Hiszem, küldetésünk van, mely minden emberhez szól. Gyerekek, felnőttek, családosak és magányosok várnak egy-egy jó szót, bíztatást, segítő kezet. Bár soha ne mulasztanánk el tenni a jót!
Örömmel értesítem a kedves Olvasót, hogy az Egyházmegyei Karitász anyagiakkal is segíti programjainkat. Három témakörben pályáztunk, így a kézműves tábor, rászorulók segélyezése, és a magányosok karácsonyára kaptunk támogatást.
Most iskolakezdés idején 17 családnak osztottunk ki írószer csomagot. Kis munkatársaim lelkesen számoltak be, milyen örömmel fogadták adományunkat. Jót tenni jó!
Augusztus első hetében rendeztük meg immár a 7. alkalommal, nyári kézműves táborunkat, amelyen naponta 50-60 gyerek vett részt. Munkánkat 35 ember segítette, szakmai irányítók, Karitász munkatársak, a hitoktatók, a konyhán szorgoskodók, középiskolás fiatalok és szorgos kezű anyukák, nagymamák. Isten áldja meg Őket érte!
Hálás szívvel köszönjük a családok természetbeni adományát (burgonya, zsír, tojás, száraz tészta, karfiol, paprika, paradicsom, gyümölcs…), továbbá a szülőknek, nagyszülőknek a hozott süteményeket, üdítőket. Külön köszönjük a Zafír Üzletház írószer felajánlását.
Isten áldjon minden jó szándékú adakozót!
A tábori napok idején készültek kis mamuszok, makramé kar- és nyakláncok, ill. övek, horgolt kis táskák, szintén kar- és nyakláncok gyöngyből és fagolyóból, vesszőből sugárzó napocskák, papírból szebbnél szebb virágok és az iskolára készülve írószertartók. Készültek szép üvegfestések és mindenféle agyagedények és agyagállatkák. Szövőkeretünkön nőtt a rongyszőnyeg, tehát határozottan állíthatjuk, növekedtünk! Szívósságot, szorgalmat, helytállást mindenképpen tanultunk az idősebbektől, dacolva idővel, mindennel, Ők most is vállalták a kalácssütés fáradalmát. Hála neked Uram!
Pénteken – táborzárásként – a szokásostól eltérően, játékos vetélkedőt terveztünk, ki a szabadba. Az esőzések miatt azonban házon belül maradtunk, szinte pincétől a padlásig. A csoportalakítás és táborértékelő után a gyerekeknek hat állomáson kellett elméleti és ügyességi feladatokat megoldaniuk. Jutalmuk csoki, rágó és egy-egy szőrme állatka volt, ez utóbbi német adományból.
A tábor idején, de már jóval előtte is, többször föltettem magamnak a kérdést, honnan van bátorságunk ekkora felelősséget magunkra vállalni, hisz nem kis dolog egy tábor megszervezése, lebonyolítása. A választ Böjte Csaba atya egyik könyvében kaptam meg: Jézus nálunk sokkal jobban szereti a gyerekeket, ő még inkább a javukat akarja, mi csak segítünk neki. Csak segítünk neki! Ezért ad erőt, hogy alakítsuk, formáljuk, neveljük őket kitartó munkára, szorgalomra, becsületre, türelemre, egymás segítésére, megértésére. Isten is azt akarja, hogy ép, egészséges, egyenes derekú, becsületes, tisztességes emberek legyenek, legyünk.
Szintén Böjte atyától olvastam:
Székelyföldön ha egy család kihal, a házuk udvarán lévő kút vize is elapad. Igazából az történik, hogy a kutat a föld hajszálerei táplálják. Ha a vizet állandóan kimerik, a kis hajszálerek még meg is vastagodnak, s így mindig friss, egészséges ivóvíz lesz a kútban. Ha nem merik a vizet, a víz pangani kezd, a hajszálerekben is kezdenek lerakódni a különféle ásványi anyagok,és eltömődnek, s nincs víz többé. A kút halála, ha senkinek nem kell többé a vize. A kút akkor él, ha újból és újból kimerik. Az ember szíve arra való, hogy szeressen, adjon, ajándékozzon. Az ember halála, ha magába zárkózik, ha csak magának él. Lehet, hogy furcsa, de én hiszem, hogy a jó ember olyan, mint a tiszta kút, amiből bármennyit merítenek, mégis mindig tele van tiszta, friss vízzel.
– írja az atya és milyen igaza van!
Még egyszer hálás szívvel köszönöm minden jó szándékú ember segítségét, Isten áldjon mindnyájunkat!
