Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Pörög a szegvári retró Facebook-csoport

1 324

Új rovatok, s még több tartalom várja a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoport több mint tízezer tagját. 15 állandó rovatunk van ütemezve, amelyek minden nap reggel 6 órától 21 óráig jelennek meg „egész” órakor. Eddig több mint háromezer bejegyzés van időzítve 2024. december 31-ig.

Rekord szintű látogatási statisztikát „könyvelhettünk el” 2023 decemberében, ezért a Facebook kiemelt csoportként kezel bennünket, sokkal nagyobb mértékben ajánlja ki bejegyzéseinket, s ingyenes reklámot is kapunk. Ezúton köszönjük hűséges olvasóink bizalmát, a sok kedves visszajelzést és természetesen a lájkokat. Nagyon hálás vagyok a hozzám elhozott fotókért, negatívokért és egyéb dokumentumokért is. Számos negatív, rollfilm vár még feldolgozásra, egyes képek az 1950-es években készültek falunkban.

Három új rovat is elindult. Szerdai napokon 20 órakor jelenik meg „A Szlávik Vegyesbolt kincsei” rovat. A Kántor és Rozmaring utca sarkán évtizedekig működött egy vegyesbolt, amelyet a Szlávik-család alapított az 1920-as években. Szabóné Bihari Erzsébet és a Pap család jóvoltából 2022-ben sikerült digitalizálni a szatócsboltból megmaradt iratokat, hirdetéseket, árumintákat, plakátokat, fényképeket, stb.

Az egykori Szlávik Vegyesbolt a Kántor és Rozmaring utca sarkán

Csütörtöki napokon 20 órakor jelenik meg „A tanító öröksége” rovat. Édesapja emlékére írta Vértes Judit „A tanító öröksége” című könyvet, amely 2007-ben jelent meg. Vértes Imre tanyai tanítóként a szegvári zsigerháti iskolában tanította írni, olvasni, számolni a közeli tanyákon élő „gyerekeket”. „Apukám, ha hiányosan is, teljesítettem kérésedet, „végrendeletedet”. Te vezetted kezem. Elmentem Szegvárra, jártam az Iskolában, összegyűjtöttem az adatokat, megidéztem, átéltem az akkori időket.” – írja Vértes Judit a könyv ajánlásában.

Láttam, a régi tűz és fény villant meg szemükben,
S a lélekharang a tanítóért is szólt szívükben.
Ugye, nem is volt mindez olyan nagyon-nagyon rég?
Nem hal meg az, akire hálával emlékeznek még.
Vígh Piroska (Szarka Józsefné), Mezei János, Berkecz Rozália (Bárány Györgyné), Gajda Mária (Széchényi Pálné).

Minden nap 18 órakor jelenik meg a „Régvolt idők emlékei” rovat, amelyben 2002. és 2006. között Szegváron, általam készített dokumentarista fotóim közül véletlenszerűen kiválasztott képet publikálok.

Íme a „repertoár”

Minden nap (hétfőtől vasárnapig)
6 óraNAPI KÖSZÖNTŐ ▫ Reggeli köszöntő aktuális névnapokkal, szegvári fotóval, minden nap 6 órakor.
14 óraCSAK EGY KÉP ▫ Rovatunkban Lucz Ferenc már feldolgozott fotóarchívumából véletlenszerűen kiválasztott fotót láthatnak minden nap 14 órakor.
15 óraEMLÉKRÖGZÍTŐ ▫ Purgel Zoltán 2002. és 2023. között készült képes összefoglalói, szegvári programok fotóalbumai minden nap 15 órakor.
16 óraNAPI CSOPORTKÉP ▫ Válogatás a 2004. és 2018. között készült óvodai csoportképekből, iskolai osztályképekből, és egyéb csapatfotókból minden nap 16 órakor.
17 óraA NAP FOTÓJA ▫ Purgel Zoltán 2002. és 2023. között készült véletlenszerűen kiválasztott fotója minden nap 17 órakor.
18 óraRÉGVOLT IDŐK EMLÉKEI ▫ Purgel Zoltán 2002. és 2006. között Szegváron készült dokumentarista fotói közül véletlenszerűen kiválasztott kép minden nap 18 órakor.
19 óraLUCZ FERENC FOTÓARCHÍVUMÁBÓL ▫ Rovatunkban Lucz Ferenc már feldolgozott fotóarchívumából véletlenszerűen kiválasztott fotóalbumot láthatnak minden nap 19 órakor.
20 óraVáltozó tartalom, lásd az alábbi táblázatot.
21 óraSZEGVÁRI KÉPEK – 100 SZEGVÁRI FOTÓ – Ezzel a címmel megjelent könyvből minden nap 21 órakor egy oldalt publikálunk.

Naponta 20 órakor
HétfőVIDEÓALBUM ▫ Archív videók Purgel Zoltán gyűjteményéből, minden hétfőn 20 órakor (a hétfői TV adásszünetek emlékére). Televízió felvételek, régi szegvári programok felvételei és egyéb, Szegvárral kapcsolatos videók.
KeddSZEGVÁR ÉS VIDÉKE TAKARÉKSZÖVETKEZET ▫ Az 1957-ben, Szegvári lakosok által alapított pénzintézetre emlékezünk minden kedden 20 órakor.
Az 50 éves évforduló emlékére, 2007-ben kiadott „Öt évtizeden át” című könyvből idézünk egy-egy részt. (A könyvet Kovács Lajos írta.) 
SzerdaA SZLÁVIK VEGYESBOLT KINCSEI ▫ Szegváron a Kántor és Rozmaring utca sarkán évtizedekig működött egy vegyesbolt, amelyet a Szlávik-család alapított az 1920-as években.
Szabóné Bihari Erzsébet és a Pap család jóvoltából 2022-ben sikerült digitalizálni a szatócsboltból megmaradt iratokat, hirdetéseket, árumintákat, plakátokat, fényképeket, stb. Ezekből a „megmentett emlékekből” láthatnak minden szerdán 20 órakor egy-egy képet.
CsütörtökA TANÍTÓ ÖRÖKSÉGE ▫ Édesapja emlékére írta Vértes Judit „A tanító öröksége” című könyvet, amely 2007-ben jelent meg. Vértes Imre tanyai tanítóként a szegvári zsigerháti iskolában tanította írni, olvasni, számolni a közeli tanyákon élő „gyerekeket”.
„Apukám, ha hiányosan is, teljesítettem kérésedet, „végrendeletedet”. Te vezetted kezem. Elmentem Szegvárra, jártam az Iskolában, összegyűjtöttem az adatokat, megidéztem, átéltem az akkori időket.” – írja Vértes Judit a könyv ajánlásában.
„A tanító öröksége” rovatunkban minden csütörtökön 20 órakor megjelentetünk egy fejezetet Facebook csoportunkban.
PéntekTUTI TIPP ▫ Ha szeretsz régi újságokat, hirdetéseket böngészni, keresd rovatunkat minden pénteken 20 órakor. A Tuti Tipp reklámújság archív lapszámaiban megnézheted az akkori moziműsort, meghökkenhetsz a fogyasztói árakon, az akkori mobiltelefonos és műszaki hirdetésektől pedig tátva marad a szád. A Tuti Tipp reklámújság 1995-től 2000-ig jelent meg Purgel Zoltán szerkesztésében.
SzombatTABLÓ ▫ Purgel Zoltán digitális tablógyűjteményéből láthatnak egy-egy képet minden szombaton 20 órakor. 
Féltve őrzött általános iskolai osztálytablók, sportegyesületek, civil szervezetek tablói, amelyek a múlt emlékeit őrzik, s évtizedek múlva is észbe juttatják az együtt eltöltött éveket és az emlékezetes pillanatokat.
VasárnapBESLIN LÁSZLÓ RENDŐR-SZTORIJAI ▫ A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportba írt jó néhány rendőr-sztorit Beslin László, Szegvár egykori rendőre. Nagyon sokan olvasták ezeket a bejegyzéseket, ezért mind az ötven írását „megmentettük” és publikáltuk a Szegvár Online-on a „” rovatban, valamint egy-egy sztorit minden vasárnap 20 órakor megjelentetünk itt is.

A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportot 2019. augusztus 22-én – indítottam el azzal a céllal, hogy a közösséghez csatlakozó tagok Szegvár múltját, annak kultúráját, életét, mutassák be képeken, dokumentumokon keresztül. Az eltelt több mint 4 év alatt sok kedves visszajelzést kaptam Szegváriaktól és Szegvárról elszármazottaktól. Nagyon sokan követik múltidéző csoportunkat „vidékről” és környező településekről (Szentes, Mindszent, Mártély, Hódmezővásárhely, Csongrád, Szeged), de Magyarország más régióiból is vannak tagjaink. Szeretném kihangsúlyozni, hogy itt csak minőségi és politikamentes tartalom jelenhet meg, például itt nem fordulhat elő, hogy egy politikai jelölt választási füzetét publikáljuk.

Szeretném azt is megjegyezni, hogy a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoport nem mindenki számára elérhető, nem hagyjuk jóvá mindenki csatlakozási kérését, s pár tag ki is lett rúgva a csoportból. Elsősorban azok, akik az engem becsületsértő, bántó Facebook bejegyzésekben közreműködnek, azt lájkolják, stb… Úgy gondolom, hogy ha az én tartalmaim irritálják, rossz érzést keltenek ezekben az emberekben, akkor ezzel teszem a legtöbbet számukra.

A kiemelt fotón a híres-nevezetes „Szarkalábas” színdarab

„Ritka búza, ritka árpa”

Szeretnék még beszámolni történelmi hűséggel egy emlékezetes, „népművelői szorgalmatosságról.” A híres-nevezetes szarkalábas színdarabról van szó.

Még képzős koromban – önképzőkörös társaimmal közösen – írtunk egy színdarabot. A címére már nem is emlékszem, de az nem is lényeges. Arról szólt, hogy – amíg élünk, féltőn kell őrizni, ápolni csodálatos anyanyelvünket. Annak is kötelessége ez, aki hosszú külföldi – például amerikai – távollét után hazajön, és már „töri” a magyart, meg még egy kicsit „rá is játszik”.

Próbáltunk, próbáltunk sokszor késő estébe nyúlóan. Pünkösdvasárnapra terveztük a bemutatót. De vasárnapra akkora záporeső lett, hogy el kellett halasztanunk. Mondtam is fejlógatva sűrűn: No, befellegzett a színielőadásnak. Hanem azután másnap vidám aranyló nap köszöntött ránk. Korán reggel megindult a szülőáradat az iskolaudvarra és hajrá, mindenki együtt neki a színpadnak!

Előre elterveztem, lerajzoltam mindent. A főrendezők – kezükben a sokszorosított „haditervvel” – lázasan dolgoztak. Kukoricagórék alapzat-deszkáiból lett az alapzat, az oldalszínfal meg szarkaláb füzérekből készült varázslatos szépre. Délután háromra megélénkült a határ. Innen is, onnan is jöttek a népek, hónuk alatt székekkel, deszkákkal, sámlikkal. Lett is a hokedliből meg a tiszteletre méltó nagy, erős deszkákból olyan „helyre-pad” a nézőtéren, hogy bárki megirigyelhette volna. A színpadi hatás meg valóban felemelő és lebilincselő volt.

Egy személyben én voltam a „szűkített” cigányzenakar. Ocsovay Gábor barátom hegedűjén úgy játszottam, hogy a lelkem is beleremegett. Húztam, húztam a csárdást. „Bence Boriska” (Gajda Marika) és „Füstös Gyurka” (Vigh Feri) meg úgy ropta a táncot, hogy majd beszakadt a masszív színpad. Kristálytisztán, ízes tájszólással, gyönyörűen mondták a szöveget. Így volt igaz, így volt szép.

A legvégén meg több szólamban mindenki együtt énekelte: „Ritka búza, ritka árpa…”, meg „Nyílik már a szarkaláb odakünn a réten.” A közös öröm, a siker engedékennyé tett. Féltett hegedűmet odaadtam Bárány Sadinak, hadd próbálja ki. Amúgy a zenéhez, az énekhez mindig is nagy kedve volt.

Mondtam is neki: „Húzzad, húzzad Sadikám, csak ne hulljon a vakolat, és ne repedjen a dobhártya! Ez aztán nagyon tetszett neki, még akkor is húzta, amikor a nézősereg már hazafelé tartott. Igen-igen örültem, amikor meghallottam, hogy jó zenész lett belőle. Meg is írta nekem, fényképet is küldött, ahogy kerékpárom tolja a zene-alkalmatosságokat.

Ezt az előadást a „messzi látó” környék tanyai iskoláiban, de még Derekegyházán is meg kellett ismételnünk. Hát ennek aztán boldogan tettünk eleget. Hat lovas gazda – társadalmi fuvarban szállított bennünket. Ma is emlékszem, hogy a szomszéd iskolák tanítónői – Svella Szilárdka és Csajághi Erzsike hatalmas lelkesedéssel segédkeztek. „Kibeszélhetetlenül szép színdarab volt” – ahogy az immár „zenész” Bárány Sanyi mondta.

Forrás: Vértes Judit: A tanító öröksége című könyv

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató