A jövőnk gyermekeink kezében van, hogy milyen öregkor vár ránk, az a mai fiatalságon múlik. Nem lehet hát mindegy hogyan, mivé formáljuk, neveljük őket. Az sem lehet mindegy gyermekeink milyen kincseket, értékeket tudnak majd továbbadni. Ezért évek óta közösségformáló, értékorientált, hagyományőrző foglalkozásokat szervezünk, ahol fő szempont az ember: a segítőkészség, az egymásra figyelés, a képességek kibontakoztatása.
Hagyományainkhoz híven, július 20-24 között rendeztük meg VI. Nyári kézműves táborunkat – az idén pályázati támogatás nélkül. Hogy a tábor költségeit legyen miből fedezni, július 11-én jótékony célú Karitász vásárt rendeztünk, ahol használt osztrák ruhaneműt kínáltunk vásárlóinknak, kedvező áron. Örömmel írom, szépen összegyűlt a pénzünk.
Kedden reggel aztán indulhatott a tábor, már kezdés előtt fél órával ott gyülekeztek a lelkes, szorgalmas gyerekek. Nap mint nap hatvan fölötti gyereklétszámmal dolgoztunk. Első nap a varrótűké, horgolótűké volt a főszerep, teljes volt a szövőkeretek kihasználtsága is. Jórészt nagyobb lányok, de néhány fiú is ismerkedett a keresztszemes, a láncöltés, a búzsáki hímzés és a zsinóröltés technikájával.
Az idén is készültek makramé kar- és nyakláncok, mindez Agócsné Emike néni irányítása alatt. A lányok keze munkája nyomán szép horgolt kis táskák készültek, ebben a munkában Mihályné Margitka néni volt segítségükre. A szövőkereteknél Antalné Ilonka felügyelte a munkát, ezen nagyon szépen dolgoztak a fiúk is. A héten befejeztek egy szőnyeget és négy szép lábtörlő is készült.
A kézimunkázás a tábori hét minden napján folyt, közösségi házunk klubszobája sokszor kicsinek bizonyult. Szintén volt a hét minden napján gyöngyfűzés, szép kis karláncok, nyakláncok és gyöngyfigurák kerültek ki még a kisebbek kezéből is. Szerdán, mint évek óta, Rozgonyi Pali bácsi jött el közénk – hála Istennek még ereje engedi –, hogy a kosárfonásra tanítsa gyermekeinket. Hozta a megtisztított vesszőt, szerszámait, és szinte szusszanásnyi pihenő nélkül munkálkodott.
Csütörtökön gipsszel dolgoztunk, különböző figurákat öntöttünk Ráczné Purgel Ilona irányítása alatt. Ezután következett a képkeretek készítése, szintén gipszből, melyet száradás után mintás szalvétákkal díszítettek a gyerekek. Szinte mindegyik akart készíteni, hazavinni egyet édesanyjának. Ez a foglalkozás is nagyon sikeres volt, péntek estig folytatódott. Utolsó napra üvegfestést terveztünk, ebben Madarasné Margitka volt segítségünkre. A gyerekek otthonról hoztak kisebb nagyobb üveget, körbeülték a nagyasztalt és kipirulva a melegtől, no meg az izgalomtól, kezdődhetett a munka. Este sok kisgyerek féltve csomagolta el kidíszített üvegét, hogy épségben hazaérjen. Szombaton volt a már hagyományos táborzáró szalonnasütés vidámsággal és sok játékkal. Két kis kamasz (velük korábban úgy hiszem még nem találkoztam) itt kérdezte meg tőlem, mikor lesz máskor ilyen. Én a szalonnasütésre gondoltam, de ők kiigazítottak, azt kérdezték mikor lesz máskor ilyen tábor? Kár, hogy már vége. Ebből arra merek következtetni, hogy örömmel jöttek hozzánk, gyarapodtak ismeretekben és megtapasztalhatták a “jó nekünk itt lenni” érzését. Istennek hála!
Talán a nyár legmelegebb hetét fogtuk ki, a nagy hőségben igazán jólesett a pancsolás. A hét folyamán több medencében lubickolhattak a gyerekek, s az idén először az óvoda medencéjét is használhattuk. Hálás köszönet az óvoda vezetőségének a lehetőségért. A fürdőzéssel kapcsolatos aranyos kis történet: egyik nap a 4 éves kis Gyurika bement a klubszobába, odaállt Emike néni elé és megszólat: “ha kint lettél volna, téged is lefröcsköltünk volna”. Mert mi felnőttek is, szinte mindannyian kaptunk ízelítőt a vízből, így legalább lehűltünk egy kissé.
Több gyereknek talán furcsa volt a reggeli, illetve étkezés előtti és utáni ima, pedig milyen szép is lenne, ha mindenki egy-egy imával indítaná napját, vagy ha mindenki megtanulná megköszönni a mindennapi kenyeret, amely fáradságos munka árán kerül asztalunkra. Örömteli, hogy a napok teltével egyre bátrabban, hangosabban szóltak az énekelt imák.
A tábori napok egyikén Polgármester asszonyunk is meglátogatott minket, körbenézte a termekben folyó munkát és megköszönte fáradozásunkat. Mi is köszönjük, hogy időt szánt ránk és fontosnak tartja mindazt amit csinálunk.
Hála Istennek és segítőimnek a gyerekek a tábor ideje alatt nem ültek órákig a televízió előtt, ahol jobb esetben rajzfilmet, de többnyire erőszakot, durvaságot látnak, vagy nem tébláboltak az utcán, téren, ahol talán még rosszabbat tanulnak. Viszont ha volt rá szemük, fülük, szívük, tanulhattak munkakedvet, kitartást, önzetlen segítő szeretetet.
Hála Istennek segítség is adódott szép számmal:
– Munkatársak a konyhától a pincéig, a nagyteremtől a füves-fás udvarig: Bélerné Ibolya néni, Bora Istvánné, Csatordai Sándorné, Érdi Lászlóné, Fegyveres Imréné, Fülöpné Mariann, Gila Lászlóné, Hérány Józsefné, Ignácz János, Kovács Imréné, Lekrinczki Béláné, Németh András, Pigniczki Mihályné, Piti Magdolna, Rozgonyi Mária, R. Nagy Mihályné, Szarvas Jánosné.
– A kalácssütésnél szorgoskodott: Barta Lajosné, Gémes Istvánné, Hérány Boldizsárné, Magyar Antalné, Nagy Mihályné, Piti Sándorné, Puskás Lászlóné, Szabó Istvánné, Tóth Lászlóné.
– Hálás szívvel köszönjük a természetbeni adományokat is, a zöldségféléket Ternai Jánosnak és családjának, a tojást, borsót, gyümölcsöt Kovács Imrééknek, Boráéknak a tejet, a Puskás családnak a karfiolt, a néniknek a sok finom házi lekvárt, és ki tudja még kinek és mi mindent.
– Köszönet a gyermekek szüleinek, nagyszüleinek a hozott süteményekért, üdítőkért és mindenért.
Isten fizesse meg mindenkinek, aki bármiben is segítette a tábor létrejöttét, programjait.
A táborozó gyerekek írták:
– Ebben az évben táboroztam először a Katolikus Körben. Sok dolgot csinálhattunk ott. Több mint 60 gyerek játszhatott együtt. Lehetett ott gyöngyöt fűzni, kosarat fonni, gipszet önteni, üveget festeni, fürdeni, szőni is. De szaladgálhattunk, bújócskázhattunk is. Finom tízórait és ebédet készítettek a konyhások. Evés előtt és utána is imádkoztunk. A pár nap alatt én jól éreztem magam. Remélem a többi gyerek is így érzi. Köszönjük ezért mindenki segítségét!
– A nyári szünetemet én ezen a héten a Katolikus Körben töltöttem. Minden nap újabb és újabb programokkal vártak bennünket a szervezők. Minden nagyon tetszett, de legjobban a pingpong, a biliárd, a gipszezés és a gyöngyfűzés kötötte le a figyelmemet. Az óvodai strand pedig szuper volt. Pénteken az Atya a mi asztalunknál ebédelt és viccelődött velünk. Ennek én nagyon örültem. Köszönet a ránk dolgozóknak. Főleg Andrásnak, Marika néninek, Juditnak és Ica néninek.
– Nekem a Katolikus Körben minden tetszett, de legjobban a fürdés. Mindenki fürdött. De lehetett gyöngyöt fűzni, kosarat fonni, meg még sok-sok mást is, amit akartunk.
– Nagyon örültem, hogy a Katolikus Körben kézműves tábor volt. Sokfajta foglalkozás volt. Az én kedvenceim közé tartozott az üvegfestés és a gipszezés. Ennyit szerettem volna mondani. Ja! Azért szeretek a Katolikus Körbe lenni, mert ott mindig jól érzem magam.
