Sokan panaszkodnak, hogy milyen romlott, beteg világban élünk. Egyre rosszabb minden, egyre több a másokat kihasználó, aljas, tisztességtelen ember, és egyre kevesebb boldogság jut az embereknek.
Többen – saját nyomorúságuk okán – örvendeznek más baján, kárán, pórul jártán. A mai világban egyre több a csalás, a hazugság, a barátságok és párkapcsolatok elárulása.
Az utóbbi időben, amióta a Facebook lett a virtuális valóságunk, egyesek ott élik az egész életüket, képesek egy-egy beszólással tönkre tenni több évtizedes barátságokat, családi kapcsolatokat. Ma már egy lájk felér egy dicsérettel, kézfogással, vagy akár simogatással, és hajszolt világunkban, ahol oly sok szeretethiányos ember teker a mókuskerékben, ez sokat jelenthet. A 10 millió fotelszakértő országában hajlamosak az emberek arra, hogy a hozzá nem értőknek mindent elhiggyenek, a hozzáértőknek pedig semmit.
Találtam egy verset, amely jól jellemzi, hogy manapság milyen világban élünk.
Solymi
Ilyen világban élünk…
Milyen világ az olyan, ahol nincsen igazság?
Hol becsülendő dolog az alázatos gazság?
Ahol csak a némát vádolják hangoskodásért,
Ahol a becsületest büntetik meg lopásért.Nincs értéke semminek, nem számít a tehetség.
Sem az igyekvés, tudás, a vágyak, a műveltség.
Ha szegénynek születtél meg, gazdag már nem lehetsz,
A körülmények ellen pedig semmit sem tehetsz.Az őszintét, igazmondót ítélik hazugnak.
Mit a szegénytől elvettek, adják oda másnak.
Milyen világ az olyan, ahol nincsen bizalom?
Ahol hazugok kezében van a hatalom?!Milyen hely az, ahol mit sem számít a szeretet?
Eldobják mindazt, ami elértéktelenedett…
Nincs egyenlő arányban az igazság mértéke;
Néhol éheznek, másutt a pénznek sincs értéke…Halálunkig dolgozunk, s ebből áll az élet,
Mégis a lustának jár majd végül a dicséret.
Segítünk másokon, mert „társat bajban nem hagyunk.”
De ha nekünk kell segítség, egyedül maradunk…Önfejű senkik irányítják a vakon a népet,
Mutatják másoknak a példamutató képet.
Tanulsz egy életen át, de úgy sincs szükség arra…
Abból lesz hős, ki semmit nem tett le az asztalra.Kapzsik és buták az emberek, sehol nincsen ész.
Vakok, hiszen mást nem is látnak… Mindenük a pénz.
Mondd! Milyen helyen élünk? Itt nem számít az élet…
Nem látják az emberben a valódi értéket.De nem teszünk semmit ez ellen. Szótlanul tűrünk…
Pedig, mint forró vas, úgy égeti mindez bőrünk.
Íme, hát ilyen világ ez… Tűrjük az átkokat.
Mégis így élünk tovább.
Hisz senki sem változtat.
A kiemelt fotók illusztrációk!