Felzúgott a szegvári templom harangja Trianon 100. évfordulóján
Országszerte megemlékezéseket tartottak az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulója, a nemzeti összetartozás napja alkalmából.
Magyarország 1920. június 4-én 100 évvel ezelőtt írta alá Trianon kastélyában az I. világháborút lezáró békét. A Trianoni békeszerződés gazdasági – társadalmi hatásait tekintve a magyar történelem legsúlyosabb tehertétele volt, mely egyaránt sújtott és sújt napjainkban is minden magyar állampolgárt nemzeti, vallási és politikai hovatartozás nélkül.
Szegvár Nagyközség megemlékezése az országzászlónál volt. A magyar és a székely Himnusz eléneklése után Orvosné Jaksa Mária Gyóni Géza: Cézár, én nem megyek című versét szavalta el. Ifj. Ternai József a Lenn a Tisza partján című dallal emlékezett a száz évvel ezelőtti szomorú napra.
Volt egyszer egy ország, ahol élt a magyar.
A Kárpátok védték, ha jött a zivatar.
Az idők folyamán ráéheztek mások.
Széjjeldarabolták Nagy-Magyarországot.Akartuk mi élők? Tehetünk mi róla?
Felelős mindezért: a vén Európa!
Széttépték országunk, sok millió szívet,
kisebbség nemzetünk öt országban, így lett.Ki kérdez ma minket, jó nektek így élni?
Kinek van jogában szíveinket tépni?
Trianont sínylődi hat ország magyarja.
Köztük nem sok akad, aki így akarja.Fel is sorolhatom: a szép Kárpátalja
lakossága magát, ős-magyarnak vallja.
Ott nyílt meg számunkra a Kárpát-medence,
ontotta a magyart az áldott Verecke.Ezeréves múltat biztosított nekünk,
s mi erre a múltra mindég büszkék leszünk.
De megjelent Trianon és sorsokkal játszva,
csodás országunk darabokra vágta.
Szabó Tibor György polgármester beszédében kihangsúlyozta, hogy Trianon igazságtalan békediktátuma száz évvel ezelőtt mély sebet ejtett hazánkon, mely talán soha nem fog begyógyulni. Némi gyógyírt jelenthet – legalábbis nekünk, Csongrád megyeieknek –, hogy Trianon századik évfordulóján szűkebb otthonunk neve mától immár Csongrád-Csanád megye lesz.
Trianon fájdalmas emléknapjának keserűségéből, ugyanakkor jövőbe vetett reménységéből emlékezett Andrási Elemér atya.