Személyes találkozás helyett elektronikus úton kerestem meg riportalanyomat.
– 1996-ban kerültünk közvetlenebb kapcsolatba, amikor szakdolgozatod témájául választott, szegvári születésű Hegyi István író munkásságát dolgoztad fel. Az író születésének 100. évfordulóján a könyvtárban ismeretterjesztő kiállítást rendeztünk az általad összegyűjtött anyagból. Én is ekkor ismertem meg Hegyi Istvánt.
Milyen végzettséget szereztél a szakdolgozatod megvédése után?
– A szakdolgozatot a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar szakán készítettem. E mellett az angol szakot is elvégeztem, és így végül angol-magyar bölcsész-tanári diplomát szereztem. Az egyik fő tanulmányi büszkeségem éppen Hegyi Istvánhoz kötődik. A szakdolgozat miatt végzett kutatásaim során Lengyel András szegedi irodalomtörténész segítségével több szakcikket is publikáltam különböző irodalmi folyóiratokban, ráadásul kiderítettem, hogy a Magyar Irodalmi Lexikon Hegyi Istvánnal foglalkozó szócikke több pontatlanságot is tartalmaz. Ezek után az észrevételeimet levélben jeleztem Péter László főszerkesztőnek, aki a lexikon második kiadásában javította a hibákat, és a szócikk végén az egyik tanulmányomat meg is adta ajánlott olvasmányként. Úgyhogy végül belekerültem az Új Magyar Irodalmi Lexikonba…
– Egyetemi éveid alatt szinte minden hétvégén bejöttél a könyvtárba valamelyik lexikonért, kézikönyvért könyvtárunkba. Milyen munkákat végeztél e könyvek segítségével?
– A bölcsész karon – különösen a magyar szakon – rengeteget kellett olvasnunk: nemcsak szépirodalmat, hanem számtalan irodalmi szakkönyvet és tanulmányt is. Nem volt ritka az olyan vizsga, amelyre több ezer oldalt kellett feldolgoznunk. Ebben a munkában nagy segítségemre volt a szegvári könyvtár. Néha magam is meglepődtem, hogy micsoda kincseket rejt a Rozmaring utcai épület! Nem sok olyan irodalomtörténeti kötet lapul a polcokon, amely ne töltött volna nálam több-kevesebb időt. Jól esett – és nagy segítséget jelentett –, hogy egy-egy hétvégére még az amúgy csak helyben olvasható szakkönyveket, lexikonokat is hazavihettem, és készülhettem a soron következő vizsgákra.
– Jó néhány angol nyelvű újságot is kapott tőled könyvtárunk ajándékba, amelynek böngészése, olvasása közben a száraz tananyagban tanult szavak, nyelvtani szabályok emberközeli cikkekben öltenek testet. Haszonnal forgathatják az idejáró diákok.
Gondolom ezek a folyóiratok is az angol nyelvtudásod fejlesztését szolgálta, illetve a napi tájékozódásodat segítette.
– Örülök, ha a diákok hasznosnak és érdekesnek találják ezeket a kiadványokat. Fontosnak tartom az idegen nyelvek ismeretét, és mindenkit – fiatalt és öreget egyaránt – arra buzdítok: tanuljon nyelveket! Nem könnyű dolog, de megéri a befektetést. Egészen új világok nyílhatnak meg azok számára, akik értik az idegen nyelvű televízió csatornák műsorát, és el tudnak olvasni egy-egy külföldi újságot vagy könyvet.
Az angolt Molnár Mihály tanár úrnál általános iskolás koromban külön órán kezdtem tanulni, majd angol tagozatra jártam a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba.
Érdekes, hogy én magam az egyetem első éveiben sokkal fontosabbnak tartottam a magyar szakot, még azt is megkockáztatom, hogy jobban érdekelt ez a terület. Szép fokozatosan keveredtem az angol nyelv és kultúra vonzásába, és végül ott ragadtam. Hála Istennek, azóta több alkalommal is eljutottam Nagy-Britanniába, ami valóban csodálatos élmény volt.
Manapság szinte naponta olvasok angol újságokat és magazinokat, rendszeresen keresgélek angol internetes oldalakon. Szükség is van erre, hiszen a munkám miatt rendszeresen járok külföldre, és idehaza is sokat dolgozunk külföldi ügyfeleknek. Sőt az is előfordul, hogy a Magyarországon működő cég élén külföldi vezető ül, így idehaza is gyakran angol nyelven folynak a megbeszélések, üzleti tárgyalások.
– Könyvtárunk tavaly Dr. Szeri Ilonától, községünk egyik Díszpolgárától ajándékba kapta a Brittanica Hungarica lexikonsorozatot. Ennek IX. kötetében a fordítók között szerepel a neved. Hogyan kerültél e rangos lexikon fordítóinak sorába?
– Ahogy azt az előbb is említettem, már az egyetemen elkapott az angol nyelv és kultúra varázsa. Az angol szakon rendszeresen jártam fordítói szemináriumokra az azóta elhunyt Hervey Sándor tanár úrhoz, aki a skóciai St. Andrews Egyetemről jött haza fordítástechnikát tanítani. (Csak apró érdekesség, hogy erre a skót egyetemre járt a brit trónörökös, Károly herceg két fia.) Egy másik tanárom, Pintér Károly szerkesztőként dolgozott a Britannica Hungarica kiadójánál, és látva a fordítás iránti érdeklődésemet, „megkínált egy próbafordítással”. Mivel megfeleltem az elvárt szakmai színvonalnak, bevettek a lexikon fordítógárdájába, és utána évekig készítettem a szócikkek magyar változatait, összesen több mint 500-at.
Azután egyéb fordítói munkákat is végeztem: a Spektrum Televíziónak filmeket fordítottam – a több száz dokumentumfilm közül néhány még ma is megy a csatorna műsorán –, később pedig, amikor egy szakkönyvkiadó szerkesztőjeként dolgoztam, egy marketinges szakkönyv fordítását is rám bízták.
– Milyen feladataid, munkáid vannak jelenleg? Mivel foglalkozol?
– Az élet úgy hozta, hogy a kötelező gyakorló tanításon kívül egyáltalán nem tanítottam. A fentebb említett fordítói-szerkesztői munkákon kívül dolgoztam újságíróként a Kreatív című marketingkommunikációs szaklapnál, ahol a média rovatot vezettem. Itt kerültem közelebbi kapcsolatba a hazai reklám- és médiapiac fontos személyiségeivel, illetve jelenlegi kollégáimmal, üzlettársaimmal. Három évvel ezelőtt ugyanis hárman kiszálltunk a lap szerkesztőségéből, és létrehoztuk a Próbakő Kommunikáció nevű reklámcéget, amely azóta is szépen működik. Jelenleg már több alkalmazottunk és munkatársunk is van, közöttük újságírók, grafikusok, közvélemény-kutatók és egyéb kommunikációs szakemberek. Reklámokat készítünk (talán az olvasók közül is sokan látták az RTL Klub műsorán a Ledo jégkrém reklámfilmjét, amelyet mi forgattunk), különböző lapokat adunk ki, sajtótájékoztatókat és egyéb rendezvényeket szervezünk, illetve marketingkommunikációs tanácsadást is végzünk, sőt van egy Reklámvilág című heti rádióműsorunk a budapesti Radiocafe 98.6 csatornán. Ezt a műsort az egyik kolléganőnk szerkeszti, és a cégünk ügyvezetőjével ketten vezetjük. A műsor vendégei, illetve interjúalanyai között olyan jól ismert reklámkészítők is megfordultak már, mint Geszti Péter vagy éppen a brit miniszterelnök, Tony Blair választási reklámkampányát készítő szakember, Trevor Beattie, aki egyenesen a londoni irodájából adott interjút nekünk.
Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy olyan nemzetközi cégeknek dolgoztunk már, illetve dolgozunk, mint a TV2, a Sony, az előbb említett Ledo, a Bristol-Myers Squibb gyógyszergyár, a Sanoma Budapest Kiadó (a Nők Lapja, az FHM, a Cosmopolitan és még 30 népszerű magazin kiadója), vagy az Astra műholdcég. Külön öröm, hogy európai uniós projektekre is felkértek minket, így közvetlenül brüsszeli irányítás alatt mi végezzük Magyarországon a „Segítség – A „dohányfüstmentes” életért című kommunikációs kampány sajtóügyeit.
– Köszönöm a válaszokat.
R. Nagy András válaszaiból kiderül, hogy a célok eléréséért érdemes tanulni. Az érdeklődési körnek megfelelő témával érdemes minél többet foglalkozni, minél jobban elmerülni benne, hogy azután olyan munkahelyen, olyan munkával foglalkozzon az ember, amelyben kedvét leli, és maradandót alkothat.
