Bármilyen furcsának tűnik is ez a kérdés, bizony olyan világot élünk, hogy egyre aktuálisabb. A könyv drága, akár a gatyánk is rá mehet! A kultúra árucikk akár a süti, és ahogy a testet, úgy a lelket is táplálni kell. Sajnos egyre többször kell dönteni, hogy kinek-kinek mi az alapszükséglet.
Sok embert gyermekkorában megfertőzött a könyv, az olvasás szeretete, számára ez a csodák palotája. Ha olvassa a könyvet, fantáziájában felépíti a helyszínt és látja a szereplőket. Megszűnik az idő és a valóság. Ez az igazi varázslat! Fontos a könyv az élethez, alapelem. Sajnos nem mindenki olyan gazdag, hogy sok könyvet vehessen. Ezért rendszeresen elmegy a könyvtárba, és hordja haza amire kíváncsi. Már ha megvan! A könyvtár is veszi a könyveket, és bizony a pénz nem sok. Pár éve az állam olyan támogatást ad, hogy az önkormányzat által biztosított pénzhez ugyan annyit hozzátesz. Pályázatokon is részt vesznek, hogy még egy kis pluszt szerezzenek. Nagyon át kell gondolniuk, hogy milyen könyvet vesznek, hisz az olvasókhoz kell igazodniuk. Drága mulatság az olvasás! A könyv árucikk, akár a gatya! Sokan szánnak rá mégis pénzt, és hogy kicsit olcsóbban jussanak könyvhöz, jó páran tagjai a Magyar Könyvklubnak. Nagy Akciók idején 30-50 %-os engedmény is van, de a tagsággal már eleve olcsóbb az ár, mint a boltban. A gyógyíthatatlanoknak a könyvesbolt maga paradicsom és a pokol. Állnak a kirakat előtt és sóvárognak. Kombinálnak, számolnak, hogy mikorra is tudják összegyűjteni a könyv árát, hogy végre elolvashassák. Vágyaiknak a pénztárcájuk szab határt, hiába, no a könyv árucikk, akár a nadrág! Ha van pénzed, megveheted. És mennyire igaz, hogy árucikk? Megjelent a COOP boltokban egy forgatható-polcos állványon feltűntek könyvek egységes 390,- Ft-os árért. Itt javarészt azt kell eldönteni, csokit veszünk, vagy könyvet. Sokféle témakörben talál az ember olvasnivalót, ha hajlandó megállni és válogatni. Sokszínű a paletta, akárcsak mi magunk. Az a fontos, hogy vegyünk könyvet és olvassunk! Mindenki olyat, amilyet szeretne.
A Községi Könyvtárban a sci-fi könyvek, szerelmes történetek és a kötelező olvasmányok a legkeresettebbek.
Kívánom mindenkinek, hogy találja meg a könyvben a saját csodavilágát!
Nekem Szegvár a világ közepe.
1999-ben, 23 éves koromban határoztam el, hogy honlapot készítek szeretett falumnak, Szegvárnak – megelőzve ezzel nagyobb városokat, megyeszékhelyeket, akiknek ekkortájt – az Internet fénykorában - még nem volt weblapjuk.
A Szegvár Online hírportál 2002-ben indítottam el, s 2007-ig működött. Ez a hat év alatt több tízezer fotóval és közel ezer hírrel bővült a hírportál, s több mint egymillió oldalletöltést regisztráltam. 2019 nyarán indult újra a portál, ma már napi szinten több ezer látogatást regisztrálunk, s weblapunkat a környező településekből – Szentes, Mindszent, stb. – , sőt külföldről is sokan olvassák.
Független újságíróként legfontosabb célom hitelesen és magas minőségben megörökíteni a szegvári történéseket, eseményeket. Habár a politikát kerülöm, de minden erőmmel küzdök a korrupció, a politikai nyomásgyakorlás, a hiteltelen „percemberkék”, a „kamu keresztények”, „a parizerrel pózolgató” politikusok, az uszító „fészbúk-huszárok” és az emberi butaság ellen.
Úgy vélem, hogy a sajtószabadság a demokrácia és az igazság alappillére. Pulitzer József tömör és lényegre törő két idézete, „A hír szent, a vélemény szabad!” és a „A sajtó legfőbb küldetése nem csupán a hírközlés, hanem a közszolgálat!” számomra különös értelmet nyernek, és jelentésük, üzenetük, napjainkban is teljesen időtálló.
Tagja vagyok a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Az 1995-ben alapított Megapress vállalkozásom mellett két civil szervezetnek, a Magyar Lupus Egyesületnek és a Szegvárért Egyesületnek is én vagyok a vezető tisztségviselője. Szociális beállítottságú ember vagyok, érdekelnek a világ történései, 1999 óta folyamatosan vállalok önkéntes feladatokat. Célom, hogy önzetlenül segítsem az autoimmun betegséggel élő embertársaimat, valamint az, hogy tegyek szeretett falumért, Szegvárért.
Hobbim a természetfotózás. Gyermekkorom óta fotózom, elsősorban dokumentarista és természetfotókat szeretek készíteni. Hazai- és külföldi fotópályázatokon többször nyertem díjat, a National Geographic nemzetközi fotópályázatán pedig az egyik „tiszavirágos” természetfotómat beválasztotta a zsűri „A legjobb száz magyar természetfotója” közé. 2022-ben megjelent a „Szegvári képek – 100 szegvári fotó” című könyvem.
Előző írás
Következő írás