Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

A hónap verse

799

Szűcs Zoltán: Szegvári rögök

Huszonéve már mióta keltezem a napot,
És más módon jártatom, látványra fogékony tekintetem. 
Gyermeki énnel láttam először a kopott, 
Istennek emelt tornyot, mit akkor lombtalan fának hittem. 
Édesapám volt ki oktatva elmagyarázta, 
„Torony az hova ima száll, és alatta Isten háza.

A Kurca folyó belső oldalán, 
– Hová nyáridőben, hajnaltájt járt legelni a csorda -,
Jószágtartás könnyítéseként 
Apám Kukoricát vetett félholdra. 
Kapálni olykor engem is magukkal vittek, 
No nem, mint segéderőt, csupán puttonyt, engedetlen terhet. 

Szántottam végig térden a mezsgyét. 
Játékba hányszor megfeledkezve 
Anyám stoppolt is eleget, 
Hol a zokni sarkát, hol a nadrág „térgyét”. 
De néha ráfelejtve a játékra elrévedt tekintetem, 
Elnéztem a falu felé, az volt szememnek a végtelen. 

Mintha életre kelt volna meséktől túlfűtött fantáziám,
A dombra épült házak között, 
A lágy nyári lég borzolta gesztenyefa lombok, 
Csendesen ringatták a bárányfelhőkkel tarkított égi legelőt. 
Mesés volt e vidék minden ecsetvonása, 
Mit natura a bölcs festő rajzolt a világra. 

A Kurca magányosan kígyózott a házak alatt, 
Meg- megérintve a régi börtön halódó lábazatát. 
Fölötte a kastély mely a falu szívéből fakadt, 
Őrizte a múlt század ódon hangulatát. 
Ma is ott áll csendesen, mint amiben senki nem lakott, 
Átvészelve egy újabb nehézkes korszakot. 

E ködös némaságból Apám szelíd hangja szólt, 
„A korsó mily jó szolga, félig a földbe ásva, 
Hűs vizével szomjat olt.” 
S miközben tett következett veretes szavára, 
Verítékes homlokáról földre cseppent izzadsága… 
Elmémbe égtek róla ezek a képek, 
Emlékeimben e képek eddig érnek.

Iratkozz fel a Szegvár Online híreire!

- Szegvár Online hirdetés -

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató