A természet lassan, de megállíthatatlanul visszahódítja azt, amit egykor az ember épített. A szegvári egykori börtön várfalának megmaradt tégláit ma már sűrű növényzet, indák, bokrok és fák ölelésében állnak, mintha a Kurca-parti táj természetes részei lennének. A hajdan szigorú falak, amelyek valaha őrizték a foglyokat és egy letűnt korszak emlékeit, ma csendben mesélnek a múltról.
A Réti-telepi hídról már nem is lehet látni a várfalat, benőtte a növényzet, pedig pár éve még jól látható volt a várfal. Sokan úgy érzik, hogy az önkormányzat nem fordít kellő figyelmet a várfal állapotára, ez sokat elárul egy településről és annak vezetéséről. Pedig a rendszeres karbantartás nem luxus, hanem alapvető önkormányzati feladat.
A falmaradvány különleges hangulatot áraszt: egyszerre idézi fel a történelem súlyát és a természet örök megújulását. A mohával, borostyánnal borított téglák, a repedésekből kinövő növények és a lombok árnyéka emlékeztetnek arra, hogy az idő minden emberi alkotást átalakít. Ami egykor az elzártság és a szigor jelképe volt, ma a természet békés ölelésében áll, méltósággal őrizve Szegvár múltjának egy apró, de értékes darabját.
Ez a szerény várfalmaradvány nem csupán régi téglák halmaza, hanem a település történelmének néma tanúja. Érdemes megállni mellette egy pillanatra, és elképzelni mindazt, amit ezek a falak láthattak az elmúlt évszázadok során – miközben a természet tovább írja saját történetét a régi kövek között.
Fogadják szeretettel a mai napon (2026. július 25.) készített 12 válogatott fotómat, amely a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban, a Szegvár Online és a Szegvárikép.hu portálon jelent meg.
