Lehet, hogy az idősebb korosztály nem is tudja, hogy Szegváron az Újfaluban van egy társadalmi munkából épült játszótér.
A fiatal gyermekes családok nap, mint nap megfordulnak itt az Öregfaluból is és szinte Szegvár egész területéről.
A ’90-es évek elején építettük azt a játszóteret az Önkormányzat segítségével. Ők adtak hajóhintát, csúszdát, mászókát. Kijavítgattuk a régi, kopott játékokat és gyermekeink azóta is használják azokat.
A nyolcadikos ballagás alkalmával szegedi vendégek voltak nálunk, akik gyermekükkel kimentek játszani. Boldogan jöttek vissza, hogy hajóhintában nem ültek gyermekkoruk óra és annak már pedig legalább 30 éve.
Őszintén mondom, nagyon büszke voltam.
A játszótér szomszédságában lakik Varga Pista bácsi – őt már az idősebbek is jobban ismerik -, aki nyugdíjas villanyszerelő. Ő, mióta birtokba vettük a játszóteret odaadó és áldozatos munkával megpróbálja megőrizni az állagát. Befoltozza a szétrozsdásodott hajóhinta alját, rendben tartja a csúszdát, a körforgót. Minden tavasszal lefesti a játékokat. Fákat, bokrokat ültetett, amit a saját kútjából locsol. Felügyel a rendre, a tisztaságra.
Rászól a szemetelő, asztalon ugráló gyerekre:
– A kukába dobd a szemetet és gyere le az asztalról, vagy otthon is így szoktad?
Kidobja a kertjéből a berúgott labdát és betolja a kint hagyott biciklit.
A gyerekek viszont tartanak is tőle, mert ha rosszat csinál valamelyik, a másik rászól:
– Vigyázz, mindjárt kijön Pista bácsi!
Az önkormányzat dolgozói füvet nyírnak, és mindig kapunk új homokot.
Ha nem is ő lesz a Falunapon Szegvár kitüntetett embere, akkor is szeretnénk köszönetet mondani neki azért a kitartó munkáért, amit a gyerekeinkért tesz évről évre.
Egészséget, boldogságot kívánunk Pista bácsinak nagy családja körében! Reméljük még 30 évig látjuk szorgos keze munkáját a Bem utcában.
