A szegvári katolikus Kisboldogasszony Templom nem csupán egy gyönyörű építészeti alkotás, hanem a keresztény hit, az idő és a közösség jelképe is. A torony magasan Szegvár fölé emelkedve mutat irányt az embereknek: harangjai ünnepet, gyászt és reményt hirdetnek. A torony csendes őrként figyeli a szegvári mindennapokat, miközben az ég felé nyúló formája az ember örök vágyát fejezi. A templom falai történeteket őriznek és sok imát hallottak.
Ma délután a Kisboldogasszony Templom toronyjából készítettem fotókat, panoráma képeket, majd megörökítettem templomunk 103 éves harangjait, az óraszerkezetet és még sok mást… A templomtoronyból nézve Szegvár egészen más arcát mutatja: a tetők, utcák és távoli horizont fölött megáll az idő, a zaj elhalkul, és csak a magasból érkező csend marad. A mai napsütéses időben Szentesig is el lehetett látni.
Néhány mondat templomunk történetéről. A Károlyi család 1737-ben a török kort romosan túlélt templom szentélyrészét tataroztatta, és ellátta a legfontosabb felszerelésekkel. Ennek az állapotnak az emléke, hogy a templom szószéke – szemben az általános gyakorlattal – a szentély északi falán van. Az első plébános 1739-ben érkezett, de az anyakönyvek csak 1745-től maradtak meg. 1753-ban épült meg a templom hajójának első, majd az 1810-es években a második fele. A templomot díszítő képek, freskók nagy művészek munkáinak másolatai, a főoltárkép Jakobey Károly munkája, amelyet Lotz Károly Mária születése című munkájáról másolt. A mellékoltárok képei Szent Józsefet és Szent Annát ábrázolják, ezeket egy bizonyos Müller nevű festő festette. A keresztelőmedence és a padok 1790-ből valók. Az első világháború idején a harangok egy részét elvitte a katonaság, ezért 1923-ban újat öntöttek – Szent István látható rajta, amint fölajánlja a koronát, valamint a következő szövegek:
„Reménységünk vagyon, veled Máriában, mint magyar hazánknak hű királynéjában”
„Ha szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket. Az 1914-18-ban elesett hősök emlékére öntötte az Úr 1923. esztendejében Walser Ferenc, Budapest.”
Fogadják szeretettel 65 válogatott fotómat, amelyet Nikon tükörreflexes digitális fényképezőgéppel, nagy fókusztávolságú sport teleobjektívvel és nagylátószögű objektívvel készítettem. Sajnos már csak a természetfotózás „maradt” nekem Szegváron – korábban, 2002-től 2025-ig a szegvári eseményeket, történéseket is megörökítettem. Ennek oka az, hogy 2025 tavaszán néhány „régvolt barát” a hátam mögött aljas módon elárult, ezért befejeztem a riportfotózást Szegváron. Az elmúlt 24 évből több mint százezer fotó található archívumomban, amit több platformon igyekszek katalogizálva, EXIF adatokkal ellátva megőrizni úgy, hogy halálom után is fennmaradjanak az utókornak.
Holnap készülök egy meglepetéssel. Lefotóztam a torony belső falain látható feliratokat, firkákat, amelyek különös lenyomatai az emberi jelenlétnek. Több szegvári családnevet és „szerelmi vallomást” olvastam, egyes feliratok száz évesek, mindegyik egy-egy pillanat emléke.
Ezúton szeretném megköszönni a szegvári plébánia munkatársainak és az egyházközség tagjainak, hogy engedélyezték részemre a toronyba feljutás lehetőségét. Külön köszönöm Halál Pál segítségét!
