Ma, május 31-én van a tavasz naptári utolsó napja (csillagászati értelemben június 21.). Egy évszak búcsúzik, amely virágba borította a fákat, hosszabbra nyújtotta a nappalokat, és új reményeket hozott magával. Holnap már a nyár köszönt ránk, de a tavasz emlékei velünk maradnak: a friss reggelek illata, az első napsugarak melege és a természet újjászületésének csodája.
Tavasszal különösen szép Szegvár, amikor a díszfák virágzása „ünneplőbe öltözteti” nagyközségünk központját, a határ pedig színpompás virágtengerré változik. Márciusban a kastély csodaszép liliomfái, áprilisban a község központjában a vérszilva és díszcseresznye fák ragyognak rózsaszín szirmaikkal, a Kurca és a Kórógy-tó partján a cseresznyeszilva (bónamenta) fák virágoznak fehér pompájukban. Májusban a Művelődési Ház előtt a díszalma fák virulnak, a szélmalom környékén pedig a lilaorgonák. Tavasszal a szegvári határban is mindenfelé szépséges vadvirágokat látni, pipacs- és szarkaláb mezők, a réten különös és gyönyörű látványt nyújt a bíborhere mező és a határban sokfelé lehet látni sárgán ragyogó repcemezőt is. A Malmi út mentén pedig fehérakácok ontják szirmaikat és bódító illatukat.
Az elmúlt 20 évben, a tavaszi hónapokban készült, válogatott fotóimból készítettem egy két és fél perces slideshow videót – fogadják szeretettel.