Tóth József szegvári fafaragó immár második alkalommal állította ki faszobrait a Szentesi Városi Könyvtár emeleti kiállítótermében.
G. Szabó Lenke, a könyvtárt működtető KHT ügyvezető igazgatója köszöntötte a vendégeket, majd Kulbert György gitáron játszott saját számaiból. Csorba Gyula József Attila egyik versét szavalta el. A kiállítást Nagy Editke, a szegvári Művelődési Ház aktív munkatársa nyitotta meg.
Nagy Edit megnyitója
„Csak itt mosolyoghatsz, itt sírhatsz. Magaddal is csak itt bírhatsz, oh lélek! Ez a hazám!”
„A ma bemutatkozó alkotó kedvenc költőjének megdöbbentően szép sorai után a kopár gyárudvarról felemelkedik lelkünk, és ringatózik kicsit a vers gyönyörűségén. József Attila gyermekkorának sivár helyszínéről szeretettel ír, felvállalva annak kiességét, szomorúságát, érezhető kötődése, elkötelezettsége, a sorstársakhoz való hűsége.
Ez az érzés valahogyan, talán mindannyinkban ott van.
Akad-e olyan közöttünk, akinek sorsába nem épült be, és nem is szólt bele az életet adó környezet.
A szülőföldhöz való ragaszkodás, a gyökerek, az eredet meghatározó ereje fogva tart.
Egyéniségünk rejtett alakítója, cselekedeteink motiválója sokszor halálunkig.
Az alkotó ember, a művész életében még nagyobb fontosságú.
Az imént hallott vers hatására az is borzong a sivár, elhagyott gyártelep kisugárzásától, aki nem látott olyat.
A művész megjeleníti eszközeivel, a verssel, az ecsettel, a vésővel, faragókéssel mindazt, ami lelkébe rakódik élete során.
Átszűri mondanivalóját saját magán, megtapasztalt, megélt világán.
Ahogy a grafológus kézírásunkból megfejti jellemünket, az alkotót, meghatározó környezetét, múltját, kialakult életfilozófiáját témáiból, műveiből lehet megfejteni.
Izgalmas próbálkozás visszakövetkeztetni a kész alkotásokból mélyen rejlő titkokra, melyek ihlették.
A nézők elé tárt művek kapukat nyitnak, betekintést engednek készítőjük agyába, szívébe.
Ha helyesen gondolkodom, előttünk egy teremnyi fából faragott szobrocska kínálkozik vallomástételre.
Tóth József szegvári fafaragó alkotásai árulkodnak itt készítőjükről, pontosságukkal, dinamikusságukkal, és elgondolkodtató mondanivalójukkal.
A bemutatkozó fafaragó csalhatatlan érzékkel találja meg, mondhatnám, szúrja bicskája hegyére napjaink történéseit, furcsa pillanatait, ellentmondásait.
A falun felnőtt, józanul, tisztán gondolkodó ember, kinek szeme nyitott a világra, derűs humorral állít tükröt képzelgéseinknek, butaságainknak, gyengeségeinknek.
Munkái lendülete csodálatot vált ki belőlünk, arányossága harmóniát, iróniája mosolyt. Formavilága, jelrendszere egyre kiforrottabb, egyre kifejezőbb.
Éleslátása és kézügyessége elvont gondolkodásra való hajlammal gazdagodva művészi munkákat eredményeznek.
Egyenként élő, és egyenként sziporkázó szobrocskákat, önálló mondanivalóval, melyek meglepő belső erővel közvetítik alkotójuk lényegét.
Kérem, nézegessék szeretettel e szépségeket, és ne féljenek a kísérletező próbálkozástól sem.
Tóth József lelke ott van mindegyikben, csak meg kell fejteni!
Kívánok az alkotónak egészségben, örömben teli munkálkodást, Önöknek pedig élmény-dús tárlatlátogatást.”
