Az alábbi cikkben röviden megfogalmazom, hogy Szegvár Nagyközség Önkormányzatának – az áskálódás, mesterkedés és a bohóckodás helyett – miért lenne érdemes kapacitását inkább forrásszerzésre fordítani.
Egy önkormányzat általában azért pályázik, hogy kiegészítse a saját forrásait és finanszírozza a helyi közügyek fejlesztését és működtetését, mivel a pályázati források jelentős bevételi forrást jelenthetnek. Ezen keresztül kulturális, oktatási, szociális, infrastrukturális vagy környezetvédelmi projektek megvalósítására nyerhetnek támogatást, amelyek célja a település fejlődése és a lakosság életminőségének javítása.
Főbb okok, amiért egy önkormányzat pályázik:
- Forrásbővítés: A pályázatok révén az önkormányzatok többletforrásokhoz juthatnak, ami lehetővé teszi olyan projektek megvalósítását, amelyeket csak a saját költségvetésükből nem tudnának finanszírozni.
- Fejlesztés: Különféle fejlesztési projektek (pl. útépítés, középületek felújítása, parkok létrehozása) finanszírozására nyújtanak lehetőséget.
- Szolgáltatások javítása: Az elérhető szolgáltatások bővítésére és minőségének javítására (pl. szociális, oktatási, egészségügyi intézmények fejlesztése) fordíthatók a nyert összegek.
- Környezetvédelem: Zöldberuházások, energiahatékonysági intézkedések megvalósításához biztosíthatnak fedezetet.
- Közösségépítés: Kulturális és közösségi programok (pl. fesztiválok, közösségi házak fenntartása) támogatására is felhasználhatók a források.
- Új lehetőségek: Lehetőséget adnak innovatív ötletek megvalósítására, amelyek a település egyedi szükségleteit hivatottak kielégíteni.
Jelen pillanatban 140 olyan pályázati lehetőség található, amely önkormányzatok számára van kiírva: európai uniós és hazai felhívások, vissza nem térítendő támogatások, kulturális pályázatok, közigazgatási pályázatok, vidékfejlesztési pályázatok, szociális pályázatok, beruházásos pályázatok, stb…
#Jólvanezígy
Szegvár egyáltalán nem használja ki a pályázati lehetőségeket, például ezért ilyen rossz minőségű az utak állapota – ezeknek a megvalósítását lehetetlen saját forrásból és a lakosság „sarcolásából” (pl. építményadó) összehozni.
Ebben az évben Szegvár már a szociális tűzifa támogatásra sem kapott pénzt, pedig a környékünkön minden település kapott.
Ugyanez az „ars poetica” jellemzi a jelenlegi képviselő-testületet is, beszédes tény, hogy a képviselők közül (egy kivétellel) egyiknek sincs egy önálló projektje, amit a településért tenne – forrásszerzéssel pedig senki sem foglalkozik. (Azt ne nevezzük forrásszerzésnek, hogy ha valaki kitesz egy rendezvényre egy malacperselyt.) Aki pedig szeretne a településért tenni, abba „belerúgnak”, csúfolódnak, gúnyolódnak róla, „jólvanezígy”, nem kell ide semmi…
Szabó Tibor György polgármester még a „békeidőkben” szomorúan újságolta, hogy titkárnői képtelenek megírni helyesen egy pályázatot, a beadott pályázatok többsége még a döntéshozókig sem jut el, mert a beadott anyag nem felel meg a formai követelményeknek sem. S itt biztosan nem arra gondolt, hogy a muszáj-t „elipszilonos” j-vel írják, hanem arra, hogy például az irányítószám vagy az adószám mező sincs helyesen kitöltve, vagy üresen maradt. A polgármester mondta, hogy a titkárnői „sok mindenben” ügyesek és talpraesettek, de a nyugdíjas klubnak is adtak be egy egyszerűsített NEA-s pályázatot, amit formai okok miatt azonnal visszadobtak. (Pedig sokak szerint egy NEA-s pályázatot „nyolc általánossal” is meg lehet csinálni.)
Én ekkor azt javasoltam a polgármesternek, hogy vagy alkalmazzon profi pályázatírót, vagy a titkárnőit küldje el pályázatírásos tanfolyamra. Tanácsoltam azt is, hogy a békére törekedjen, ne hallgasson rosszindulatú munkatársaira, nem jó ötlet mindenkivel harcban állni – a hátuk mögött ne szidja, ne csúfolja ki se a kormánypárti, se az ellenzéki képviselőt, ne vesszenek össze az állami tisztségviselőkkel, a kormányhivatallal, vagy például ne viccelődjenek Farkas Sándor nemi szervéről a képviselő-testületi ülésen. Nem fogadhatta meg a tanácsom, mert azóta sem jutott jelentősebb állami forráshoz Szegvár.
Szegvárért Egyesület
Szegváron engem a legtöbben a fotózásról, és a régi fotók „megmentéséről” ismernek, s kevesen tudják, hogy lokálpatriótaként milyen sokat jelentett számomra az önkénteskedés, a közösségért tenni akarás.
Szegvárnak az elmúlt 5 évben a Szegvárért Egyesület ügyvezetőjeként több mint 6 millió Forint pályázati forrást és céges támogatást szereztem. Ezekből az összegekből lett finanszírozva a tófesztivál és falunapi rendezvények gyermek programelemei, például tavaly 366 ezer Forintból az ugrálóvár bérlése a két programra. Ugyancsak tavaly 682 ezer forintból a játszótér projekthez vásároltam 3 db mérleghintát. Tavaly 200 ezer Forint lett költve a Szabadság tér karácsonyi díszkivilágítására, korábban pedig 180 ezer Forint pingpongasztalra, 600 ezer Forint pedig ivóvízkutak beszerzésére. Ez csak néhány tétel, további sok kisebb-nagyobb kezdeményezés megvalósítása az én nevemhez fűződik.
- A képviselő-testület – amikor a márciusi testületi ülésen, a „hátam mögött” rólam döntött -, azzal a becstelen határozattal azonnal elvett Szegvártól 4,7 millió Forintot, amely összegből 950 ezer Ft értékben lett volna beszerezve egy darab nagy méretű, családi vízibicikli – amelyet szegvári lakosok ingyenesen és korlátlanul használhattak volna a Kórógy-tavon.
- A Kurca-parti Óvoda „klíma” projektjére is lett volna 1,2 millió Forint, amelyből 4 db klímaberendezést vásároltam volna. Az idei tófesztivál, falunap és adventi találkozások programra 565 ezer Ft lett volna költve, s a legvégére hagytam egy 1,8 millió Forintos tételt, amelynek a gyermekes családok örültek volna.
- Ebből a pénzösszegből egy játszóház lett volna kialakítva a civil házban (volt bölcsőde) épületében, amelyet ingyenesen és korlátlanul vehettek volna igénybe szegvári lakosok. Hónapokkal ezelőtt tárgyaltam egy budapesti vállalkozóval, aki az egyik szegedi bevásárlóközpontban üzemeltetett egy játszóházat, s ennek a rendszernek a felét meg tudtuk volna jutányos áron (1,8 millió Forintból) szerezni, s szerencsére a pályázat is nyert, tehát Szegvárnak semennyi pénzébe nem került volna.
2025. augusztus 7.
Szegvár „száműzöttjeként” engem mélyen érintenek ezek a szomorú döntések. Családomban azt a tanácsot kaptam, hogy az engem ért megaláztatásoktól próbáljak meg „elszakadni” s független személyektől kérjek tanácsot ezekben a kérdésekben.
Első körben a múlt héten közzétettem egy rövid videó részletet, amikor 2025. augusztus 7-én éjszaka kerékpárral – de „jól feltankolva” – beállított hozzám a polgármester, s közel három óra hosszat beszélgettünk az irodámban. Sok mindenről esett szó, például a közvetlen munkatársairól, a jegyzőről, és a sok-sok hülyeségről.
Ez a felvétel, amely közzé lett téve, a polgármester a jegyzőt szidja – hiányosságait, hibáit, modorát ecseteli -, valamint az idei augusztus 20-i kitüntetésekről mond érdekes részleteket.
Jelenleg vizsgálom a jogi lehetőségét, hogy ezt a felvétel a Szegvár Online-ra felkerülhet-e. Úgy érzem, hogy az engem ért megaláztatások után „tartozom ennyivel”.