A Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezetre emlékezünk a Szegvár Online-on, az „Öt évtized emlékei” című könyvből publikálunk részeket. A könyvet a Szegvár és Vidéke Takarékszövetkezet adta ki 2007-ben, az ötven éves évforduló emlékére.
Írta: Kovács Lajos.
4. rész
1967-ben ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját a takarék-szövetkezet. Az ünnepi közgyűlésen Benák Ferenc MESZÖV előadó méltatta az itt folyó munkát. Köszönetét fejezte ki az alapító tagoknak.
V. Nagy Jánosné elnök-ügyvezető ismertette az igazgatóság beszámolóját.
„Az elmúlt négy év volt az a takarékszövetkezet életében, mely megerősítette azt az elképzelést, mellyel indult 1957-ben a takarékszövetkezet szervezése a községben, hogy a falu bankja legyen. Ma már nyugodtan elmondhatjuk, hogy így van. Az első évek kissé bizonytalanok voltak, még az is felvetődött, hogy talán nem is lesz jövője a községben, de az utóbbi négy év alatt elért érdeklődés, támogatás, bizalom megteremtette azt az eredményt, ami szükséges a további növekedéshez.” (18)
A 10 év történetét nagyon jól mutatja a következő összehasonlítás. Nem a kezdetekből indultam ki, mert akkor szinte hihetetlen nagyságú „százalékos” mutatókat kellett volna beírnom. Így is óriási fejlődést láthatunk, pedig csak négy év távlatába tekintettem vissza:
| 1962. | 1966. | ||
| Takarékbetét állomány: | 1.499.000 Ft | 6.828.000 Ft | 454% |
| Kölcsönállomány: | 602.000 Ft | 2.714.000 Ft | 450% |
| Részjegy alap: | 61.000 Ft | 122.200 Ft | 230% |
| Nyereség: | 37.000 Ft | 53.400 Ft | 142% |
| Tagok száma: | 588 fő | 1.201 fő | 200% |
A tíz év alatt egyre több pénzintézeti feladatot igyekezett ellátni a takarékszövetkezet. Több kölcsönfajtát vezettek be, hitellevelet állítottak ki, betétgyűjtést végeztek, pénzt helyeztek el postai és OTP takarékkönyvben, gépkocsi nyereménybetétkönyvet árusítottak, elfogadtak befizetést új gépkocsi vásárláshoz, biztosítást kötöttek.
1968-ban Csanyteleken betétgyűjtő pénztárt létesítettek. Télen kölcsönt adtak, tavasszal betétgyűjtést szerveztek. Derekegyházát ugyancsak bevonták – elsőként – a működési körbe, ahol négy év alatt 217 fővel gyarapodott a taglétszám.
Az igazgatóság és az alkalmazottak mellett a választott felügyelő bizottság is aktívan működött a megalakulás óta. Ellenőrzéseket végeztek, megvizsgálták az igazgatósági jegyzőkönyveket, a határozatok végrehajtását, a tagfelvételt, a kölcsönigény-elbírálási napló és főkönyv egyezést, részt vettek az igazgatósági üléseken, felügyeltek a működési szabályzat, az alapszabályzat betartására. Szúrópróbaszerűen még a nyitvatartást is ellenőrizték. Ez az ellenőrzési program az évek folyamán rendszeresen működött. Különösen nagy gonddal foglalkoztak a takarékszövetkezet vagyonvédelmével.
Bartha Zsigmond (Hunyadi u. 34.) bizottsági elnök vezetésével Szarvas István nyugdíjas (Kórógy u. 39.), Katona Sándor alkalmazott (Ék u. 5.), Bárány István alkalmazott (Kinizsi u. 55.) Szabó Jánosné alkalmazott (Iskola u. 14.) végezte az egymás között ügyesen elosztott ellenőrzési tennivalókat.
A tízéves takarékszövetkezet igazgatósági elnöke V. Nagy Jánosné (Kórógy u. 14.), az igazgatóság tagjai: Bárány Mihály (Régitemető u. 5.), Pászti János TSZ tag (Dózsa Gy u. 13.), Csécsi János alkalmazott (Rákóczi u. 27.), Magyar Józsefné könyvelő (Lenin u 57.), Bozó András TSZ tag (Szabadságharcos u. 8.), Mihály János TSZ tag (Derekegyház, Mező Imre u. 2.).
Új gazdasági mechanizmus
A tízéves jubileumot követő év és évek a magyar gazdaságban is nagy változásokat hoztak. Új gazdaságirányítási rendszert vezettek be közgazdasági és politikai okok miatt.
Az emberek „új mechanizmusnak” emlegették sokáig. Közgazdasági szükségessége abban rejlett, hogy a gazdasági növekedést már nem tudták az addigi eszközökkel fenntartani, rájöttek, csak a belső tartalékok (emberi tényezők) széleskörű bevezetésével és a műszaki fejlődés felgyorsításával lehet továbbjutni.
A bevezetést politikai vonalon az életszínvonal gyorsabb emelkedésére való igény valamint a szabadabb, úgy is lehet mondani, felszabadultabb légkör – mely a forradalom eredménye volt – sürgette. Ez az új gazdaságirányítási rendszer nagyobb önállóságot és hatáskört biztosított (vállalatoknak, üzemeknek, gazdaságoknak, így a takarékszövetkezetek vezető szerveinek is. Céltudatosabb, következetesebb, szervezettebb és intenzívebb munkavégzésre ösztönzött (emberi tényező). Fokozottabban ráirányította a figyelmet a közös vagyonra, amely jellemzője a takarékszövetkezetnek is. Fontos követelménye volt az új rendszernek a saját erőből való működés. A változástól, az újtól való félelem bizalmatlansághoz vezetett. Ez meglátszott a pénzforgalmon. A lakosság vásárlásra fordította pénzét, nem helyezte el betétként a „takarékban”, az első időkben.
Az új gazdaságirányítási rendszer nem okozott nagy változásokat az első időszakban, bár bizonyos szabályzókon szigorítottak. Például a betétállománynak csak 40%-át lehetett kihelyezni kölcsönnek az addigi 50% helyett. Bevezették a munkahelyi letiltás lehetőségét a rendszertelenül törlesztő adósok számára. Egyes kölcsönfajtáknál bevezették a biztosítást is.
A később megjelent jogszabályok a takarékszövetkezetek részére az állami pénzintézetekkel azonos működési feltételeket állapítottak meg. Hasonló kedvezményeket is élveztek. Mentesek lettek az eszközlekötési járulék, az illetmény-, a forgalmi és a nyereségadó alól. A törvény szerint teljes önállóságot kaptak. Saját maguk dönthettek működési területükön belüli szervezetük kiépítéséről, kirendeltségek, betétgyűjtő pénztárak nyitásáról, melyek eddig keretszámokhoz voltak kötve.
Saját maguk alakíthatták ki létszámukat, beruházási kérdésekben is önállóan dönthettek. Növekedett a köz- és küldöttgyűlések szerepe. A helyi és központi választott vezetők felelőssége nőtt. Ez aktívabbá tette a vezetőséget, erősítette a szövetkezeti demokráciát. Bevételeikből fedezhették kiadásaikat. Tevékenységükért az államnak nem kellett anyagi terheket vállalnia, sőt az általuk összegyűjtött betét egy részét a központi pénzügyi szervek rendelkezésére bocsáthatták hasznosításra.
A takarékszövetkezet vezetősége várakozással tekintett 1968 elé, az új gazdasági mechanizmus bevezetése elé. A várakozás mellett azonban dolgoztak is. Kiváló eredmények születtek. A betétállomány 9.132.000 Ft-ra nőtt (120%), úgy látszik a lakosság megtalálta számítását. Mivel látta a fejlődési lehetőséget, nyugodtan takarékoskodott. A betétek jelentős száma tartós lekötésű volt, ami az előzőeket támasztotta alá. A bizalom jele: nehezebben elérhető célok megvalósítására törekedtek. A betétesek száma 1179, a tagok száma 1839 fő. A részjegyalap 186.000 Ft (150%) lett.
Nőtt az áruvásárlási kölcsön. 1.106.000 Ft értékben vásároltak hitellevéllel a kiskereskedelemtől. Ha jobb lett volna az áruellátás, ennél is több a hitelkihelyezés.
Nem változtak a kölcsönformák. Nagyobb összegű építési kölcsön folyósítására nem volt lehetőség, mert a takarékszövetkezet még nem kapta meg azt az állami támogatást, amely lehetővé tette volna a 2%-os kamat alkalmazását.
Megállapíthatjuk: az új gazdasági irányítási rendszer bevezetésének éve, és a rákövetkező év is sikeresen zárult. Várakozáson felüli volt az eredmény. A hetvenes évek elejéig működött eredményesen a gazdaságirányítás „új” rendszere, majd szép lassan és fokozatosan elhalt. Helyét újra elfoglalta az úgynevezett kézi vezérlés. Szerencsére a takarékszövetkezet nagyrészt mentesült a „felsőbb beavatkozásoktól”, mivel nagy hagyományokkal rendelkezett a demokrácia gyakorlati megvalósít terén. A felsőbb irányítás (párt, tanács) nem mert nyíltan beavatkozni, már csak azért sem, mivel a propagandájában állandóan a demokrácia meglétét, a szocialista demokrácia magasabbrendűségét hangoztatta.
A hetvenes évek eleje igen mozgalmas volt a falu lakói és a takarékszövetkezet számára is. A Tisza árvize a községet is sújtotta, hatalmas károkat okozva. A belvíz, a megnőtt talajvízszint ugyancsak nagy károkat okozott. Éveken keresztül tartott a károk helyreállítása, kompenzálása. A Réti-telepen sok ház belvízkáros lett. Újjáépítésükhöz állami támogatást kaptak a károsultak. Országos akció is indult az árvízkárosultak megsegítésére. A takarékszövetkezet tovább erősödött. Négy év alatt, az 1967. évi 7 millió forint betétállomány 16 millióra növekedett. A pénzforgalom is többszörösére nőtt, ezért növelni kellett az alkalmazotti létszámot.
Kovalcsik Ilonát vették fel pénztárosnak (akit férjhezmenetele után Vígh Kálmánné néven jelentettek be aláíráshoz). Móricz Lászlóné ügyintéző és belső ellenőr lett, Muzsik Ilona ügyintéző II. munkakörbe került, Szécsényi Gáborné főkönyvelőként dolgozott, V. Nagy Jánosné volt az igazgatóság elnöke.
Derekegyházán, Csanyteleken működtettek betétgyűjtő pénztárakat, Csanyteleken állítottak be egy főt az ügymenet biztosítására. Itt intézték a kölcsönigényeiket Tömörkény, Felgyő lakói is. A szabad kölcsönalap 42%-át hasznosították a fenti négy községben.
A meglévő üzletház Szegváron kicsinek bizonyult a nagy ügyfél-forgalomhoz. Az igazgatóság elhatározta, a küldöttgyűlés megszavazta az új üzletház építését. Megvásárolták a falu központjában lévő Pfeiffer-féle házat. Lebontották és a telkére terveztették meg a székházat. Az épületet az MSZMP községi bizottságával közösen szándékoztak felépíteni. A társulás oly formában jött létre, hogy az épület alsó szintjét a takarékszövetkezet, a felső szintjét a párt fogja használni. A költségeket arányosan osztották fel. A kivitelezéssel a Puskin Termelőszövetkezetet bízták meg. Az építők hosszú huzavona, határidő-módosítás után adták át a kész épületet. (Az építés megkezdésekor az alapkőben elhelyezték a takarékszövetkezet főbb adatait, a vezetőség névsorát, valamint az MSZMP-re vonatkozó adatokat.) Az országosan kezelt takarékszövetkezeti kölcsönös támogatási alapból 150 ezer Ft-ot kaptak ingyenes juttatásként az építkezéshez.
1971. október 20-án öt dolgozó „szocialista brigádot” alakított. A brigád tagjai a takarékszövetkezet gazdasági és mozgalmi feladatainak teljesítésére tettek vállalásokat. Vállalták, hogy minden segítséget megadnak a vezetőségnek, közösen vesznek részt minden társadalmi ünnepségen, ugyancsak közösen vesznek részt színházi előadáson és fejleszteni fogják tudásukat.
Ebben az időszakban (1971. december) tartották meg a SZÖVOSZ VII. kongresszusát. V. Nagy Jánosné takarékszövetkezeti elnök Csongrád megye küldöttjeként vett részt.
Hazatérve beszámolt az igazgatóságnak a kongresszus eseményeiről. Elmondta, hogy a 747 küldöttből 170 fő takarékszövetkezetet képviselt. Beválasztották a 134 tagú Szövetkezetek Országos Tanácsába, ő képviselte egyedül Csongrád megye takarékszövetkezeteit.
A kongresszus takarékszövetkezetekre is érvényes irányelvei megegyeztek az 1968-as új gazdasági irányítási rendszer bevezetésének fő irányelveivel, úgymint:
„Az eddigi területbővítésből adódó fejlesztésről át kell térni a már meglévő szellemi, anyagi és technikai erők jobb kihasználására. Arra kell törekedni, hogy a tevékenység mindenben megfeleljen a pénzintézeti tevékenységnek, követelmény a tagokkal való szorosabb kapcsolat.” (19)
A kongresszust követő év elején (1972) a felügyelő bizottság ellenőrzést tartott a megyei revizori iroda ajánlásai alapján.
„Úgy a vezetőség, mint a takarékszövetkezet dolgozói munkájáról megállapította az elnök, hogy azt a törvényes követelményeknek és az alapszabálynak megfelelően végezték. Mulasztást vagy olyan hibákat sehol sem észleltünk, ami esetleg komolyabb intézkedést tett volna szükségessé. ” (20)
Figyelemmel kísérték a közgyűlés és a küldöttgyűlés előkészítését, lefolyását.
„A tagságnak igen nagy érdeklődése nyilvánult meg a takarékszövetkezet működése felé.”
– olvashatjuk az előző jegyzőkönyvben.
A taglétszám már meghaladta a 2400 főt (800-an Csanyteleken, Tömörkényen, Derekegyházán). Nem volt egyszerű megszervezni a közgyűléseket. Szegváron úgynevezett kisgyűléseket tartottak a falu különböző részein, iskolákban, kultúrházban, még magánházaknál is. A beszámoló ismertetését az igazgatósági tagok végezték. Ennek következtében a tagok megjelenési aránya mindig magasabb volt az 50%-nál. Az igazgatóság mindig nagy gondot fordított a szövetkezeti demokrácia ezen fontos követelményének a megtartására. A küldöttgyűlésre 100 fő küldöttet választottak. Közöttük voltak a derekegyházi és a csanyteleki, tömörkényi tagok képviselői, a településen lévő tagok számának megfelelően.
A küldöttgyűlést a szegvári FMSZ kisvendéglőjében tartották. Az érdemi munka (tanácskozás) után megvendégelte az igazgatóság a küldötteket marhapörkölttel, máskor birkapörkölttel, személyenként 25-27 forint értékben.
Az igazgatósági ülések jegyzőkönyveiben olvashatunk ezeknek a „megvendégeléseknek” az értékeléséről is. A hatvanas évek végén volt egy küldöttgyűlés, amelyen botrányba fulladt a vacsora, mivel a helyi vendéglő üzemeltetője hidegen tálalta a levest, a rántott szeletet, burgonyapürét.
