Egy érdekes cikket találtam a Délmagyarország újság 1948. december 12-i lapszámában, amely többek között arról számol be, hogy 1948. december 19-én befejeződött Szegvár és Mindszent bekapcsolás a villamoshálózatba.
Szegvár a 200. magyar falu volt, amelyet a hároméves terv megindítása óta kapcsoltak be az áramszolgáltatásba.
„A rendszerirányítás 60 éves története” című könyvben olvastam az alábbiakat:
„A XIX. század végén nem csak a fővárosban, hanem szinte minden nagyobb városban működött már villanytelep. 1900-ig Magyarországon 40 villamos erőmű és hozzájuk tartozó hálózat létesült. Ezek egy-egy saját fogyasztói kört tápláltak, és egymástól eltérő műszaki megoldásokkal szolgáltattak, különböző feszültséggel és frekvenciával.
Az 1920-as években a kisteljesítményű blokkokkal szigetüzemben működő rendszerekre jellemző volt, hogy a helyi villamos műveknek egyedül kellett megoldaniuk a frekvencia-, teljesítmény- és feszültségszabályozást, valamint a tartalékok biztosítását, ez pedig rendkívül drága beruházásokat igényelt.
Már a húszas évek végén is felmerült az egységes villamos hálózat kialakításának gondolata, 1934-ben pedig megszületett az első magyar villamosenergia-törvény, amely egységes energiagazdálkodási szempontokat vezetett be a villamos hálózatok és az átalakító-kapcsoló állomások létesítésében.
A váltakozó áram és a transzformátor alkalmazása utat nyitott a villamos energia nagyobb távolságra szállítása előtt. Az 50 Hz-es váltakozó áram elterjedése és a feszültségszintek szabványosítása mérföldkő volt a villamosenergia-ellátás fejlődésében, hiszen ezzel megszületett az addig egymástól függetlenül működő áramellátási körzetek együttműködésének lehetősége.
A Bánhidai Erőmű építése volt az első lépés, amely túlmutatott a csupán helyi ellátást biztosító rendszereken, a cél a már villamosított Budapest-Hegyeshalom vasútvonal és a főváros ellátása volt. Ez szükségessé tette a villamos energia nagy távolságra történő eljuttatását, ami viszont megkívánta a szállítási feszültség emelését. 1930-ban helyezték üzembe a 100 kV-os Bánhida-Budapest kétrendszerű távvezetéket, amelyhez 1932-ben a Bánhida-Horvátkimle 100 kV-os távvezeték csatlakozott.
A II. világháború jelentős károkat okozott az erőművekben és a hálózatokban is. Az iparág dolgozói a helyreállítással párhuzamosan már az együttműködő hálózat továbbfejlesztésével foglalkoztak. A helyreállítás mellett a villamosítás kiterjesztése volt az egyik központi fejlesztési cél.
Az államosítás elősegítette a központi rendszerirányítás kialakítását. Az 1948-ban megalakított Állami Villamosművek Részvénytársaság, az ÁVIRT 147 villamoselosztó vállalat és 137 erőmű államosítását jelentette. A villamosenergia-iparágban végrehajtott központosítások végül megteremtették az alapokat az egységes villamosenergia-rendszer kialakításához és irányításához.”