A Tisza fölött álló Szentes–Csongrád vasúti híd különleges helyet foglal el a környék történetében. Amikor egy BZ motorvonat áthalad rajta, az ember nem csupán egy folyó fölött utazik: egy olyan helyen jár, amely több mint egy évszázada kapcsolja össze a Tisza két partját.
A híd története a századforduló éveibe vezet vissza. Az építkezés 1901 és 1903 között zajlott, és elkészültével fontos közlekedési kapcsolat jött létre Szentes és Csongrád között. Azóta sok minden megváltozott körülötte. Változtak a vonatok, az állomások, az utak, a települések arca, de a Tisza ugyanúgy folyik a híd alatt, ahogy évtizedekkel és generációkkal ezelőtt. A régi pillérek és a híd környezete ma is őrzik azoknak az időknek az emlékét, amikor a vasút a fejlődés, az utazás és a távoli világok felé vezető út egyik legfontosabb jelképe volt.
A Szentesi Mozaik hírportál számolt be arról, hogy emlékhely épül a Csongrád–Szentes közötti egykori vasúti hídnál. Júliusban kezdődtek meg az egykori vasúti híd csongrádi hídfőjénél tervezett emlékhely kivitelezési munkálatai. A kezdeményezés nemcsak a Tisza-parti átkelő több mint százéves múltjának, hanem az 1919-es és az 1944. októberi harcokban elesett katonáknak és civileknek is méltó emléket állít. Az emlékmű létrehozásának gondolata Kollár Lászlótól, a Magyar Honvédség Altiszti Akadémiájának kiképző kiemelt zászlósától ered, aki évek óta kutatja a környékbeli harcok történetét. Megkeresésére egy elkötelezett csapat állt össze: a civil kezdeményezéshez csatlakozott Borsódi Martin, a csongrádi Tari László Múzeum régész-igazgatóhelyettese, Bartus Ádám szentesi helytörténész, valamint Virágos Ádám, a MÁV munkatársa. A projekt mára széles körű civil és intézményi összefogássá nőtte ki magát. A megvalósításban Csongrád városa, a MÁV, valamint az MH II. Rákóczi Ferenc 14. Műszaki Ezred működik közre, míg a kihelyezendő emléktáblák elkészítését a Honvédelmi Minisztérium támogatja.
A csongrádi hídfőnél az egykori feljáró mészkő elemei a mai napig viszonylag épségben megmaradtak, a terepet azonban az évtizedek során sűrű növényzet nőtte be. A kivitelezési feladatok oroszlánrészét a szentesi műszaki alakulat katonái végzik Béla Attila őrnagy, építésvezető főnök irányításával. A munkálatok a bozótirtással és a terület teljes – kézi, illetve gépi – rendezésével kezdődtek, hogy a terület gyalogosan és kerékpárral is könnyen megközelíthetővé váljon. A katonák jelenleg a Tisza ártérbe lecsúszott és elmozdult mészköveket gyűjtik össze, amelyeket a múzeum szakmai segítségével rögzítenek majd eredeti helyükre. A helyszínen egy korhű vasúti pályaszakaszt is visszaépítenek. A műszaki ezred munkatársai alakítják ki a járófelületet, leteszik a macskakő burkolatot, rögzítik a faaljakat és a síneket, valamint felállítják a korhű kandelábereket. Az egyik világítótest átszállítását Oroszházáról Szentesre a honvédség végezte, festését a MÁV szakemberei vállalták, a helyszínre juttatásuk pedig vasúton történik.
„A nyári hőségben és a tűző napon végzett fizikai munka komoly állóképességet igényel, katonáink azonban elkötelezetten dolgoznak azon, hogy az emlékhely méltó módon idézhesse fel a történelem egy fontos fejezetét”
– áll a műszaki ezred tájékoztatásában.
A böldi rév már az őskor óta kiemelt fontosságú átkelőhely volt, a hagyomány szerint a honfoglaló magyarok is ezen a vidéken keltek át a Tiszán. A helyszín történetéhez Kollár László kiemelte: a híd eredetileg 1903-ban közúti átkelőként épült, és csak pár évvel később kapott vasúti felépítményt. Az emlékhelyen felállított táblákon a látogatók részletesen megismerhetik majd a híd különleges történetét, az 1919-es és 1944-es harcokat, valamint a legújabb kutatási eredményeket és érdekességeket is.
A legelső fotó Vitéz Vastagh György ezredes emlékhelyét ábrázolja, a vasúti híd szentesi hídfőjénél. Ki volt vitéz Vastagh György ezredes? 1944. október 9-én kitört alakulatával a szentesi hídfőből, és visszafoglalta az orosz páncélosoktól körülzárt Tisza-hidat. Ezzel az akcióval lehetővé tette sok száz honvéd számára a kimenekülést a körülzárt hídfőből. A vállalkozás közben az ezredes a tüzérségi tűztől súlyosan megsebesült, Kecskemétre vitték a csapatkórházba, de az orvosi beavatkozás ellenére másnap belehalt sérüléseibe. Katonai tiszteletadással temették el Budapesten (családja közbenjárására 1968-ban az igazi otthonában, Balatonalmádiban, a Szent Imre Plébániatemplom sírkertjében helyezték végső nyugalomra). A Magyar Tiszti Arany Vitézségi Érmet post mortem kapta meg a honvédség 13. tagjaként. Rendkívüli emberi tulajdonságai miatt beosztottjai példaképüknek tekintették, és megtiszteltetésnek vették, hogy alatta szolgálhattak. Katonái a harctéren az ő nyugalmából, biztonságából és személyes bátorságából merítettek erőt. A II. világháborúban, a szentesi hídfőért folytatott harcokban hősi halált halt vitéz Vastagh György ezredes halálának 75. évfordulója alkalmából 2019. októberben ünnepélyes keretek között avatták fel az ezredes mellszobrát Szentesen, a Hősök erdejében.
Fogadják szeretettel a 2026. augusztus 9-én készült 18 válogatott fotómat, amelyet akkor készítettem, amikor a Kurca eredetét indultam fotózni. Az első 5 fotó a szentesi hídfőnél készült, a többi pedig a csongrádi hídfőnél. A fotók a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban, a Szegvár Online és a Szegvárikép.hu portálon jelentek meg.
Talán, ha a Szentes – Csongrád vasúti híd mesélni tudna, hosszú történeteket mondana vonatokról, utasokról, búcsúkról és találkozásokról – mindazokról, akik valaha áthaladtak rajta.
Felhasznált forrás: Szentesi Mozaik, MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred Facebook oldala, www.vitezirend.com weboldal.
