott meg a férjed, viszont szólt nekem a polgármester, hogy menjek el vele. Így is lett, beültem a polgármester mellé az autóba, elmentünk, ezért lett tudósítva erről a programról.
- 2023 őszén is érdekesen alakultak a dolgok, mivel nagy meglepetésemre egyik nap, késő délután megcsörrent a telefonom, Pap János hívott, s mondta, hogy holnap délelőtt szeretettel várnak az idősek világnapi programra. Én kérdőre vontam, hogy csak miért fél nappal előtte szól – ő erre „vihogva” azt mondta, hogy elfelejtettek nekem szólni, viszont „be-beszólogatva” mondta, hogy a többi „médiást” már két hete meghívták. Én mondtam Pap Jánosnak, hogy nem tudok ott lenni a programon, mert másnap egy halaszthatatlan programom lesz. Pap János „örömmel nyugtázta”, hogy nem leszek ott. Viszont én pár óra leforgása alatt, nagyon nehézkesen találtam egy vidéki fotóst, akit nem kevés pénzért megbíztam, hogy helyettem menjen el a másnap délelőtti rendezvényre fotózni. Ez így is történt, tehát a Szegvár Online-on be volt számolva a 2023. évi idősek napjáról. Meg is kaptam a „büntetésem” ezért, mert rólam egy rendkívül sértő bejegyzést küldtek el a Szentesi Skacok oldalnak, akik közzétették az engem gyalázó posztot. (Azt feltételezem, hogy a Szentesi Skacoknak Pap János vagy az egyik kolléganője, vagy a polgármesteri hivatal munkatársai küldték be az alábbi írást.)
Nos, ezek a tények, ez az igazság, ha szeretnéd ezeket bizonyítékokkal is alá tudok támasztani. Kérlek gondolkodj el a fenti Szentesi Skacok bejegyzésen, már két évvel ezelőtt is az én kirúgásomon volt napirenden.
Most kanyarodjunk vissza az előzményekhez… Amikor 2019 őszén Szabó Tibor György lett a polgármester, valamennyi intézményvezetőt megkerestem, hogy szeretnék az intézmény eseményeiről „tudósítani”. Ennek a megkeresésnek Pap János (és mondjuk Pöszmet Zsolt sem) örült, Pap János próbált lebeszélni, hogy majd ők fotóznak, különben is van már fotósuk, stb. „Természetesen” meg sem hívtak az eseményre, Szabó Tibor György polgármestertől tudtam meg, hogy mikor lesz, s vele mentem el a programra 2019. október 22-én. Az ezt követő években is nehézkesen ment a dolog, Pap János mindig elutasítóan viselkedett – s voltak olyan évek, amikor valóban nem voltam ott, mert nem tudtam a programról. Azt hiszem 2022-ben kértem számon Pap Jánost, hogy miért nem hívott meg a rendezvényre, ő hebegve-habogva azt mondta, hogy ez nem az ő feladata, hanem a kolléganőjéé.
S a bejegyzésedben te beszélsz kizárólagosságról, monopóliumról?
S most néhány gondolat az iskolai fotózásról. Ez a te posztod a legelső „nem hivatalos” tájékoztatás arról, hogy miért nem én fényképezek már az iskolában. Erre vártam már nagyon, az már nem annyira zavar, hogy ilyen jellemtelen a magatartásotok, de a „20 év jogán” vártam volna az iskolától valamiféle visszajelzést.
Engem egyáltalán nem zavar, hogy nem engem kértetek fel a tavalyi ballagási képek elkészítésére. S nem igaz, amit a bejegyzésedben megfogalmaztál, azaz, hogy nem engem választottak a szülők. Én nem voltam „opció”, tőlem ajánlatot sem kértek, tehát nem voltam választási lehetőség sem.
Volt már egyszer egy hasonló eset az iskolában, pontosan 2016 őszén, akkor valóban két szülő azt javasolta, hogy kérjenek mástól is árajánlatot. Ekkor Bernáth Ildikó volt az intézményvezető – őt is megkereste ez a két szülő – de Bernáth Ildikó következetesen és igazságosan utánajárt a dolgoknak, mondjuk úgy, hogy „alaposan a körmöm alá nézett”, majd behívott a nyolcadik osztály szülői értekezletére – ez pontosan 2016. november 24-én volt. Az igazgatónő elmondta a szülőknek, hogy kettő ajánlat van, majd arra kérte a szülőket, hogy titkos szavazással döntsenek, hogy ki menjen fényképezni. (A szülőknek egy papírra kellett leírni a választott fotós nevét.) Arra emlékszem, hogy a másik „fotós” 3 szavazatot kaptam, én meg az összes többit, így én kaptam a megbízást. Egyébként beszédes tény, hogy a 2016. őszi és a 2023. őszi szülői értekezleten is ugyanaz a személy volt az osztályfőnök, Vigh Nóra.
Kedves Réka! Ez így volt igazságos, nem úgy mint tavalyelőtt, hogy két-három szülő jelentkezik, hogy ki fotózzon. Az lett volna az igazságos, hogy ha kértek tőlem is ajánlatot, s ugyanígy titkos szavazással lett volna megválasztva, hogy ki legyen – de mint fentebb említettem én nem voltam opció sem. Ráadásul nem is szakmai alapon született a döntés, hanem személyes okok miatt.
Engem egyébként ez az ominózus, 2023. őszi szülői értekezlet után több szülő is megkeresett, akik sajnálatukat és csalódottságukat fejezték ki. Ugyanezek a szülőkkel a ballagás után személyesen is találkoztam, sérelmezték, hogy nem az a szint teljesült, mint nálam. Például silány lett az osztálykép, mert a fotó egyharmadán a iskolaudvar aszfaltja volt látható, vagy például a gyerekekről nem készült az osztályfotózást követően baráti fotó – amit én a 20 év alatt mindig ingyenesen készítettem – ez volt az én egyik ballagási ajándékom. A másik ajándékom a tabló ingyenes elkészítése volt, a harmadik pedig tudósítás a ballagási ünnepségről – ez is elmaradt.
Szeretném, ha tudnád, hogy én a gyerekek fotózását nem profitorientált szemlélettel végeztem, nekem örömet okozott az, hogy a gyerekeket 3 éves koruktól 14 éves korukig „végig kísértem”, s a portréfotózáskor próbáltam kihozni belőlük a maximumot. Én csak Szegváron fotóztam a gyerekeket, professzionális fotó- és fénytechnikával, s nem „futószalagon” végeztem a munkámat, s nem csak akkor mentem, amikor „pénz állt a házhoz” – én ingyenesen elmentem fotózni, „tudósítani” az óvodai- és iskolai rendezvényekre, pl. farsangok, anyák napi programok, március 15-i ünnepségek, évzárók, vetélkedők, Mikulásvárók, rendhagyó órák, sportprogramok, osztálytalálkozók vagy például ott voltam a pedagógustalálkozókon és a különböző jótékonysági bálokon is. Kérlek hidd el, én őszintén mondom, hogy nekem ez örömet okozott – és pont ezért fájó, hogy ezt vettétek el tőlem, s hogy ilyen gátlástalanul viselkedett velem mindkét intézményvezető, „faképnél” lettem hagyva – te vagy az első, aki ezt így leírta… Én arra büszke vagyok, hogy az előző intézményvezetőkkel együtt tudtam működni.
Kérlek vedd azt is figyelembe, hogy több mint 20 évig támogattam a Forray Máté Általános Iskolát, én készítettem el az első Forray logót, az első weblapot, én regisztráltam és azóta legalább 20 éve fizetem a www.forraymate.hu és a www.kurcaovi.hu domaineket. (Ezeken hamarosan egy emlékoldalt fogok létrehozni.) Folyamatosan támogattam az intézményt, volt amikor pénzzel is, de rengeteg önkéntes munkával. Ennek az áskálódásnak nem én vagyok az áldozata, hanem a gyerekek.
Tudod, hogy milyen sok szülő írt Messengeren, például tavaly ősszel szerettek volna portréfotókat készíteni, amit a karácsonyi ajándéknak szerettek volna adni a nagyszülőknek. – Ez a portréfotózás is elmaradt. Tudod, hogy mennyi panasszal keresnek meg az iskolával kapcsolatban, többen azt kérik, hogy a Szegvár Online-on írjak ezekről – én eddig ezeket a kéréseket elutasítottam.
Kérlek, hogy gondolkodj el azon is, hogy miért viszik el a szegvári gyerekeket szentesi iskolába? Miért nem akar a Forray-ba pedagógus jönni tanítani? Az elmúlt időszakban a felső tagozat „minősége” nagyon rossz irányba változott – s ezek a Facebook bejegyzések és például a tavalyi politikai botrány ennek egyáltalán nem használnak.
Képzeld, például a múlt héten megjelent rólam egy manipulált fotó, amin napszemüvegben vagyok látható, pont mint egy bűnöző. Ebben a bejegyzésben megvádoltak egy súlyos bűncselekménnyel, s egy hozzászólásban pedig azzal, hogy pedofil vagyok, és azért lettem az iskolától és az óvodától elküldve…
Nos, ezt a bejegyzést pedagógus kollégáid is lájkolgatták, pedig a helyes viselkedés szerintem az ettől való elhatárolódás lett volna. Az óvoda és az iskola intézményvezetőjében annyi gerinc sem volt, hogy megvédjen engem, hogy nem igaz, hogy pedofil vagyok. Szégyelljétek magatokat!
Mondjuk, egy intézményvezetőnek, ha ilyen információ tudomására jut, halaszthatatlanul a rendőrséghez kellett volna fordulnia – ebben nem vagyok teljesen biztos, ezért ma délelőtt e-mailben megkérdeztem a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ igazgatóját Miklós Anikót, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot és az Oktatási Jogok Biztosának Hivatalát – kíváncsi vagyok, hogy mit válaszolnak. Tudod, van az a szint, ami alá egy pedagógusnak nem szabadna süllyednie…
S végezetül néhány szó arról, hogy mit gondolok a férjedről. Az egyik tavalyi képviselő-testületi üléseken visszafogottan hallgattam az idősek otthona éves beszámolóját – ezek hallgatása közben az volt az érzésem, mintha ezt a „dolgozatot” egy ötödik osztályos tanuló írta volna, s egy „kegyelemkettes” lett volna az érdemjegy. Amikor arról kezdett el beszélni, hogy milyen rossz állapotban van az intézmény, s „hogy majdnem összedől”, szívem szerint megkérdeztem volna, hogy ő valamit tett-e már ennek az érdekében, hogy ne így legyen, pl. forráskeresés stb. A békesség miatt nem tettem fel ezt a kérdést. Én nem vagyok intézményvezető, de ezek ellenére az utóbbi években legalább hétmillió forintot „felhajtottam” Szegvárnak pályázatokból, támogatásokból. – Ezt Pap János is meg tudta volna tenni. Vagy például támogatási kérelmet fogalmaz meg olyan gyógyszeripari vállalatnak, amely érdekelt az idősgondozában. Az egyik ilyen vállalattól megtudtam, hogy rendszeresen támogatnak ilyen intézményeket, meglepetésemre még itt a környékünkön is.
Az én véleményem szerint ez a szint nem elég egy intézményvezetői megbízáshoz, én ezért is nem tartom őt alkalmasnak erre. Erről volt egy nagy vita ebben a Facebook csoportban 2025. július 28-án, a bejegyzést nem én írtam. Azt sérelmezték sokan, hogy az a minőségi szint, amit az előző intézményvezetők képviseltek, meg sem közelíti a jelenlegit. A 72 (!) hozzászólás alatt azt olvastam, hogy régebben többet vitték kirándulni az időseket, voltak színházban, zenés programokon, s volt, aki azt írta, hogy – meglepő módon – még moziba és cirkuszba is elvitték az időseket. Más ilyen intézményekben hetente vannak például időseket érdeklő egészségügyi előadások – ez Szegváron is kivitelezhető lenne, pénzbe sem kerülne, biztos vagyok benne, hogy a háziorvosok ingyen megtartanák az előadást. Ugyancsak hetente máshol vannak zenei programok – ez Szegváron is kivitelezhető lenne, ez sem kerülne még pénzbe sem, sokan vannak amatőr zenészek, akik biztosan elszórakoztatnák a közönséget. De mondjuk akár a férjed is gitározhatna az időseknek – szerintem az is nagy sikert aratna. A konkrét véleményem az, hogy a munkaidőben való Facebookozás és a „kommenthuszárkodás”, a hazudozás, az áskálódás, a mocskoskodás helyett erre kellene a férjednek koncentrálnia.
Tartozom még egy „széljegyzettel” az én viselkedésemről, amelyre egyáltalán nem vagyok büszke. Férjed, Pap János az első olyan ember az én 48 életévem alatt, akivel képtelen vagyok kezet fogni. Ez nem egy hirtelen döntés volt, én napokig őrlődtem ezen, gondolkodtam Jánoson, pl. hogy ezt a körmönfont, rafináltan aljas viselkedést miért csinálja velem. Én nem ártottam neki, a szüleire „felnézek”, a testvérével is ez a konfliktus miatt romlott meg a kapcsolatom. Tudod, a férfiak közötti kézfogásnak az üdvözlés mellett van több fontos jelentése, például, hogy a másik felet nem áruljuk el a háta mögött, vagy nem áskálódunk ellene. Én az ördöggel is kezet fogok – de a férjeddel nem tudok – s mint ahogyan említettem, erre egyáltalán nem vagyok büszke.
Még egyszer kihangsúlyozom, hogy szerintem jobb lett volna ezt megbeszélni csak kettőnk között, s nem a nagy nyilvánosság előtt. De mivel te választottad a nyilvános sárdobálást, így én is nyilvánosan kívántam „helyreigazítást” adni – s a jövőben is így fogok válaszolni, ha jelenik meg újabb poszt.
Üdvözlettel: Purgel Zoltán