Archív lapszemle, kereken 80 évvel ezelőttről… Egy érdekes (és meglehetősen egyoldalú) cikkre bukkantam a Magyar Alföld újság 1946. március 7-i lapszámában, amelyben Komáromi Ede 45 holdas gyümölcsöskertjéről esik szó, s a cikkben meg van említve az én nagypapám (Purgel József) és az ő testvére, Purgel Pál kocsmáros.
Megtudtam, hogy ez a bizonyos Komáromi gyümölcsös Kórógyszentgyörgyön volt, a kórógyszentgyörgyi vasútállomással szemközt, a mai Híd utca és a Ludas-ér közötti területen, a Híd utcához közelebbi részen. A cikkből kiderül, hogy ezt a gyümölcsöst 1945-ben elkobozták Komáromi Edétől, aki „segéderőt” mozgatott meg a föld elkobzása érdekében. A birtokhoz szép nagy és gondozott gyümölcsös tartozott. Gondozott volt a gyümölcsöskert, mert a tulajdonos Komáromi Ede nagy hozzáértéssel, a tudós szakavatottságával gondozta és gondoztatta szeretett gyümölcsfáit.
A cikkben említett Komáromi Ede (a gyümölcsöskert tulajdonosának) fiát is Komáromi Edének hívták, aki 1928-ban született, testnevelő tanár, edző, a helsinki olimpián 1952-ben szereplő kosárlabda-válogatott tagja, Szegvár első olimpikonja volt, s 2006-ban hunyt el.
A Szegvári Napló szerkesztőségébe 2004-ben egy Szegedről elszármazott szegvári személy írta az alábbi sorokat:
„Az állomással szemben (kórógyszentgyörgyi állomásról van szó), által az eperfákkal szegélyezett országúton van a Komáromi birtok. Az egész területet fehér drótkerítés övezi. A kúria náddal fedett, falai és a gazdasági épületek fehérre meszeltek. A gyümölcsfákat értő, gondos kezek telepítették és vigyázzák fejlődésüket. Meg is látszik a fán és termésén egyaránt. Látványnak is gyönyörű. Sokan szerettek itt dolgozni is. A birtok melletti Kurcára vezető út másik oldalán Kórógyszentgyörgy-telep házai sorakoznak, meg bekerítve az iskola, napközis óvoda, kápolna nagy udvarral, kerttel, gazdasági épülettel. A sok virág mellett bőven volt hely játékra, futkározásra. Az óvodások napi ellátásban részesültek, néhány iskolás is, meg, ha szükség volt rá. Többen helyi gazdák, lakosok akiknek módjukban állt – rendszeresen segítettek, mások alkalmanként tejjel, liszttel, gyümölcscsel, vagy éppen pénzzel. Komáromiék rendszeresen segítettek pénzzel és egyébbel is. Amikor több tejet szállítottak be, minden iskolás kapott egy bögrével, egy szelet kenyérrel. „Együtt reggelizés” volt. Ízlett a már korábban reggelizőknek is. Máskor meg egy-egy kalács, palacsinta, gyümölcs került „közös terítékre”.
Március 15-én verset mondtak, énekeltek, felolvastak a gyerekek. Zsófia nővér (Wagner Zsófia) tanította be nagy-nagy szeretettel, türelemmel. A Komáromi család (Komáromi Ede feleségével és fiával) több alkalommal vendég volt ezen ünnepségeken. Így 1937-, 1938-, 1939-ben is. Utána megköszönték a meghívást és a gyermekeknek az előadást, amellyel nekik oly nagy örömet szereztek.”
S íme a 80 évvel ezelőtt írás: