Immár 7. év nyarán indul a Kék-túra tábor az ország valamely pontjára, hogy ott részletesen megismerjen minden nevezetességet. Az idén a Zempléni-hegység egy bűbájos kis faluja adott otthont a 38 gyereknek és 9 felnőttnek.
Amikor megérkeztünk július 19-én, szemünk-szánk elállt a csodálkozástól, hogy a 9 évvel ezelőttihez képest milyen óriási fejlődés történt a faluban.
Új házak, panziók, vendégfogadásra alkalmas épületek újultak meg vagy nőttek ki a földből. Nagy örömmel vettük birtokba mi is a régi iskola helyén teremtett turistaszállót, minden komfortjával, szépségével együtt.
Fölfedeztük a részben patakpartra, részben a lankás domboldalra épült települést, de délután már a gyönyörűen fölújított füzérradványi Károlyi-kastély és a füzéri vár csalogatott bennünket, és mire bejártuk ezeket, már 2 nap el is telt a 6-ból.
3. nap kincseket gyűjtöttünk az erdőben, a színtelen kvarckristályokért szinte csak le kellett hajolni (no meg egy kicsit kapirgálni), de délután várt az erdei vasút céljaként a másik Károlyi-kastély a csodás Kőkapunál, valamint a mellette elterülő Áfonyás-tóval.
A játszótéren hinták és mászókák hívogattak, a túrához így senkinek sem füllőtt a foga az Ördög-árok felé.
Este izgatottan készülődtünk, hiszen “külföldre” mentünk, a szomszédos Kassa városának gyönyörű főterét néztük meg. Az Erzsébet dóm gótikus csodái után leróttuk kegyeletünket az altemplomban nyugvó Rákóczi-család szarkofágjai előtt, tisztelegve Zrínyi Ilona és történelmünk néhány nagy alakja emléke előtt. Hasonló hangulatban jártuk végig a Rodostó-ház ereklyékkel teli szobáit, ahol a száműzetés nehéz éveiről kaphattunk képet, fölidézve Mikes Kelemen elévülhetetlen érdemeit az akkori események megörökítésében. Finom és olcsó fagylaltot árultak a zenélő szökőkút szomszédságában, a nyári záport is a cukrászdában vészeltük át.
Otthon, a finom vacsora után szomorúan állapítottuk meg, hogy már csak 2 napunk van ezen a tündéri tájon, ahol a vulkánikus hegykoszorúkat erdők borítják, csodás friss a levegő, és rengeteg látnivaló van.
El is indultunk szerdán reggel jó korán, és tettünk egy óriási kört. Boldogkőváron a szépen helyreállított, sziklára épült várat, Szerencsen a csokoládégyár mintaboltját, Sárospatakon viszont ismét egy Rákóczi-relikviát néztünk meg: a végre tökéletes szépségében helyreállított Vörös-tornyot, képet kapva a sok évszázadról, amely elsuhant fölötte. Az 5 szint fölért 5 történelem és néprajzi órával, nem is beszélve a csodálatos kilátásról a Bodrogra és az esőáztatta kastélykertre.
Másnap reggel “a nap szokás szerint fölkelt”, de csak a pakoló, hazakészülődő táborozók kelletlen pakolászását látta. Déli irányba haladva egyre melegebb lett ránk (az Alföldön bezzeg nem volt egy csöpp eső sem), ezért Abádszalókon megálltunk fürdeni a Tisza-tó langyos vizében. Jobb, mint a Balaton, mindenki állította.
Este időben itthon voltunk, és pár napig csak a látottakról meséltünk családunknak, barátainknak.
