Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

A szegvári hitelszövetkezet története

342

A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.

Írta: Kovács Lajos.

Községünkben az intézményesített takarékosság, vagyis a takarékszövetkezet története több mint száz évre tekint vissza. Attól kezdve, hogy 1851-ben a felvidéki Besztercén megalakult a hitelegylet, amely hitelszövetkezetként működött, alig telt el negyven év, amikor községünkben 1895. május 23-án 52 tag 133 darab üzletrésszel megalakította a Szegvár Községi Hitelszövetkezetet.

Valójában a törzskönyv szerint 104 tag 213 db üzletrészt jegyzett az alakulásig. Az üzletrész nagyságát 25 forintban állapították meg, mely összeg 5 év alatt 10 krajcáros heti „előleges részletekben fizetendő be. Belépési díj 30 krajcárra határoztatik el üzletrészenként. ” (47)

Az alakuló közgyűlésen hét igazgatósági és öt felügyelő bizottsági tagot választottak. „A kereskedelmi törvények értelmében az igazgatóságot három éve, a felügyelő bizottságot pedig egy évre kellett választani.” (48)

Az első igazgatósági ülésen Korpás Pál plébánost elnöknek, Farkas Györgyöt helyettes elnöknek választották meg. A pénztáros Hatvani Endre tanító, a könyvelő pedig Keviczky Ferenc igazgató-tanító lett. Az üzlethelyiséget egy bérelt lakásban alakították ki a mostani Rozmaring utca elején. A hivatalos órákat csütörtökön 8-12 óráig tartották. Az igazgatósági ülés mindig vasárnap délután volt. A kölcsönök kamatlábát 7 %-ban, a betétek kamatát 5%-ban állapították meg.

A működést 1895. július 14-én kezdték meg. Az első kölcsönigénylő Szép József volt. Bélteki István és Balázs Borbála kezessége mellett 600 forint kölcsönt vett fel. Az elnök mindjárt az első kölcsönbírálati alkalommal figyelmeztette az igazgatósági tagokat: „…a kölcsönök megszavazásánál legyenek körültekintőek, szem előtt tartva szigorúan mindenkor a hitelszövetkezet érdekeit.” (49)

A legmagasabb összeg, amit kölcsönként kiadtak 2000 forint, a legkisebb 25-30 forint. 1895. augusztus 17-én „Sághy Lázár tanítónak Deák Gáspár, mint kibocsátó és Varjú János mint forgató kezesek mellett 1000 forint minden feltétel nélkül egyhangúlag megszavazta.” (50)

Aki nem tudott írni, annak a kezességét nem fogadták el. Az alakulástól kezdve néhány hónap után már 270 tagja volt 486 üzletrésszel a hitelszövetkezetnek.

Az 1896. január 26-án tartott rendkívüli közgyűlés megszavazta, hogy azt a házat, melyben a szövetkezet helyisége is van, Berkecz Lászlótól és nejétől, Gila Verontól 2600 forintért a szövetkezet részére megvegyék. Az épület egy részét ki is adták haszonbérbe a helybéli Magyar Királyi Postahivatalnak 6 évre. Ekkor már ismerték az 1895. évi tiszta nyereséget, ami 104 forint 10 krajcárt tett ki. Hét fő betétesnek 2715 forint betétje volt.

A második év végén – 1896-ban – már 368 tag 631 üzletrésszel erősítette a hitelszövetkezetet. A tiszta nyereség 709 korona volt, melyet az alapszabályban előírt módon osztottak fel. Így többek között: 20%-át a tartalékalapba tették, 10%-át a biztosítási alapba. A tagok üzletrészeik arányában 5% osztalékot kaptak. A község szegény sorsú iskolásainak 8 koronát hagytak tanszerek beszerzésére. Erre a célra minden évben juttattak pénzösszeget. Először közvetlenül az iskolagondnokságon keresztül, majd a községi „szegény alapba” befizetve. Az első néhány évben leginkább hitelezéssel foglalkoztak. A hitelt váltókra, kötvényekre (kötvény kölcsön) folyósították.

1898-ban megalakult az új Országos Központi Hitelszövetkezet, mely ellátta a szakmai felügyeletet, pénzügyi ellenőrzéseket végzett, valamint az általa folyósított olcsóbb kamatú hitelekkel (5-5,5%) növelték a hitelszövetkezetek kölcsönalapját. Ekkor már az üzletrész értékét 25 koronáról 50 koronára emelték fel. A belépő tagoknak hetente 20 krajcárt kellett törleszteni. A betétállomány is szépen megnőtt. A kezdő év néhány ezer koronájáról 23.800 koronára emelkedett.

Az első világháború alatt és után, a proletár diktatúra idején is és a román megszállás alatt nem, vagy csak igen alacsony szinten működött a hitelszövetkezet, bár a választott szervei működőképesek voltak. 1919. október 22-én meghalt főtisztelendő Korpás Pál esperes plébános, a hitelszövetkezet alapítója és mintegy 20 éve igazgatósági elnöke. Az igazgatóság és a felügyelő bizottság nehezen heverte ki a veszteséget. Azonban az új igazgatóság és felügyelő bizottság (51) lelkiismeretes munkával, az 1920-as évek elejére beköszönő drágaság ellenére kilendítették a hitelszövetkezetet a stagnálásból. (A „kommün” idején, jelentős veszteség keletkezett azáltal, hogy a direktórium április 29-én 44 ezer koronát elvitt (52) és letétbe helyezett a csongrádi állampénztárban, mely összeg közel egy évig – visszaszolgáltatásáig – „kamatozatlanul hevert”. Ezen kívül a „fehér hátú bankjegyek” kicserélése is 30%-os veszteséggel, járt. (57)

1920. január 1-től visszaállították a betétkamatlábat 2%-ról 3,25%-ra, nem tagoknak 3%-ra oly módon, hogy a kamatfizetések alkalmával – vagy tőkésítésnél – 10%-ot levontak a fizetendő betét-kamatadó fejében. A kölcsönök kamatát 6%-ról 6,5%-ra emelte fel az igazgatóság.

  • 1919-ben az egész éves bevétel: 1.039.277 K
  • Az egész éves kiadás: l.037.507 K
  • Az egyenleg: 1.770 K .

A tagok üzletrész fejében 3541 koronát fizettek be. A betétbevétel összesen 7.389.114 korona, a betétesek száma 656 fő volt. Kölcsönt adtak váltóra: 65.948 koronát, kötvény kölcsönre: 756.952 koronát. A tagok száma: 1465 fő, 2434 db üzletrésszel. Ezek az adatok is mutatják, a választott vezetőség minden nehézség ellenére igyekezett a tagok érdekeit szolgálni.

A Szegvár Községi Hitelszövetkezet mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja (ez a teljes neve) 1925. május havában ünnepelte fennállásának 30 éves jubileumát. Ennek emlékére az igazgatóság a következő határozatot hozta:

„…hogy intézetünk létrehozójának és 20 éven keresztül vezetőjének, fejlesztőjének néhai főtisztelendő Korpás Pál esperes plébános úrnak emlékét az által kívánja megörökíteni, hogy az alapító arczképét a hivatalos helyiség számára megnagyíttatja és sírját a temetőben gondosan bekerítteti és kőkereszttel megjelöli. ” (53)

Az igazgatóság tagjai: Orosz János igazgatósági elnök, Hatvani Endre helyettes elnök; Gila Pál, Farkas György, Mészáros János, Bihari Ferenc. A felügyelő bizottság is erősödött dr. Verdon Lajos plébánossal, akit felügyelő bizottsági elnöknek választottak. Tagok voltak: Gila Márton, Vígh József.
Munkájuk nyomán a Hitelszövetkezetnek 1924-ben:

  • Az évi összes bevétele: 324.718.251 K
  • Összes kiadása: 313 268 168 K
  • Az egyenleg: 11.450.114 K

A tagok száma 1638 fő, üzletrészük 104.870 db. A betétállomány 135.279.020 korona 608 fő betétes tulajdonában. Osztalékra 13.544 koronát fordítottak. Ezek a számok igen nagyok, azonban figyelembe kell venni, hogy ebben az időben az infláció küszöbén állt a magyar gazdaság, amely 1927-ben ért véget a pengő bevezetésével. Tíz évvel később – a pengő bevezetése után 8 évvel – jóval kisebb számokkal dolgozott Ágoston Mátyás pénztáros és Bereczki József könyvelő. 1935. május 26-án a rendes évi közgyűlésen Kranozky Ferenc igazgatósági elnök által előterjesztett mérleg kimutatásban 1597 P 42 fillér tiszta nyereséget jelentett be, melyet az alapszabály szerint osztottak el. Most 21 pengőt juttattak a „népjóléti alapra”, 54 P-t a tartalékalapra. A betétkamat átlag 3,75% volt, a legalább 3 hónapra lekötött betétek pedig 4,5%, a szabad betétek után 3, 75%-os kamatot fizettek. A kölcsönkamat az összes mellék-szolgáltatásokkal együtt 7,5% volt.

A II. világháború alatt is lelkiismeretesen látta el feladatát a hitelszövetkezet választott vezetősége és dolgozóállománya. Az igazgatóság (54) minden ülését megtartotta a kijelölt vasárnapokon.
Az 1944 januárjában – az oroszok már jelentős részét elfoglalták hazánknak – tartott közgyűlésen az előző év eredményét ismertette az igazgatóság elnöke 34 megjelent tag és 89 képviselt tag előtt:

  • év teljes bevétele 1.848.388 P
  • Teljes kiadása 1.846.775 P
  • Egyenleg: 1.612 P

Az üzletrészállomány 66.138 P volt év végén. A betétállomány a kamattal együtt 155.668 P. A taglétszám: 1004 fő. A váltóadósok száma: 648 fő, kötelezvényadósok 96-an voltak. A kis értékű váltók értéke: 16.510 P. váltóra 906.645 P kölcsönt adtak, amiből 906.575 P-t visszafizettek az adósok. Ez volt az utolsó mérleg, amit közgyűlésen ismertetett az igazgatóság. Ezután már csak 1944. szeptember 17-én tartottak igazgatósági ülést, ahol tárgyalták Szegvár község átiratát, melyben felszólították az igazgatóságot, hogy a „pénzintézet elszállítását a kiürítés céljából készítse elő”.

Ágoston Mátyás ügyvezető könyvelő a község felszólítására hagyta el a falut. A fiához költözött Jakabszállásra, ahová magával vitte a hitel-szövetkezet „összes könyveit”, melyekről pontos leltárt készített indulása előtt. Mivel ott sem érezte biztonságban a könyveket és iratokat, ezért hét csomagban elküldte azokat az Országos Központi Hitelszövetkezetnek megőrzésre. Amikor 1945. január 6-án megjelent az igazgatósági ülésen, akkor még nem tudott beszámolni a „könyvek” hollétéről. Úgy határozott az igazgatóság „mihelyt lehet felmennek a Központba. Most szó sem lehet, mert Budapestet most is vívja az ellenség. ” (55)

Az orosz megszállás után egypárszor próbált „hivatalt tartani” az igazgatóság, de az akkori helyzet nem tette lehetővé a folyamatos működést. Úgy döntöttek, nem is fogják megnyitni a „hivatalt”, amíg a központból nem kapnak arra felhívást. „Vasárnaponként össze- összejönnek, hogy van-e valami hír, de egyelőre a hivatal szünetel. ” (55)

Legközelebb 1945. április 21-én ülésezett az igazgatóság. Ekkor olvasták fel a Központ körlevelét, melyben felszólították az igazgatóságot, kezdje meg működését mielőbb. Először a háborús károkat kellett felmérni. Szerencsére ebből kevés volt.

A tényleges működést 1945. május végén kezdték meg. A dolgok úgy felszaporodtak, hogy a rendes heti két félnapi nyitvatartás helyett minden nap nyitva kellett tartani. „Betétpénzeket nem igen hoztak, hanem a kamat fizetéseket eszközlik hűségesen.”

1945 végére valamennyi „könyvcsomag” visszaérkezett Szegvárra. A könyvek átnézése után megállapították, minden rendben van, tovább folyhat a munka. Az igazgatóság havonként tartotta üléseit, melyen a tagfelvételek helyett inkább a tag kilépéseket intézték, ugyanis kellett a pénz az embereknek. Az alapszabály értelmében a befizetett üzletrészből bizonyos összeget megkaphattak a kilépő tagok. Ezért sokan kiléptek.

A kölcsönöket visszafizették az emberek, betét nem volt, alig-alig működött a szövetkezet. Ha nem jelentek volna meg nap mint nap új rendeletek, körlevelek, bezárhatott volna nyugodtan az igazgatóság. De meg kellett kezdeni a betétek felszámolását, az 1000 – 10000 -100000-s papírpénzek bélyegjeggyel való ellátását, az adópengők bevezetését. Megkezdődött a világ egyik legnagyobb inflációja, mely igen sok munkát, annál kevesebb hasznot hozott a hitelszövetkezetnek és az embereknek.

1945 végén még nem állt le a banki tevékenység teljesen. Az Országos Központi Hitelszövetkezet új hiteleket folyósított a mezőgazdasági munkák elvégzésének segítésére, valamint kiskereskedőknek árubeszerzésre. Ezen hitelek kihelyezése nagy odafigyelést és gyorsaságot igényelt az inflációs környezetben, mivel gyorsan változott a pénz értéke.

1946 elején megjelent a „Szövetkezeti Élet” című, hivatalos szövetkezeti értesítőnek számító újság, de olyan szegény volt a hitelszövetkezet, hogy nem tudott megrendelni egy példányt sem. Ilyen körülmények között érkezett el az új pénz, a forint bevezetése 1946. augusztus 1-jén.

Szegvár Községi Hitelszövetkezet Betétkönyve, 1928
Szegvár Községi Hitelszövetkezet Betétkönyve

Az Országos Központi Hitelszövetkezet körleveleket adott ki a bevezetéssel, beváltással és az új forint stabilizációjával kapcsolatban. 1946 végén már több millió forintot biztosított a falusi hitelszövetkezetek részére az őszi szántás és egyéb mezőgazdasági munkák elvégzésének segítésére hirdetett hitelakcióhoz.
1947-ben, 1948-ban ilyen államilag támogatott, de még a Központi Hitelszövetkezet által juttatott kishitelek forgalmazásából állt a tevékenységük.

1949 májusában Hitelvéleményező Bizottság alakult külső hatásra az igazgatóság mellé, de inkább ellenőrzésére. A hitelszövetkezetek önállósága, önirányítása – ekkor már érezhető volt – szöges ellentétben állt a kialakulóban lévő egyközpontú politikai rendszer természetével. Ennek megfelelően a Magyar Kommunista Párt (MKP) támadást indított a szövetkezeti mozgalom, így a hitelszövetkezetek ellen is. Először az Országos Központi Hitelszövetkezet vagyonának jelentős részét vonták meg 1947-ben egy kormányrendelettel. A központok megszüntetését követte a szövetkezetek likvidálása is, még mindig a 12890/1947 Korm. sz. rendelet alapján, mely kimondta: ha a hitelszövetkezetek nem lépnek be 3 hónapon belül az Országos Szövetkezeti Hitelintézetbe, amit a Kormány hozott létre, akkor a Cégbíróság feloszlatja őket. Ez a Hitelintézet korlátlanul beavatkozhatott a belépett hitel-szövetkezetek életébe, erős hatósági jogosítványokkal rendelkezett. 1948-ban „…már teljesen nyílttá vált a hitelszövetkezetek elleni küzdelem, hiszen az MKP P.B. február 12-i döntése értelmében megkezdődött az államosításuk és az úgynevezett szocialista bankrendszer létrehozása. Az OSZH hatásköre is beszűkült: ezután pusztán a mezőgazdaság hitelekkel való ellátása, vagyis az állami hitelek közvetítése volt a feladata. A hitelszövetkezetek igazgatósági és felügyelő bizottsági tagjainak foglalkozás szerinti összetételét rendeleti úton határozták meg. Azt is kormányrendelet szabta meg, hogy kik lehetnek tagjai a hitelszövetkezetnek és kik nem.” (56)

1949-től tovább folytatódott a hitelszövetkezetek felszámolása. Az MKP utasítására kényszeregyesítéseket hajtottak végre, ily módon 1950 közepére már csak 321 hitelszövetkezet működött. 1952. december 31-én mindössze már csak 152 felszámolási mérlegét kellett elkészítenie a Pénzintézeti Központnak. A 109/1952. MT sz. rendelet értelmében 1953. január 1-től a Magyar Nemzeti Bank vette át a vállalati hiteleket és a berendezési tárgyakat. Ez az utolsó rendelet, mely lezárta a hitelszövetkezetek történetét.
Szegváron 1950. február 11-én zárták le a főkönyveket. Az igazgatóság jegyzőkönyvében az utolsó bejegyzés 1949. december 11-én történt Ágoston Mátyás és Berezvai József aláírásával.
A vidék gyakorlatilag pénzügyi szolgáltatások nélkül maradt.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató