Régi szegvári képek „fényképész Franci néni” lencséjén keresztül
Múlt héten közöltem a hírt a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban, hogy megtaláltuk Mészáros Jánosné Franci néni, szegvári fényképész papírfotóit.
A hihetetlenül értékes gyűjtemény egy Kapucíner csokis dobozban volt, az 50-80 évvel ezelőtt készült fekete-fehér fotókon szegvári emberek, családok, épületek, rendezvények, portrék, csoportképek láthatók kiváló minőségben és élességben.
Farkas Franciska 1912-ben született, kb. az 1940-es évek óta fotózott, egyes képek hátoldalán olvasható a „Vajdáné fotó Szegvár” bélyegző lenyomat. Franci néni első férje Vajda János volt, második férje pedig Mészáros János volt, ezután Mészáros Jánosné néven fényképezett Szegváron, a Szentesi út 10. sz alatti műtermében, s mindenhol, ahová hívták.
Bábáné Keresztes Nagy Lídiától tudtam meg, hogy Franci néninek és férjének saját gyermeke nem született, őt fogadták örökbe 12 éves korában, s ő is kitanulta Franciska néni által a fényképész szakmát. (Lídia nénit szinte mindenki Piroskának ismeri és szólítja.)
Franci néni jólelkű, vidám, szókimondó, nagyhangú asszony volt, a legtöbb szegvári lakossal tegeződött, ha találkozott valakivel, akkor hangosan köszönt. Sok szegvári esküvőt, lakodalmat, keresztelőt, elsőáldozást, bérmálkozást, családi összejövetelt megörökített fényképein.
A múlt héten az is kiderült, hogy a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban nemrég publikált (és hatalmas interakciót elérő) fotókat a tanyasi iskolákról is Franci néni készítette, én azt gondolom, hogy Jaksa János megbízása alapján. Piroska néni azt is elmesélte, hogy Lucz Feri bácsi is sokszor betért üzletükbe előhívatni és nagyítani a saját filmtekercseit.
Farkas Franciska testvérét Farkas Jánosnak hívták, neki két gyermeke született, János és Magdolna, akiknek Franciska néni volt a keresztanyja. Az ifj. Farkas János is kitanulta a fotográfus szakmát, ő később Budapesten, a Magyar Távirati Irodának (MTI) volt a laboránsa. (Azt feltételezzük, hogy keresztfia adta be annak-idején Franci néni fényképeit a Szegvári Falumúzeumba.)
Ezen a fenti fotón, én, mint fotós, azonnal észrevettem egy „fotós csalafintaságot” – amelyet én is szoktam alkalmazni. Amikor házaspárt fényképezünk, akkor általában az ilyen képeken a feleség szokott leülni a székre, s a férje áll mellé, aki átöleli. Ezen a fotón ez pont fotón pont fordítva volt, s azért a férfi ül, mert így tudta Franci néni beállítani a technikát, a fényképezőgépe állványon volt, beállította az élességet (a férjére), időzítéssel elindította az expozíciót, s közben odaszaladt férje mellé, átölelte, s elkészült a fotó úgy, hogy a fényképezőgép mögött senki sem állt.
Sikerült beszélnem Végh Józsefné Bari Eszter nénivel, aki sok évig volt Franciska néni munkatársa. Tőle tudtam meg, hogy a Szentesi út 10. sz. alatti műterem kb. az 1970-es években szűnt meg, mivel az akkori rendszer nem nézte jó szemmel a „maszek” iparosok munkáját. Esztike néni is Franciska nénitől tanulta a fényképész szakmát. Amikor megszűnt Franciska néni „vállalkozása” a Szentesi úti műterem bezárt, s Szegváron a Szegedi Fényképész Kisipari Termelő Szövetkezet (KTSZ) nyitott üzletet a mai Kossuth téren, a kastéllyal szemközti – Berkecz Ernő bácsi házában. Esztike néni itt dolgozott tovább, sokat járt fényképezni a szegvári óvodába és iskolába, sok esküvőt megörökített – szerették a munkatársai, mivel nagyon szépen tudta a portré fotókat retusálni. A KTSZ fényképész műterme az 1980-as években átköltözött a tér másik oldalára, ahol jelenleg Kukovecz Márta üzemelteti a Mini Virágboltot. (Ez az épület akkoriban Döme villanyszerelő háza volt.) A KTSZ üzlete a rendszerváltásig működött, kb. 1990-ben zárt be, de különösen érdekes, hogy a KTSZ szegedi központi épülete még a mai napig működik.
Szeretném még megemlíteni, hogy Franci néninek legalább öt fő ipari tanulója volt, akik három évig Szegedre, a szakmunkásképző iskolába jártak fényképész szakmát tanulni, de a gyakorlatukat Franci néninél töltötték. Fentebb említettem már Lídia (Piroska) nénit és Esztike nénit, de például tanítványa volt Franci néninek Csákvári Józsefné Krauzer Erzsébet is, aki sajnos nemrég hunyt el. (Ő a Szegváron nagyon közismert ember, Krauzer Gyula állomásfőnök lánya volt.) Csákvári Józsefné Krauzer Erzsébetet a szegváriak Pönci néven ismerték és szólították.
Franci néni 2001-ben hunyt el 89 évesen, a szegvári Öregfalusi Temetőben nyugszik. Lídia (Piroska) néni gondozta haláláig, majd Franci néni fényképész műhely felszerelését beadta a múzeumba. „Fényképész Franci néni” pedig a képeiben él tovább… – úgy, mint egy jó fényképész.
A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban múlt hét vasárnap délután elkezdtem publikálni Franci néni fényképeit, egy „fotó maraton” volt, amelynek során 30 fotót tettem közzé 16 órától, 10 perces eltérésekkel. Voltak családi képek, elsőáldozásos és iskolai osztályképek, volt egy dokumentarista fotó az 1940-es évekből, amely szerint a Magyar Vöröskereszt az „Ír nép adományából” kristálycukrot oszt a szegváriaknak. Volt két számomra rendkívül értékes kép Purgel Pali (Poszi) bácsiról és kocsmájából, s egy vadászat utáni csoportkép is. Sokan megörültek a templomi és hittani képeknek is. A „fotó maraton” ezen a héten vasárnap folytatódik, összesen 30 fotó lesz közzétéve!
Nagyon sokan hozzászóltak a képekhez, ezúton is köszönöm Olvasóink hozzászólását! Végszóként annyit szeretnék még megemlíteni, hogy ugyanerre vágyok én is, azaz hogy 50-100 év múlva az én általam készített képek is ugyanekkora sikernek örvendjenek, és hogy erről beszéljen a szegvári utókor.
