2025. utolsó hónapjában is gazdag tartalom várja a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoport közösségét. A képeket és dokumentumokat böngészve megtudhatjuk, hogy milyen volt az akkori világ.
Az elmúlt hónapokban többen megkerestek e-mailben, Messengeren, sőt telefonon is, s mondták, hogy hálásak a munkámért, mert a családjukból is bukkantak elő olyan régi fotók, amelyeket még sohasem láttak. Többen a Facebookon mondtak köszönetet a digitalizált képekért. A közelmúltban pedig egy ismerősöm megkérdezte tőlem, hogy miért csinálom ezt az „emlékmentő” tevékenységet – kapásból azt vágtam rá:
„mert nincs, aki ezt helyettem megcsinálja…”
S valóban ez az utolsó esélye ezeknek a fotóknak, hogy megmentsük őket az utókornak, hogy kitaláljuk a képek tartalmát, hogy mit ábrázol, kik láthatók a fotón, hogy hol készült, stb. Ezt a feladatot teljesen önként végzem, nem kapok érte semmilyen ellenszolgáltatást – a legnagyobb elismerés és öröm számomra az olvasók visszajelzése, és az, hogy sokan értékelik és elismerik a munkámat.
Fontos azért azt is megjegyeznem, hogy néhány esetben az is előfordult, hogy többekből ezek az archív fotók és az én ténykedésem (finoman fogalmazva) rossz érzést váltott ki. Közülük néhányan botrányosan viselkedtek, kommentekben be-beszólogattak, gúnyolódtak rajtam, s volt olyan is, hogy egy szégyenletes, egyoldalú Facebook bejegyzéshez (amelyben engem aljas módon bántottak) adták a nevüket. Ezeket a tagokat „kiselejteztem” a csoportból – megkímélve őket az itt látható kontenttől. Mélységesen elszomorít, hogy Szegvár Önkormányzata és a képviselő-testület tagjai utálkozva tekintenek munkámra, mondjuk annak függvényében nem szokatlan, hogy Szegvárra is pont ugyanígy tekintenek.
Szerencsére a tagjaink száma még mindig jóval tízezer felett van, a napi összelérés pedig megközelíti a hatezret – a Facebook kiemeltként kezeli csoportunkat, a bejegyzéseket magasabb arányban ajánlja ki tagjainknak.
Decemberben minden nap hat állandó rovattal (hétvégén plusz kettővel) várom a régi szegvári fotók és filmek kedvelőit. (Így hetente már 46 állandó poszt jelenik meg!)
Akik ismernek, tudják, hogy milyen fontos számomra szülőföldem, Szegvár helyismeret kutatása, a múlt emlékeinek értékmentése, az egyes dokumentumok, fotók, videók az utókornak való megmentése.
Íme a decemberi repertoár:
| Minden nap 15 órakor: | Csoportkép |
| Minden nap 16 órakor: | Kőrösi Lajos fotóarchívumából |
| Minden nap 17 órakor: | Szegvári pillanatok – Purgel Zoltán dokumentarista fotói |
| Minden nap 18 órakor: | A Művelődési Ház archívumából |
| Minden nap 19 órakor: | Lucz Ferenc fotóarchívumából |
| Minden nap 20 órakor: | Mészáros Jánosné Vajda Franciska fotóarchívumából |
| Szombatonként 14 órakor: | Videóalbum – Purgel Zoltán archív videó gyűjteménye |
| Szombatonként 15 órakor: | Vértes Judit: A tanító öröksége |
| Vasárnaponként 14 órakor: | Beslin László rendőr-sztorijai |
Csoportkép címmel minden nap 15 órakor fog megjelenni egy-egy fotó (véletlen sorrendben) a 2004. és 2024. között készült óvodai csoportképekből, iskolai osztályképekből – ezzel szeretnék emlékezni a Kurca-parti Óvodában és a Szegvári Forray Máté Általános Iskolában eltöltött 20 évre. A – mindkét intézményben történt – vezetőváltást követően megbízatásom gonosz és tisztességtelen módon szűnt meg, politikai nyomásgyakorlás eredményeként. Az új (jelenlegi) intézményvezetők pedagógushoz nem méltó, gonosz viselkedést tanúsítottak felém, fittyet hányva az eltelt 20 évre, a rengeteg támogatásra, együttműködésre, és arra, hogy számomra milyen sokat jelentett az egykori óvodám és iskolám. A fotózás és gyermekek szeretete miatt vállaltam ezt a feladatot, sohasem profitorientált szándékkal végeztem ezt a feladatot, csak és kizárólag a gyerekek szeretete miatt, és csak itt, szeretett falumban, Szegváron.
Kőrösi Lajos (1936-2021.), a szegvári Ady Endre Művelődési Ház egykori vezetőjének, Szegvár posztumusz díszpolgárának színes diaarchívumából minden nap 16 órakor láthatnak egy-egy fotót. Decemberben néptáncestek, május elsejék képeit és a Puskin Mgtsz.-ben készült fotókat láthatjuk.
„Szegvári pillanatok” címmel, minden nap 17 órakor egy-egy fotóriport jelenik meg Purgel Zoltán dokumentarista fotóiból, szegvári rendezvények egyes programelemeit kiemelve. Decemberben folytatódik időrendben a fotóriport sorozat a 2008. évi programokkal, elsősorban óvodai- és iskolai rendezvények fotóit láthatják majd.
Minden nap 18 órakor jelenik meg a „A Művelődési Ház archívumából” rovat, amelyben egy-egy képet publikálok a kultúrház 15-25 évvel ezelőtti programjairól, például ünnepségek, falunapok, kirándulások, a Művelődési Házban működő csoportok eseményei, stb.
Naponta 19 órakor a „Lucz Ferenc fotóarchívumából” rovat jelenik meg, amelyben egy-egy (korábban már publikált) fotót publikálunk Lucz Feri bácsi (1926-2014.), Szegvár posztumusz díszpolgárának dokumentarista fotóarchívumából. Feri bácsit fiatalkorától kezdve érdekelte a fotográfia, nagyon sok szegvári rendezvényen fotózott, fekete-fehér negatív filmeken megörökítette a régi május elsejéket, állami ünnepségeket, iskolai programokat, szakköri foglalkozásokat, de fotóarchívumában találtunk szegvári építmények „születéséről” is képeket. Értékes, pótolhatatlan dokumentarista fotóiért hálás neki a szegvári utókor.
Folytatódik minden nap 20 órakor a „Mészáros Jánosné Farkas Franciska, szegvári fényképész archívumából” rovat. Franciska néni Szegváron, a Szentesi út 10. sz alatti műtermében fényképezett. A fekete-fehér, barnított és utólag színezett papírképeken szegvári lakosokról készült műtermi portréfotók, igazolványképek, családi fotók, babafotók, esküvői képek, valamint egyes szegvári események riportfotói láthatók. „Fényképész Franci néni” a képeiben él tovább… – úgy, mint egy jó fényképész.
Szombatonként 14 órakor a „Videóalbum” rovatban Purgel Zoltán archív videó gyűjteményéből láthatnak egy videót.
Szombatonként 15 órakor a „A tanító öröksége” rovatban Vértes Judit: A tanító öröksége című könyvből idézünk egy-egy részt. A könyv 2007-ben jelent meg, s Vértes Judit édesapja emlékére írta. Vértes Imre tanyai tanítóként a szegvári zsigerháti iskolában tanította írni, olvasni, számolni a közeli tanyákon élő „gyerekeket”. „Apukám, ha hiányosan is, teljesítettem kérésedet, „végrendeletedet”. Te vezetted kezem. Elmentem Szegvárra, jártam az Iskolában, összegyűjtöttem az adatokat, megidéztem, átéltem az akkori időket.” – írja Vértes Judit a könyv ajánlásában.
Vasárnaponként 14 órakor jelenik meg a „Beslin László rendőr-sztorijai” rovat. Facebook csoportunkba korábban írt jó néhány rendőr-sztorit Beslin László, Szegvár egykori rendőre. Nagyon sokan olvasták ezeket a humoros és tanulságos bejegyzéseket, ezért mind az ötven írását „megmentettük” és folyamatosan megjelentetünk egy részt.
Találkozzunk decemberben is, számítok figyelmükre!
Tisztelettel és köszönettel:
Purgel Zoltán,
a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoport szerkesztője, Szegvár Nagyközség „száműzöttje”.
Kiemelt fotó: Kőrösi Lajos.