„Sok szeretettel a szegvári embereknek!”
Érkezett az e-mail a alábbi vers melléklettel, Farkas Antal írótól, Franciaországból.
„Nagyon sokat voltam Szegváron mint gyermek is és sokat horgásztunk az édesapámmal ebben a vízben, ami sajnos emlék maradt mára…”
Kedves Antal! Köszönjük versét, s szeretettel látjuk Szegváron!
Farkas Antal: A Kurca
A Kurca vize ámulva bámult rám,
Szinte kérdezte, miért ágálok a partján,
De én csak gyönyörködtem vizének látványán,
S lelkem megpihenve pilledt a természet e csodáján.
Lábam nem vitte tovább testemet,
Megroggyant térdem gyors ülésre kényszerített,
Szemem beteljesületlenül pásztázta a nyugvó képet,
S szívem dobbanva követte a csobbanó vizet.
Kurca, gyermekkori emlékek felnőtti álma,
Végre, emberöltő teltével újra a látványa,
Eljöttem, utoljára látni, leülni partjára,
Hisz az életem értelme s a természetnek e bálványa.
Lassan elcsendesedett minden, körülölelt a Kurca,
Már nem bámult mint betolakodóra,
Értettük egymást, rábíztuk magunkat az örökkévalóságra,
Szülénkre, ki alkotott, a teremtés ATYJÁRA.