Emlékeztető az első részből:
„Talán négy év telt el azóta. A kislányból csinos, felnőtt nő, a fiúból izmos, jótartású szemre való férfi vált.
Ezen a nyári napon, véletlenül, vagy a sors akaratából, a dűlőút egyik kereszteződésén találkoztak. Szokásos dialóggal indult a beszélgetés.
– Szia –köszöntötte a fiú
– Szia, hová igyekszel? – kérdezte a lány
– A buszhoz, majd azzal a faluba.
– Én is, – válaszolta a lány, de nem a faluba megyek, hanem Szentesre.
– Hogy Te milyen gyönyörű vagy – mondta a fiú, miután a szemét nem tudta levenni a pólójáról, mert a mellei hívogatóan kinyomták a pólót. Biztosan nem hord melltartót, mert a mellbimbó holdja is formát ölt a pólóján.
– Te is megemberesedtél – vágta rá a lány- Jól nézel ki.
– Van udvarlód? – kérdezte a fiú.
– Nincs. Még nem érzem érettnek magam ahhoz, hogy fiúzzak – mondta a lány, miközben elpirult.
– Járjunk együtt – kezdeményezte a fiú.
– De hát most éppen azt tesszük – így a lány.
– Nem udvarolok én sem, senkinek. Még nem voltam szerelmes – eddig, de most, hogy látlak, ez változhat.
– Mi változhat? – kérdezte a leány.
– Akik járnak, azok csókolóznak, meg minden – mondta zavartan a fiú. (Az a blúz, a lányon és ott középen azzal két kis dudorral, teljesen elvette az eszét. Egészen bizonyos, hogy melltartót nem visel – fantáziázott.)
– A csókolózást értem, de mi az a minden? Nem tudom, mire gondolsz?
– A testi kapcsolatra – válaszolta a fiú.
– Na, már felejtsd is el. Ne csak a csókolózást, de mindent. Ne tévesszél össze a városi lányokkal. – mondta a lány durcásan- Érintetlen vagyok.
– Én is – mondta a fiú- Akkor kvittek vagyunk.”
A történet folytatása:
Meglepte a lányt ez az őszinte kinyilatkozás. A fiúk általában inkább dicsekedni szoktak… Egy darabig ballagtak. Egyik sem szólt egy szót sem.
A lány arra gondolt: János ennyire naiv lenne? De az is lehet, hogy ez csak máz, lehet, hogy valójában egy rámenős, hím oroszlántípus, mert már az első találkozáson, a szexen jár az esze. Talán nem volt érdemes szóba állni vele.
A fiú arra gondolt: lehet, hogy csak megjátssza a szűzlányt. A srácoktól azt hallotta, hogy egy kis erőszak, aztán már vetkőzik is lány.
Az úton haladva egy bokros részhez közeledtek. A fiú a lány mellére sandított és elfogta valami ismeretlen vágy. Kívánta a lány testét, de nagyon. Melegség öntötte el az ágyékát, már a gondolat is lázba hozta.
A bokros részhez érve, megfogta a lány kezét. Elé állt és ezt mondta:
– Van egy ötletem, menjünk a bokor mögé, csókolózzunk, azután ha te is akarod…
– Dehogy megyek – tiltakozott a lány. A fiú erősen szorította a kezét, megrémült a lány, mert a fiú tekintete megváltozott.
Erőszakkal a bokor mögé rántotta a lányt. A földre estek. A fiú vadul cibálta le róla a bugyit. A lány sivalkodott. A fiú egyik kezével befogta a lány száját, hogy ne tudjon sivalkodni. Továbbra is a lány bugyijával foglalatoskodott, lehúzta és feldobta a bokor tetejére. A lány vonaglott, alig kapott levegőt.
A fiú igyekezett a lába közé térdelni. Ahhoz, hogy a nadrágját le tudja húzni a másik kezére is szüksége volt. Levette a kezét a lány szájáról, aki újra sivalkodni tudott. Dulakodtak. A lány ellenállt, de végül is sikerült a lány combjai közé térdepelnie.
Ekkor váratlan dolog történt:
Egy idős, nagyhangú férfi jelent meg mögöttük.
– Mit csinálsz? Az anyád úristenit! Odaugrott, a fiút kirántotta a lány combjai közül. Azonnal öltözz fel és takarodj, mert agyonütlek, te „gyerök”! – mondta az öreg. A fiú ijedtében felkapta a földről a ledobott alsónadrágját és a nadrágot, majd elszaladt. Az öreg levette a bokorról a lány bugyiját, oda dobta neki:
– „Öltözz, mögyünk a rendőrségre följelentést tönni!” A lány szipogott. Szemmel láthatóan megviselte, ami történt és mondta:
– Mehetünk.
Amikor megérkeztek a rendőrségi irodába, megkérdeztem:
– Kedves bátyám magát hogy hívják?
– Pali bácsi vagyok. – mondta, majd hozzátette, az ügyben én vagyok a koronatanú! „Ezt a jányt egy gyerök mög akarta erőszakóni, ez a helyzet. Én húztam lé a jányrúl. Ezért nem sikerült neki megrontani.”
– Ismeri a gyereket ?– kérdeztem.
– „Ismeröm hát, persze, hogy ismeröm” – válaszolta.
– Most, előbb a kislány panasz-jegyzőkönyvét veszem fel, utána Pali bátyám magát, mint tanút jegyzőkönyvben meghallgatom. Rendben van?
– Már hogyne vóna rendben, hisz maga dönti el a sorrendet. Én csak egy tettenérő tanú vagyok – mondta büszkén.
– Jó, tudom, hiszen mikor bejöttek, mondta, hogy tanúja volt, amikor a kislányt meg akarta erőszakolni egy fiú.
– Én addig kimenjek? – kérdezte.
– Igen, ha megkérhetem. Majd szólítom, ha végeztünk panaszfelvétellel.
– Már megyek is. Kint várok.
Az ügy sértettje, Juliska, a feljelentésében azt mondta el, amit már fentebb leírtam, mint előzményt.
Visszatérve az idős, paraszt bácsira:
Emlékeztem, Pali bácsi válóperi tárgyalásán történtekre. Ha, az ügyvéd által említett Pali bácsival azonos az öregúr, akkor nem akármilyen jegyzőkönyv fog készülni. Majd meglátjuk – gondoltam.
Behívtam Pali bácsit, figyelmeztem az igazmondásra, valamint a hamis tanúzás következményeire.
– Mit látott, mit hallott? Kérem, mondja jegyzőkönyvbe. Az ügy jellegét tekintve, lehetőleg szalonképes szavakat használva, mert a tanújegyzőkönyv egy hivatalos irat, amely a vallomását tartalmazza.
– Értem én mit mond a biztos úr. Igazmondó vagyok, minden úgy mondok el, ahogy az „vót!” Már mondom is:
„Möntem a rétön át buszhó. Gyalogosan. Sütött a nap. Miért ne sütött vóna. Ugye, nyár van. „
– Igen nyár van Pali bácsi. Kérem, folytassa
– A távolból hallottam, hogy egy jány sikoltott egyet. Mi történhetett, el sem tudtam képzelni. Mögyök tovább. Már elég közelrül hallottam egy újabb sivalkodást. Gondoltam az útszéli bokor mögül gyühet a segítség kérés.
– Ezután mi történt?
– Oda értem. A bokor mögött hanyatt feküdt ez a jány a földön, nem vót rajta bugyi. A lába között térdelt a Jani gyerök akin nem vót gatya, nadrág sem. A jány rugdalózott, mert a száját befogta a gyerök egyik kezivel, biztosan nem kapott levegőt, a másik kezével, meg az ágaskodó fa…
– Hímvesszője, Pali bácsi…
– Jó, az ágaskodó „hímveszejét” fogta, amely szemezett a jány pi…
– A lány nemi szervével, Pali bácsi.
– Ha maga jobban tudja, mint én, akkor miért kérdezi, hogy mit láttam?
A további kérdéseket, válaszokat nem írom le, mert összeegyezhetetlen a szegvári képek, emlékek felemelő, kedves visszaemlékezéseivel.
Azt gondolom, hogy ennél a pontnál az ügyet tárgyaló bíró zárt tárgyalást rendel el, ahol csak az ügyész, a védő, a vádlott és a behívott tanú vesz részt.
Pali bácsinak köszönhető, hogy az erőszakos közösülési szándék kísérleti szakban megállt. Annyit azonban tudok még az ügyről, hogy a büntetlen előéletű fiatalembert is nagyon megviselte az általa felelőtlenül elkövetett erőszakos cselekmény. A lány bocsánatáért könyörgött a tárgyalás előtt és után is. A bíróság 4 hónap börtönbüntetésre ítélte, de annak végrehajtását egy éves próbaidőre felfüggesztette.
Biztosan lennének az olvasók között többen is, akik szeretnék olvasni Pali bácsi fésületlen, szókimondó vallomásának részleteit, de úgy éreztem nem lenne etikus.
Kárpótlásul, befejezésként egy szép verset ajánlok elolvasásra.
Weöres Sándor: Őszinteség
Én nem bírok őszinte lenni,
talán, mert nem is akarok,
csak kergetőzöm a szavakkal
mint felhőkkel az angyalok:
vagy mint gyerek a csikóval
öröm és félelem között:
nevet, zihál és azt se tudja,
hogy üldöző, vagy üldözött.
