Immár ötödik éve szervezzük, rendezzük községünk fiatalságának a nyári kézműves tábort. Évről évre több gyermek jön el közösségi házunkba, hogy növelje tudását, fejlessze képességét, hogy barátokra találjon, és jól érezze magát.
Az idén, hála Istennek, már 80 fő fölé emelkedett számul (ez, ha nem tévedek, iskolánk tanulóinak kb. egyötöde).
A tábor első napján szövés, hímzés, makramézás, horgolás és gyöngyfűzés volt a fő program. Szakembereink Agócsné Emike néni, Bovatsekné Erzsike néni és Mihályné Margitka néni vezetésével folyt a munka. Szegények szinte levegőt is alig kaptak, olyan sokan vették körül őket. Szép kis könyvjelzők készültek azsúrozással és keresztszemes öltéssel, makramé illetve gyöngy kar- és nyakláncok, és a most divatos horgolt kis táskák különböző színekből, kinek-kinek tetszése szerint. Az elkészült munkákat a hét folyamán örömmel mutogatták. Örömmel tapasztaltuk, hogy néhány kislánynak a szövéshez is volt huzama, mi több az ügyesebbek a kezdőket, a kisebbeket is tanítgatták. Mert az óvodásoknak mindez még túl nehéz feladat lenne, ezért ők papírral dolgoztak, Ráczné Purgel Ilona irányítása alatt. Készültek kiskacsák, virágok, ceruzatartók, macikák mindenkinek kedve szerint.
Második nap Szarvas Jani bácsi kőfaragó mester jött el hozzánk. Művészi munkáit sok helyen megcsodálhatjuk, most végre folyamatában láthattuk hogyan is készül egy-egy virágtál. Gyakorlott keze alatt ezen a napon két kőedény is elkészült, amit a mester a végén nekünk ajándékozott. Szépen ékesíti majd közösségi házunk udvarát, Isten áldja érte. A gyerekek érdeklődve figyelték a munka minden mozzanatát, s talán közülük kerül majd ki Jani bácsi méltó utóda.
Csütörtökön Rozgonyi Pali bácsi kosárfonó tanította a gyerekeket. Elmondta mindazt amit a fűzvesszőről tudni kell, beszélt arról, hogyan, miként használták eleink a vesszőből készült használati tárgyakat. Egyébként hiszem, hogy ma is sokunk kedves tárgyai e természetes anyagból készült kasok, kosárkák. Pali bácsi bemutatta a kosárfonáshoz szükséges eszközöket és kezdődhetett a munka.
Fiúk, lányok próbálkoztak, ismerkedtek a kosárfonás alapjaival. Bárcsak ez a mesterség is sokakat vonzana, és fennmaradna.
Csütörtökön volt még üvegfestés is, Madarasné Margitka segítségével. Poharak, kis üvegecskék kaptak szebbnél szebb mintát, hogy aztán otthonainkat díszítsék. Pénteken agyaggal dolgoztak a gyerekek Bálint Eleonóra és Seres Julika irányításával. A délelőtti szemerkélő eső nem vette kedvünket, sőt ez a hűvöskés idő kifejezetten alkalmas volt a “gyurmázáshoz”. Volt aki a tálkakészítés egyszerűbb módját választotta, voltak akik a korongon próbálták ki ügyességüket. Formás, szebbnél szebb vázák, tálkák, gyertyatartók kerültek a kőfalra – kőpadkára száradni. Az ügyesebbek szépséges agyagvirágokkal díszítették edénykéiket. Igazán nagyon fantáziadúsak, leleményesek a gyerekek. A hét napjain természetesen ha úgy tetszett, a főfoglalkozás mellett mindenki folytathatta a félbehagyott, vagy a neki kedves munkát. Egész héten jutott idő közös játékra, sakkozásra, képkirakóra, pingpongozásra és persze pancsolásra, melynek örömét ki tudja mekkora körzetben, a szomszédok is jól hallhatták.
Nagyon hiányzott körünkből Nagy Pista bácsi, aki évek óta tanítja gyermekeinket a fafaragás tudományára. Ö sajnos most gyengélkedik, de megígérte mihelyt teheti ellátogat hozzánk. Fohászkodunk érte.
A tábort szombaton szalonnasütéssel zártuk. Nagy izgalommal készültek a gyerekek. Hála Istennek itt is, – mint a hét minden napján- voltak jó segítőink, most apukák, és nagypapák is, akik vigyázták, hogy minden jól menjen, szép pirosra süljön a szalonna stb.
Nem tudok eléggé hálát adni a jó Istennek a hét folyamán nyújtott sok segítségért. Közel 40 ember segítőkész, tevékeny szeretetéért.
A konyhai szolgálatot végzőkért, nélkülük nem lett volna tízórai, ebéd, uzsonna. Volt több olyan nagymama, sőt egy jó szándékú fiú is, akire a tábori hét minden napján számíthattunk. Higgyék el nagyon nagy dolog és nagyon fontos sokak pozitív hozzáállása, mert csak így csapatmunkában érdemes és lehet eredményt elérni.
A tábori hét után mondta valaki – teljesen a szívemig hatolt, milyen nagy is a felelősségünk-, hogy azon a héten nem láttak kallódó gyereket. Érdemes elgondolkodni ezen.
Külön köszönet három anyukának, akik több száz palacsintával örvendeztették meg a gyerekeket. Ugyancsak Isten áldja azt a hét szorgos kezű asszonykát is, akik a pénteki ebédhez készítették a kalácsot.
Hálás szívvel köszönjük még a természetbeni adományokat is, a paprikát, paradicsomot, uborkát, babot, almát, lekvárt, tojást, a hozott üdítőket, édességet stb. (Felsorolni sem tudom!) a Máltai
és a Karitász csoport felajánlását, a hitoktatók és minden segítő hozzáállását.
Isten áldjon mindannyiunkat és adjon erőt a továbbiakhoz!
A tábor ideje alatt jött az örömteli hír, hogy programunkat a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium is támogatta. Istennek hála!
