Szegvár Online - szegvári független hírportál
Ultimate magazine theme for WordPress.

Amikor kakaskodik…

765

Részlet a Rendőr-sztorik c. kéziratból

Egy nem mindennapi ügy kapcsán keresett fel engem, egy közel húsz év körüli férfi a rendőrkapitányság panaszfelvételi irodájában. Mielőtt panaszát előadta, diszkréciót kért, mert mint mondta, kényes dolog az ő problémája.

– Rendben van, köt a titoktartási kötelezettség. Bármit elmondhat, csak igaz legyen, és ne vádoljon meg hamisan senkit.

– Pék a szakmám, a kenyérgyárban dolgozom. Általában táblás vagyok, ami azt jelenti, hogy ott dolgozom, ahol a dagasztógépből egyik kollégám a kiszakít a tésztából egy darabot, mérlegre dobja, kiegészíti, vagy lecsíp belőle, amíg a nyers tészta el nem éri a kívánt súlyt, ezután ledobja a munkaasztalra. Ezt követően én, és az egyik munkatársnőm az asztalon gömbölyűre formáljuk, majd az így átdolgozott tésztát egy odakészített formába igazítjuk. A formában megkel a tészta, ezután teszik a kemencébe, ahol megfelelő hőmérsékleten sül, majd a vekni, vagyis kenyér formájában, mint végtermék a raktárba kerül. Onnan szállítják a boltokba.

– Értem, de gondolom, hogy nem azért jött hozzám, hogy elmesélje, hol dolgozik és ott mi a feladata. Azt már elmondta, hogyan lesz a lisztből, sóból, vízből és dagasztás, formázás és sütés, után hogyan lesz fogyasztható finom kenyér, de azt nem tudom, hogy miért jött a panaszirodára?

(Igaz, hogy a sót és a kovászt kihagyta a felsorolásból. Ezt nem mondtam meg neki. Amit elmondott, azt magam is tudtam. Édesapám, az általános elvégzése után megkérdezte: mi akarsz lenni kisfiam, pék vagy kovács? Azt feleltem, hogy pék. Sütőipari szakmunkás lettem. Amíg be nem vonultam katonának, pékségben dolgoztam. Leszerelésem után érettségiztem… más szakmát választottam.)

– Nem azért jöttem, hogy a szakmámról meséljek. Panaszom összefügg a munkahelyemmel, ezért mondtam el hol dolgozom és mi a feladatom – mondta lesütött szemmel.

– Nem akartam kiokítani, ne haragudjon. Értem, akkor térjen rá a panasza lényegére, ha kérhetem.

– Éjszakai műszak késő este kezdődik, hajnaltájban szoktam megéhezni. Ilyenkor tartunk egy rövid munkaszünetet. Általában egy-két kiflit és fél liter tejet, vagy kakaót szoktam megenni az öltözőben. Alig, hogy megeszem, illetve megiszom, visszamegyek a munkaasztalhoz, azonnal kakaskodni kezd az a testrészem, amelyet a férfiasság jeleként szoktak emlegetni.

– Nos, nagyon körülményesen fogalmazott, de segítek önnek. Mondandójának lényege, hogy miután hajnalban megreggelezik, visszamegy a munkaasztalhoz, azonnal észleli, hogy feláll a hímvesszője. Jól mondtam?

– Igen, végül is ez az igazság. Azt sem tudom, hogyan leplezzem, nehogy a munkatársnőm észlelje… Érti ugye? Egy papucs, egy rövid gatya és póló van csak rajtam. (Ki nem értené, ha én sem? – gondoltam.)

– Értem hát. Mire gondol, miért történik meg ez a biológiai „csoda”, és pont a munkahelyén, hajnali órákban? (Alig bírtam ki, hogy komoly maradjak, féltem, hogy hangos nevetésbe török ki.)

– Arra gondolok, – mondta teljes komolysággal – hogy valami izgalmi állapotot indukáló port, valami ismeretlen vegyszert keverhet valamelyik munkatársam az ételembe.

Komolyra fordítottam a dolgokat. Nagyon egyetértettem azzal, hogy foglalkozni kell a kérdéssel, és tanácsokkal láttam el:

– A kiflit csomagolja be egy nejlonzacskóba és ragassza le, látótávolságra tegye le a munkaterületen, olyan helyre, ahol odalát munka közben. Ha valaki oda megy a zacskóhoz, figyelemmel tudja kísérni, hogy mi történik ott. Tegye ezt a kakaós vagy a tejes zacskóval is – javasoltam. Az a lényeg, hogy látótávolságban legyen a kaja.

– Köszönöm a tanácsot. Így fogok tenni és majd meglátom, mi történik.

Két nap múlva újra jött. A panasza változatlan volt:

Amikor kakaskodik második, befejező rész.

– Mindent úgy tettem, ahogy megbeszéltük. – közölte velem.

Nem észleltem semmi gyanúsat. Ennek ellenére, amikor megettem, máris…

– Kakaskodott az a huncut farkinca – fejeztem be a mondatot. Hm.

– Igen – válaszolta teljes komolysággal. Azért is kellemetlen, mert nagyon meleg van az üzemben. Mi férfiak, rövid szárú alsónadrágban és trikóban dolgozunk. A kolléganőn miniszoknya van és szintén egy póló van rajta. Azt sem tudom, hogy forduljak a munkaasztal előtt, hogy ne észlelje, hogy kapaszkodik…

A harmadik alkalommal, változatlan panasszal jött.

– Most már valóban tenni kellene valamit! – mondta feldúltan őszintének tűnő felháborodással. A tanács kevés, cselekedni kellene már végre a rendőröknek – sürgette a rendőri intézkedést.

– Szeretnék valamit kérdezni, ha megengedi – közelítettem a témához szelíden. Kérdezhetek valamit? Félek, hogy megsértődik. Távol áll tőlem, higgyen nekem, őszintém mondom, nem szeretném megbántani önt.

– Kérdezhet, bármit, mondhat bármit, nem fogok megsértődni – válaszolta.

– Rendben. Nem tudom eldönteni, hogy dicsekszik a férfiasságával, vagy panaszkodik? Nos, erre mit mond? – kíváncsian várom a válaszát.

– Ugye nem tetszik gondolni, hogy idejönnék, ha nem lennék meggyőződve arról, hogy „szórakoznak” velem. Gondoljon bele, rövid gatya…, de ezt már említettem a múltkor is. A kemencék nagyon melegítenek. Nők is dolgoznak velünk. Képzelje el milyen kínos, amikor kinyomja a gatyát… Ugye érti? (Szégyenlősen lesütötte a szemét.)

– Természetesen értem. Kakaskodik… Sok férfi szívesen cserélne magával. De, ez most nem érdekes. Azon gondolkodom, hogyan tovább. Nagyon szeretnék segíteni, de beláthatja, nehéz helyzetben vagyok én is. Mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a helyzet megoldódjon. Van egy ötletem: Tegyen egy próbát: hajnalban ne reggelizzen, majd csak otthon. Lehet, hogy már holnap semmi probléma nem lesz a „szerszámmal”. Ha mégis… – gondolkodtam félig hangosan töprengve.

Figyeljen csak rám: Befejezem a mondatot. Ha mégis rendetlenkedik, vagy az ön szóhasználatával élve „kakaskodik”, akkor ne az ennivalót okolja, minden bizonnyal valamelyik szép női munkatársának látványa váltja ki az ön érzelmeiben ezt az „elváltozást”.

Nézzük csak, mit mond a tudomány: Az emberi test egy nagyon érzékeny biológiai gépezet, illetve szervezet, amelyben különböző szervrendszerek teszik a dolgokat. Ezeket a rendszereket nem sorolom fel, de egymással szoros kapcsolatban végzik a tevékenységüket. Most rátérek a konkrét problémára, ami miatt idejött. Elmondom, mi megy végbe az ember nagyon érzékeny, nagyon precíz biológiai rendszerében, amit a gondolatai indítanak el. Figyeljen csak:

A gondolatok hatására az ember agyalapi mirigyében speciális, a gondolatoknak megfelelő hírvivő anyagok termelődnek. Ezek villámgyorsan a test különböző sejtjeibe áramolnak, amit érzelemként érzékelünk. Eddig világos, érthető?

– Igen – válaszolta.

– Akkor folytatom. Így érzékelünk szerelmet a szív környékén és ezzel összefüggésben az ágyékunk tájékán vérbőség alakul ki, hát, ezért kakaskodik az a huncutka ott az ágyékánál!

Stresszt és dühöt a gyomor tájékán érzékelünk, (görcsös fájdalmat érzünk,.) Így működik a szervezetünk. Tudta követni, amit elmondtam?

– Igen, tudtam.

– Amit elmondtam, arról mit gondol? – érdekelne.

– Érdekes volt, és logikus, amit mondott. Erről én még nem hallottam – válaszolta.

– Csinos a munkatársnője, a garbó megfeszül a mellétől, netán a mellbimbó holdja is megjelenik a fantáziájában? – ha nincs rajta melltartó. Szép mellei vannak?

– Jaj, ne hozzon zavarba – válaszolta, s közben elpirult az arca. Nem is tudom. Azt hiszem, szép mellei vannak, nagyon csinos a lába is – válaszolta bizonytalanul, elgondolkodva, kissé szégyenlősen.

– Ne haragudjon meg rám, azért amit most mondok. Ön jóképű fiatalember. Egészséges dolog, ami miatt aggódik. Egy szép nő látványa, egy szép női mell, egy szép arc, egy szép fenék, egy szép comb érzelmeket ébreszt a férfiakban. Férjes a hölgy vagy hajadon?

– Nem férjes. Nem tudom van-e udvarlója? – tűnődött paprikavörös arccal.

– Akkor kérdezze meg! Mire vár? Valljon neki szerelmet. Hívja el moziba, vagy táncolni. Ugye még nem volt szerelmes?

– Nem voltam.

– Tetszik önnek a hölgy?

– Igen! Nagyon.

– Akkor rajta. Hajtson rá! Már kinőtt a gyermekkorból. Legyen végre férfi. Gondolom, az a bizonyos szerszám nem csak a hajnali munkaidőben kakaskodik. Férfivá cseperedett, azt jelzi, hogy megérett a szerelemre.

– Értem – mondta bizonytalanul, halkan.

– Látja mégis érdemes volt engem felkeresni. Megtaláltuk közösen a „bűnöst”. Ön egészséges. Nem baj, ha kakaskodik, örüljön neki.

Megtisztelve érezném magam, ha fél év múlva visszajönne hozzám, ide az irodámba. Érdekelne, hogyan alakult a sorsa. Akkor egy egészséges, boldog fiatalembert szeretnék látni…

Elköszönt. Többé nem keresett fel. Úgy érzem, sikerült őt megnyugtatnom. Megértette, hogy rendőri intézkedésre a továbbiakban nincs szükség. A bűnügyi nyomozóknak, ilyen ügyeket is meg kellett oldani.

Gondolták volna?

Ezt a posztot ide kattintva megtalálod a „Szegvári képek, szegvári emlékek” Facebook csoportban is.

Portálunk sütiket használ. Elfogadom Olvasd el

Adatkezelési tájékoztató