„Az én kedves kisfalumban” ma reggelre kb. 15-25 cm friss hó hullott, varázslatos csillogó fehérbe öltöztetve szeretett szülőfalumat.
Több mint tíz éve nem esett ennyi hó, mint most. A hóréteg nem csupán az embereknek kedves, szemet és lelket gyönyörködtető téli csoda, de a természet számára is igen fontos és hasznos.
A friss hónak kétségkívül a gyermekek örülnek a legjobban – amikor ma délelőtt elsétáltam az óvoda és az iskola előtt, hangos gyerekzsivaj hallatszott ki, kifejezve őszinte és önfeledt örömüket. Aki csak teheti, menjen ki a természetbe sétálni, szánkózni, hógolyózni.
Amikor a plébánia épületét fotóztam, megelevenedett előttem egy kb. 40 évvel ezelőtti örömteli pillanat, amikor a szombati hittanóra után Frajna András Atya hógolyózott velünk, hittanos gyerekekkel.
Csodás látvány a várfal, ahogyan a vízbe tükröződik a hófedte tükörképe. Három hattyú is megjelent a Kurcán, békésen „pihentek” a várfal előtti szakaszon – sport teleobjektívemmel készítettem róluk képet.
Mai sétám során nagyon sok emberrel beszéltem, többen a járdájukat tisztították. Viszont többen elmondták, és néhány lakos a közösségi oldalon háborog azon, hogy a szegvári önkormányzat nem gondoskodott a hóeltakarításról a középületek járdái előtt. Ahogy én emlékszem, valóban nem volt még Szegváron ennyire kaotikus a helyzet, olyan érzés, mintha „se ura, se gazdája” nem lenne Szegvárnak. Más települések nemcsak a közterületek járdáiról gondoskodtak, hanem felajánlották az idős lakosoknak, hogy a házuk előtt lévő járdáról eltakarítják a havat. Nem tudom, hogy melyik jelző illik ide – a megmosolyogtató vagy a szomorú – de a szegvári polgármester a saját autójáról sem seperte le a havat…
Ma délelőtt több száz fotót készítettem Szegváron, ebből 80 jobban sikerült fotót teszek közzé a Szegvár Online-on és a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban – fogadják szeretettel képeimet.
Fotóalbum
