Már a cím is sejtelmes, titokzatos. Mit is rejthet ez az elnevezés?
Az apród eredetileg nemesi származású ifjú, akit lovaggá válása során valamely előkelő főúr vagy fejedelem udvaránál neveltek. Később Magyarországon több céhnél a mesterséget tanuló fiatalokat is apródoknak hívták.
A nemes apródok tudományos képzéséről és a lovagi ügyességekre való oktatásáról az a főúr gondoskodott, aki őket házához vette. Az apród ugyan úrfi volt, de azért egyes, meg nem alázónak tekintett szolgálatokat is köteles volt végezni, például ebéd közben a kiszolgáló inasokra felügyelni, az előkelő személyeknek bort töltögetni, a fegyvertárt rendben tartani, a lóápolásra felügyelni. Háború esetén az idősebb apródok gazdájukkal a táborba mentek, oldalán harcoltak, fegyvereit hordozták és segítették, ha veszélyben forgott vagy baj érte.
Idén a művelődési ház Erzsébet táborát e téma köré építette fel. A szentesi Hunyadiak Örökében Történelmi Hagyományőrző Egyesület tagjai segítségével középkori eszközöket vonultattak fel, melyben szerepet játszottak a kardok, pajzsok.
Megismerkedhettek a szabadjáték eszközeivel, melyek: babzsák röptető, delta, gólyaláb, középkori tollas, középkori falfestményről készített kirakós játékok. A játékok kipróbálása után egy Mátyás királlyal kapcsolatos kvíz játék következett.
A vívás napja játékos bemelegítővel indult, ahol mindenki saját szivacs kardot kapott, mellyel a gyakorlatokat veszély nélkül hajthatta végre. A bemelegítést az alapmozdulatok gyakorlása követte. A délután folyamán irányított formában vívóversenyt rendeztek, mely nagyon szép eredményeket hozott, de természetesen a végén mindenki oklevéllel távozhatott.
Az íjászat alapjainak elsajátításakor két csoportra osztották a gyerekeket, és míg az egyik csoport íjjal a kezében gyakorolta az alapokat, addig a másik íj nélkül másolta a mozdulatokat. Néhány perc után csere következett. Amint biztosabbá vált az íjfeszítés mozdulata, a vessző betöltést gyakorolták. Ehhez hegynélküli veszőt alkalmaztak ezzel is csökkentve a véletlen balesetet. Az íjászversenyen nagyon szép eredményeket értek el a gyerekek, természetesen a végén mindenki gazdagodott egy újabb oklevéllel.
A csütörtöki napot a viselet és a páncélok megismerése tette ki. Egy rövid előadás keretében megismerkedtek a középkori alsó és felső viseletekkel a polgári és jobbágyi viseletekkel, továbbá a katonai öltözékekkel, melyeket a páncélok és azok alkotórészei követtek. A délután folyamán pajzsfestés és címertan következett, mely talán a legcsendesebb időszak volt a héten. A továbbiakban egy a viseletben megtalálható bőrbugyor elkészítése volt a feladat.
A pénteki napon találkozhattak a középkori táncok rejtelmes, de cseppet sem unalmas világával. Két tánc megtanulása és begyakorlása volt a tervezett program, mely természetesen nem volt akadály a kis csapatnak. A jó hangulat megteremtése után az egyesület által készített középkori társasjátékot próbálták ki és 3 kör után az apród avatás ceremóniája következett mely közben minden gyermek átvehetett egy apród oklevelet.
Kosztolányi Sándorné
