Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nevelőotthon Szegváron! – Itt nincs villamos!
Az alábbi írást Papp Attila írta.
Kedves Szegváriak!
Ma amikor nagy téma a nevelőotthon, a gyermekvédelem, a gyermekintézmények, úgy gondoltam felelevenítem néhány írásomat itt mint volt gyermekotthonos, akinek nagyon sokat adott a nevelőotthon minden dolgozójával, és Szegvár!
„Hol volt, hol nem volt,volt egyszer egy nevelőotthon Szegváron!”. Az első: „Itt nincs villamos!”
Nem fontos, miért és hogyan kerültem az intézetbe. Arra emlékszem, hogy a kísérőmmel kézen fogva érkeztünk az épület hatalmas kapujához (ma már persze korántsem hatalmas, összenyomták az évek, ja kérem, és az a fránya perspektíva, onnan lentről nagyon más volt) az én fejemben csak az járt, miért sétáltunk ilyen sokat az állomásról? Itt nincs villamos?! (Szegedi gyerek voltam, még „wc-re is Tujával jártunk”) Fáradt voltam és éhes is egy kicsit. Aztán bent egy néni fogadott. Kaptam enni, felkísért az emeletre, megmutatta az ágyamat a teremben, ahol legalább 30 gyerek volt rajtam kívül.
– Vetkőzz kicsim, kapsz másik ruhát! – mondta, és elém tett egy kis kosarat, hogy abba tegyem a sajátomat. (amit aztán soha többet nem láttam).
Körülöttem kisebb, nagyobb gyerekek. Most itt mindenki előtt vetkőzzek le? Ez járt a fejemben. Gondolom látszott is rajtam, mert a néni így szólt:
– Ugyan kisfiam senki sem figyel.
Na akkor a néninek rossz a szeme – gondoltam – , mert legalább öten figyeltek árgus szemekkel, hogy ki is vagyok, mit csinálok. Ekkor úgy döntöttem nem adom meg nekik azt örömöt, hogy „gyengének” lássanak. Inkább felemeltem a fejem, és mint aki „otthon van” öltöztem át az intézeti „mackó ruhába”. A korosztályomnak gondolom mindent elmond ez az elnevezés. Bár most, hogy visszagondolok engem nem zavart. Aztán lassan néhányan odajöttek. Köszöntek, kérdezgettek. Volt, aki kedvesen, volt, aki élcelődve érdeklődött. Más már este nem történt.
Másnap reggel mikor felébredtem, azt sem tudtam hol vagyok percekbe telt míg felfogtam, hogy mi is történt, a Nagy kapu, az „öltöztetős” néni, mackóruha, és a többiek. Reggeliztünk és csoportosan indultunk az iskolába.
A kapun kilépve megkellett állapítanom, itt tényleg nincs villamos…
A kiemelt fotó illusztráció!
