Az 1980 után születettek nem emlékezhetnek arra, hogy egykor Szegváron volt egy dohánytrafik a mai Kossuth és Szabadság tér „kereszteződésében”, a Mini Virágbolt előtt.
A trafik eladója hosszú évekig nagynéném, édesanyám keresztanyja, Piti Margit, Margó néni volt – ezzel az írással rá szeretnék emlékezni. A „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban már többször szóba került a szegvári dohánytrafikos téma, a közelmúltban publikált fotó pedig több mint 12.000 elérést, 393 lájkot és 109 kommentet „kapott” – jó érzés volt olvasni a rengeteg kedves hozzászólást és a sok szép emléket.
Ezt a képet Tóth Piroskától kaptam – köszönet érte.
(A kép az 1970-es évek vége felé készülhetett, s Kórógyi Anti bácsi vagy a felesége fotózhatta.)
A „sarki” ÁFÉSZ trafik a dohányos ember életében egy állandó pont volt, a trafikos pedig bajainak ismerője. A pult körül a szegvári emberek meg-megálltak egy kis beszélgetésre, hogy megvitassák dohányos tapasztalataikat, hogy ki melyik márkával elégedett vagy éppen nem az. A dohányboltos és a vevő közti különös viszony, néhány érdekes kaland számos híres írónkat is megihlette. Így született Heltai Jenő: Trafik, Márai Sándor: Egy doboz Coronas, Szép Ernő: A méltóságos trafik vagy Zelk Zoltán: Egy trafikos emlékei című írása.
Margó néni trafikja a gyerekek álmainak színtere is volt, mindenféle cukorkával, bocskorszíjjal, bocicsokival, sportszelettel, rágóval, kojak nyalókával, dianás cukorkával. Hétvégenként este a fiatalok a dohányüzlet melletti korlátra ülve beszélgettek, vicceket meséltek.
Érdekes tény, hogy az állam a trafikjogot a hadirokkantoknak és az elesettek özvegyeinek tartotta fenn, a szegvári trafiknak is több mozgássérült kiszolgálója volt. A Facebook bejegyzésben megemlítésre kerül Szabó bácsi, Szűcs bácsi, Máté Rózsika, Gajda Imréné Margitka.
Margó néni egy nagyon jószívű, jólelkű ember volt, s nagyon szerette a gyerekeket – lehetett hallani, hogy a nevelőotthonos gyerekeket „ellátta” cukorkával, nyalókával – amit ő maga fizetett ki.
Napi szinten képben volt a falu híreivel, történéseivel – szeretett megállni beszélgetni, pletykálkodni, elpolitizálgatni. Mélyen vallásos volt, a szegvári templomban is végzett „társadalmi munkát”, pl. takarított, s részt vett az egyházi programok lebonyolításában. Büszke volt rám amikor elsőáldozó lettem és bérmálkoztam, ajándékba – a szokásos „pengők” mellé – egy Bibliát kaptam tőle.
Gyermekkoromból sok szép emléket őrzök Margó néniről, s ahogyan a legtöbben írják, tényleg egy legenda volt. Például emlékszem rá, hogy volt nagymotorra jogosítványa, és a Danuvia 125-ös motorjával többször levitt a Lándor-parti tanyájára. Amikor megláttuk a fejünk felett egyre jobban gyülekező viharfelhőket, akkor pedig „pucoltunk” hazafelé – volt, hogy a Kontrában, a Baka-köz előtt kapott el bennünket a vihar, onnan már csak tolni lehetett a nagymotort.
A trafik az 1980-as évek elején, a központi ABC megnyitását követően szűnt meg, az épületet pár évvel később lebontották. Margó néni 2007. szeptember 4-én halt meg, sírja a szegvári Öregfalusi Temetőben van, ő maga pedig a Mennyországban.
