Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Vasárnapi ebéd

692

Egyik vasárnap reggel, hatóra tájban telefonon kerestek a kapitányságról. Értesítettek, hogy Tömörkényen, egy 30 év köri férfi holttestét találtak meg a Csanytelek felé kivezető útszakaszon a falu határában, az árokban.

– „Jól kezdődik” ez a vasárnap is – gondoltam. Gyors fürdés, kencefice, irány a munkahely. Ebédre- remélem – itthon leszek. Ezzel köszöntem el.

Nem tartozok a szerencsés emberek közé – akkor így gondoltam – ma már másként látom. (Két lányunk, négy unokánk van. „Bearanyozták” az életünket. Ezt csak így zárójelben említem.)

A főnököm, Papp Béla őrnagy a bűnügyi osztály vezetője és családja a második emeletem, mi a hatodikon laktunk, a „Lordok házában”. A szentesiek, valószínű tudják – én még ma sem, – amikor ez a hatszintes társasház felépült, valaki elnevezte „Lordok házának”. Ma sem értem miért, mert szegény, többségében középosztályba tartozó család lakott itt.

A kapitányságon beindítottam a bűnügyi osztály szolgálati autóját. Magammal vittem a bűnügyi technikusi táskát. Vártam Horti Rókust, aki kutyavezető-bűnügyi technikus volt. Majdcsak beérkezik ő is.

Rókus felesége a kiértesítő rendőrrel közölte, hogy férje korán reggel elment a piacra, még nem érkezett vissza.

– Akkor Rókus marad, – eldöntöttem. Nem várom meg, igyekeznem kell, mert nekem is van vasárnapi programom délutánra. Így kénytelen leszek a technikusi feladatokat is elvégezni.

Megérkeztem a tömörkényi helyszínre, mintegy 50 perccel a bejelentés után. Egy hölgy, aki az elhalt hozzátartozója és néhány kíváncsiskodó jelent meg az elhalt férfi közelében. Szemmel láthatóan tanácstalanul várakoztak.

– Na, végre! – csak ennyi hallottam, amikor kiszálltam a járműből.

A helyszínelő táskát kiemeltem a gépkocsiból. Minden benne volt, amire egy halottszemléhez kellett. A fényképező gép, gumikesztyű állandó „technikai” eszköznek számított – más nyomrögzítő eszközök mellett.

Néhány perces várakozás után megérkezett a helyszínre a község ügyeletes orvosa is a körzeti rendőrrel. Kezdődött a helyszíni halottszemle vizsgálat. A bámészkodók közül két személyt felkértem, hogy hatósági tanúként vegyenek részt az eljárásban. Hangosan fogom mondani, hogy mit teszünk, mit látunk, mit állapítunk meg, ami jegyzőkönyv kerül. A szemle befejezése után – jóváhagyólag – nekik is alá kell írniuk.

Most egy rövid szakmai elmélkedés: A szemle két részből áll:

Statikus szakasz: amikor meghatározzuk milyen ügyben, hol, mit látunk. Ekkor a helyszín eredeti állapotban van..

Tömörkény közigazgatási területéhez tartozó, Tömörkény belterületét jelző táblától 10 méterre Csanytelek irányában, az árokban, egy felöltözött állapotban lévő férfi fekszik, hanyattfekvő állapotban. A jelenlévő X.Y községi orvos megállapítja, hogy a férfi halott. Az árokban 5 cm. vízszint van, de a feje nem ér el a vízig. A ruházata (leírása) és a feje körül hányadék látható. A hányadékból megállapítható, nagy valószínűséggel élete utolsó vacsorája halászlé és túrós csusza lehetett, amelyet valószínű még a késő délutáni vagy az esti órákban fogyaszthatott el. Annak, a még meg nem emésztett darabjait látjuk az árokparton és halott ruházatán.

A szemle dinamikus szakasza: Meztelenre levetkőztettem a holttestet. Azt vizsgáltuk, hogy idegenkezűségből, vagy balesetből származó sérülés van- e az elhalt testfelületén. Megállapítottuk, hogy a holttesten balesetből sérülést nem láttunk, bántalmazásra, megragadásra, vonszolásra, fojtásra utaló sérülések nem voltak a nyakon… Az orvos szerint a férfi nagy valószínűség szerint hányadék belégzése következtében fulladhatott meg. Az „idegen kezűséget” (szakmai zsargon) kizártuk. A halottszemlén szaktanácsadóként megjelent orvos, a süllyedéses hullafoltok alapján, annak színéből, elhelyezkedéséből megállapítása szerint a halál beállta óta 5-8 óra telhetett el. Megbeszéltük, hogy elrendelem az rendőr-orvosi boncolást. Kértem a temetőgondnok értesítését, hogy a temetői kápolnába helyezzék el a holttestet, azzal, hogy hétfőn fogják felboncolni a legnagyobb valóság szerint.

Akkor állapítja meg az orvos-szakértő a halál pontos okát és időpontját. Közöltem a hozzátartozóval, hogy a boncolás után kiadom a temetési engedélyt.

Talán az átlagember nem tudja, honnan is tudhatná, hogy milyen felelősségteljes, precíz, pontos szakmai munkát igényel a nyomozói munka. Önző módon kihasználtam a lehetőséget ennek bemutatására. Van az életünknek egy másik oldala is. Nem csak nyomozók voltunk, helyszínelők, hanem átlag állampolgárok, húsból, vérből, pszichéből. Ja, igen: szülők, férjek és ebből adódóan miden féle gonddal, problémával rendelkező, nem túlfizetett emberek. Ezt elmondhatnák az orvosok, mentősök, tűzoltók és más szakmában lévő fontos munkakört betöltők.

Közben rohamléptekben telt az idő. Igyekeztem haza, ebéddel várt a család.

Mielőtt felmentem a hatodikra, gondoltam beugrok a főnökömhöz, ha mára sors akarata szerint ugyanabban a társas-házi épületben lakunk. Tájékoztatom arról, hogy hol jártam, milyen ügyben, és mi történt. Már 13 óra elmúlt, reméltem, hogy már megebédelt az őrnagy úr és családja, a főnök teli pocakkal nézi a televíziót a szobájában egy pohár bor társaságában. Összetalálkoztam a lépcsőházban Bécivel, a főnök 12 éves fiával.

– Bécikém, apa otthon van? – kérdeztem.

– Igen otthon- válaszolta.

– Van apának finom pálinkája?

– Van – válaszolta.

– Akkor jó, beugrok hozzá, mert van egy kis mondanivalóm. Kopogtatás után:

– Szia főnök. Béci kérdésemre „bevallotta”, hogy finom pálinkád van. Megkínálsz három cent pálinkával? Közben elmondom röviden mi történt, hol jártam, most jöttem meg Tömörkényről.

– Várjál csak, először kiöntöm neked a pálinkát, azután hallgatlak.

– Nem vagyok jó barátságban az itallal, de ez most jól esett. Előkészítette az ebédhez a gyomromat. Tehát… tájékoztattam röviden. A részleteket majd úgyis olvasni fogod … Elköszöntem. Irány a lift.

– Már nagyon vártunk. A kedvenc menüdet készítettem el – ezzel fogadott a párom.

– Várj, megmondom: Halászlé, túrós csuszával? … Köszi, nem kérem. De mégis… ha már annyit fáradoztál, hogy a kedvemben járjál.

– Ezt miért mondod? – nézett rám meglepődve.

– Hosszú…

– Értem. Akkor szedhetem?- kérdezte. – Igen. Nagyon megéheztem. Majd elmesélem… vagy holnap, amikor iktatod megérted, hogy miért bizonytalanodtam el egy pillanatig.

Ezt a posztot ide kattintva megtalálod a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban is.

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató