Templomunkban június 25-én nagy ünnepre készültünk.
Három atya közösen mutatta be a szentmisét a Kisboldogasszony templomban. Megtelt a templom, sok paptestvér és világi hivő adott hálát és érzett együtt az ünnepeltekkel.
A szentmise elején Szanyi Attila egyházközségünk elnöke fordult a paptestvérek felé:
„Köszöntelek benneteket az Egyháztanács és az Egyházközség nevében! Szeretettel fogadunk benneteket már ismerős arcként, hisz mindegyikőtöknek van szegvári kötödése.
A mai napon tanúik lehetünk annak, hogy ha időben visszamegyünk 25 évet, akkor itt állt ebben a templomban közületek egy Valaki és mutatta be első szentmiséjét. Ő mi Egyházközségünkből került el, és kapott hivatást, de kötődése mindmáig megmaradt Szegvárral. Szinte nem is tudnánk, olyan embert mondani, aki ne ismerné, a mi Kovács Jánosunkat. Itt személyesen szeretném Őt köszönteni és megköszönni az Egyházban és szorosabban a mi Egyházközségünkben végzett áldásos tevékenységét a tőle kapott lelki javakért, és mint segítő embert, akihez mindig lehet fordulni. A 25 év nagyon sok idő, amelyben megküzdtél a rendszerváltás előtti és utáni nehézségekkel, de hited soha el nem hagyott. Az Úr áldása legyen rajtad! Az Ő példája legyen előttetek hivatásotok kezdetén.
Jenő hozzád fordulok, és szintén személyesen köszöntelek, mint aki már többször járt itt Szegváron, és vettél részt szentmisén. A Mária légió a szívébe zárt sokat imádkoztak Érted és támogatni fognak továbbra is imáikba, akikhez mi is csatlakozunk. Nekem is volt szerencsém többször találkozni Veled, ahol mindig szeretetteljes vidámság áradt belőled. Ezt a vidámságot vidd magaddal és gondolj Szegvárra, ahol téged mindig szívesen látunk és visszavárunk.
András téged is köszöntelek, akit ebben a templomban kereszteltek meg. Még itt dolgoztál, amikor aktív tagja voltál a szegvári ifjúsági csoportnak. De más kötödésed is van Egyházközségünkhöz édesanyád és nagyszüleid Szegvári származásúak, és ha továbbmegyek, és arra gondolunk, ha a templom elé érünk, láthatjuk Nagyapád keze nyomát a templom kerítésén, amelyet saját maga épített.
A hivatásodat, ha mondhatjuk világi pályád felívelésében kaptad, és hagytad ott, hogy szegénységben szolgálhassad a mi Urunkat Jézus Krisztust. Ezen mély hivatástudat kísérjen egész életedben, amelybe imáinkkal segítve szeretnénk bekapcsolódni.
Mindgyájatokhoz fordulva kérjük, mutassátok be a Szentmisét és áldjátok meg az egész Egyházközség minden tagját és a jelenlévő összes híveket, vendégeket.”
Majd gyermekek köszöntése követte, és legvégül Szabó Judit elszavalt egy verset:Az acélember (Ének a sürgönypóznáról) Sík Sándor verse
Áll, egyenesen, egymagán
Az acélember a hegy homlokán.
Széttárva karcsú, hosszú karjai,
A kábelek kígyóit tartani.
Nem gőrnyedez és nem erőlködik:
Áll és feszül és hordja, terheit.
De hűvös feje túl a drótokon
Hosszan elnéz a nyúlós utakon.
Lát, embereket és országokat,
Bolond és keserű látásokat:
Az éhes ember néma ráncait,
Dokkok penészes árusáncait,
Országhatárok inga-táncait,
És hall, hazug és gyilkos hangokat:
Boxhősöket, bárokat, bankokat,
És népgyűléseket és tankokat.
Az eszme önmagára-lázadását,
A forradalmak bárgyú körfutását,
Az őrülések örök újulását.
A földgömb reng és ég a szemhatár.
Az acélember néz és konstatál.
Áll és szótalan ég felé feszül:
Hordja a kábelt rendületlenül.
S ha olykor egy-egy holdas éjszakán
Ráül terhéveI a szörnyű magány,
S a látomások emlékeitől
Dereka már-már megroppanni dől:
Ilyenkor elég egy szempillantás:
A szomszéd hegyen másik óriás,
A harmadik ormon a harmadik
Hordozza látomása titkait.
Egy pillanat, egy közös rezzenés:
A három acélember összenéz.
Testvér – mondja az acélpillanat ¬-
Tudom: gyengének lenni nem szabad.
Tudom, a mi törvényünk állami:
Mi vagyunk a Vezeték várai.
Nem tudjuk honnan, nem tudjuk kinek,
De rajtunk megyen át; az Üzenet.
Az ismeretlen Igét hordja, vállunk.
Bennünket ideállítottak. Állunk.Szentmise végén újmisés és ezüstmisés áldásban részesültek a hívek, majd a Katolikus Körben agapéra hívtuk a résztvevőket.
Két sátor és az egész épület hangos beszélgetésnek volt tanúja, nagy volt az öröm a szívünkben. Sok ismerős találkozott.
Június 26-án Kovács János atya Szentes – Hódmezővásárhelyi 45-ös út Mindszenti elágazásánál, a 38-as km táblánál (a Mindszent – Szegvár – Derekegyház 3-as határnál lévő keresztnél) mutatott be szentmisét. Erre az alkalomra is nagyon sokan kizarándokoltak a környékről. Szegvárról kerékpárral 18-an utaztunk, az Isteni gondviselés velünk volt, felhő fedte be a környéket a hőség csökken egy pár csepp eső hűsített. Nem áztunk el hazaértünk eső előtt.
