Egy szegvári jelkép, amelyet több mint huszonöt éve, lokálpatrióta szeretetből alkottam meg. Egy 300 ezer forintos bírság, amelynek jogosságát vitatom. Hatóságokhoz benyújtott beadványok, nemzetközi megkeresések és egy kisvállalkozás jövője, amely szintén veszélybe kerülhet. Úgy érzem, eljött az idő, hogy részletesen beszámoljak arról, mi történik velem, és miért döntöttem úgy, hogy nyilvánosságra hozom az ügy dokumentumait.
2026. október 5-én értesítést kaptam a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Bűnügyi Igazgatóságától arról, hogy tájékoztatásuk szerint hivatalból eljárást kezdeményeznek Dr. Szecskó Tamás, Szegvár nagyközség jegyzője ügyében, hivatali visszaélés gyanújával.
Az ügy előzménye egy aránytalanul magas, 300 ezer forintos bírság, amelyet a jegyző szabott ki rám Szegvár címerének használata miatt. A bírság jogosságát vitatom, összegét pedig aránytalannak tartom. Meggyőződésem, hogy az ügy nem választható el az önkormányzat vezetésével kialakult, 2025 eleje óta egyre súlyosabbá váló konfliktusomtól.
Az ügy akkor került újabb szakaszba, amikor Szegvár Nagyközség Önkormányzata megpróbálta a vitatott tartozást a NAV közreműködésével behajtatni. Különösen aggasztónak tartom, hogy tudomásom szerint az önkormányzati képviselők közül – Tóth Péter kivételével – senki sem tudott az ügyről.
Ezért döntöttem úgy, hogy a rendelkezésemre álló dokumentumokat nyilvánosságra hozom. Szeretném, ha a szegváriak nem csupán egymásnak ellentmondó állításokból, hanem az iratok megismerésével alakíthatnák ki a saját véleményüket.
Egy címer, amelyet a Szegvár iránti szeretetből alkottam meg
Szegvár címere számomra nem egyszerű grafikai alkotás. A településhez való kötődésem, a lokálpatriotizmusom és az elmúlt évtizedek munkájának egyik jelképe.
2001. július 26. és 28. között, három teljes napon át dolgoztam azon, hogy számítógépen, CorelDRAW programmal, vektorgrafikus formában elkészítsem Szegvár címerét. Nem megrendelésre tettem, nem anyagi ellenszolgáltatásért, és nem azért, hogy üzleti előnyt szerezzek belőle. Egyszerűen azért, mert fontos volt számomra a település, ahol élek. Lokálpatriótaként azt szerettem volna, hogy Szegvárnak legyen egy megfelelő, digitálisan is használható címergrafikája. A munkámat ingyenesen végeztem el, és szóban többször is elmondtam: azt szeretném, ha a címeremet bárki szabadon használhatná, akár a halálom után is.
A szerzői jogaimmal kapcsolatos álláspontomat dokumentumokkal támasztom alá. Az alkotásomhoz kapcsolódó dokumentációt a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalánál is rögzítették, alkotásomat nagyon sokáig vizsgálta a hivatal, és rendelkezem az ezt igazoló iratokkal. Aki ismeri a munkásságomat, tudja, hogy hosszú évek óta igyekszem értékeket teremteni Szegvár számára. Újságíróként, fotósként, weboldalak és digitális tartalmak készítőjeként, valamint lokálpatriótaként is azt tartottam szem előtt, hogy a munkámmal a közösséget szolgáljam.
Éppen ezért különösen fájdalmas számomra, hogy egy olyan alkotás használata miatt kerültem konfliktusba a település vezetésével, amelyet eredetileg éppen Szegvár érdekében készítettem el.
Hogyan jutottunk el a 300 ezer forintos bírságig?
A konfliktusom Szegvár polgármesterével, Szabó Tibor Györggyel és a település jegyzőjével, Dr. Szecskó Tamással 2025 elején mélyült el. A történet egyik fontos előzménye az a lakossági kezdeményezésre indult aláírásgyűjtés volt, amelyben 2025. április 24. és október 31. között magam is aktívan részt vettem. A kezdeményezés célja a jegyző felmentésének elérése volt, a kezdeményezők által kifogásolt magatartása és alkalmasságával kapcsolatos aggályok miatt.
Az aláírásgyűjtés során 1651 ember nyilatkozott úgy, hogy Dr. Szecskó Tamást méltatlannak tartja a jegyzői tisztség betöltésére.
Álláspontom szerint az ezt követő események és az ellenem indult eljárások között összefüggés lehet. Úgy érzem, hogy a velem szemben alkalmazott intézkedések egy olyan konfliktus részei, amelyben a közéleti szerepvállalásom és a véleménynyilvánításom is szerepet játszhatott. Ezt azonban a saját álláspontomként fogalmazom meg; az ügyben felmerült kérdések tisztázása a megfelelő hatóságok feladata.
A 300 ezer forintos bírságot megalapozatlannak tartom. Nemcsak az összeg aránytalanul magas összege miatt, hanem azért is, mert úgy gondolom, hogy a címerrel kapcsolatos szerzői jogi dokumentumaimat és az alkotásom történetét is figyelembe kell venni. A rendelkezésemre álló iratok közül az alábbi dokumentumokat teszem közzé. A NAV Bűnügyi Igazgatóságától kapott levél rövidített változatát szintén elérhetővé teszem. Egyes részeket adatvédelmi és egyéb jogi megfontolások miatt kitakartam.
Dr. Szecskó Tamás kézírásával címzett borítékban érkeznek a büntetésekről szóló levelek, a borítékon sem bélyeg, sem feladó, s a polgármesteri hivatal közmunkása dobja be a postaládámba.
Fontos információ, hogy „kézbesítési vélelemmel” lett jogerős Dr. Szecskó Tamás határozata, így lett a postaládámba bedobva az irat, tehát esélyem sem volt hivatalosan fellebbezni.
Az üggyel foglalkozik a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium, a Belügyminisztérium és az Igazságügyi Minisztérium is, de különös módon bekerült az Európai Unió által indított Magyarországgal szemben egyik kötelezettségszegési eljárás vaskos iratanyagába is.
Dokumentumokkal szeretném alátámasztani az állításaimat
A címerrel kapcsolatos álláspontomat nem pusztán emlékezetből vagy személyes meggyőződésből képviselem. Megőriztem az eredeti, 2001. július 28-án elkészült vektorgrafikus forrásfájlt, és rendelkezem a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatalától származó dokumentumokkal is.
Ezek az iratok itt tekinthetők meg:
Azért tartom fontosnak mindezt, mert szeretném, ha az ügyben nem a személyes indulatok, hanem a tények, az eredeti dokumentumok és a jogszabályok alapján születne döntés.
Amikor valakit megszédít a hatalom, s amikor egy helyi ügy túlmutat a település határain
A címer használata körüli vita 2026 februárjában a digitális felületeken is folytatódott. Az önkormányzat szerzői jogi, illetve a címer használatával kapcsolatos kifogást emelt a Google-nál, mert a Szegvár alkalmazásban is megjelenik a címer. A Google Play Console ügyintézőjének elküldtem az eredeti grafikai forrásfájlt, a hivatali tanúsítványt, a szemantikai vizsgálat eredményét, a szakértői véleményt és más dokumentumokat. Ezt követően egy videókonferencián angol nyelven ismertettem az álláspontomat. Az egyeztetés végén az ügyintéző az általam bemutatott bizonyítékokat fogadta el, és az én álláspontomnak adott igazat. Az önkormányzat kérelmével kapcsolatos eljárás részleteit a rendelkezésemre álló dokumentumok alapján lehet megismerni. Számomra ez az eset azért is volt különösen fájdalmas, mert a Szegvár alkalmazást ugyancsak a település népszerűsítése és digitális jelenlétének erősítése érdekében készítettem. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kezdeményezésben nem ellenséget, hanem lehetőséget kellene látni.
Egy másik, hasonló ügy egy Szegvárhoz kapcsolódó Facebook-oldal kapcsán merült fel. Az önkormányzat a címer használatát kifogásolta, én pedig a Meta felületén fellebbeztem, és bemutattam az alkotás eredetét igazoló dokumentumokat. A Meta az általam ismertetett érvek alapján elutasította az önkormányzat kérelmét. Ezt követően én is bejelentést tettem az önkormányzat hivatalos Facebook-oldalán megjelenő címerhasználat miatt. A Meta az én bejelentésemnek is helyt adott, és eltávolított olyan tartalmakat, amelyeken a címer szerepelt. Az önkormányzat később egy módosított címerképet tett közzé, amelyen az eredeti három folyó helyett négy látható. Ezt a változatot is kifogásoltam, és a kép később szintén eltűnt az oldalról. A történtek számomra azért különösen szomorúak, mert a címernek nem a viták, hanem a szegváriak összetartozásának jelképévé kellene válnia.
A nyilvánosság előtt is megjelent a konfliktus
A köztünk kialakult vita nem csupán hivatalos levelezésekben és jogi eljárásokban jelent meg.
2025. augusztus 7-én Szegvár Nagyközség Önkormányzatának hivatalos honlapján és Facebook-oldalán egy olyan, átalakított fényképet tartalmazó bejegyzés jelent meg, amelyen álláspontom szerint engem bűnözőként ábrázoltak. Egy hozzászólásban emellett súlyos, pedofíliára utaló állítás is megjelent velem kapcsolatban.
Az ilyen tartalmak különösen súlyosan érintik az embert, hiszen nemcsak a közéleti szerepvállalását, hanem a személyes méltóságát és a jó hírnevét is érinthetik. Újságíróként hosszú évek óta tisztában vagyok a nyilvánosság erejével és felelősségével. Tudom, hogy egy állításnak következményei vannak, ezért magam is fontosnak tartom a dokumentálhatóságot és a tények ellenőrzését. Éppen ezért fájdalmas, amikor úgy érzem, hogy velem kapcsolatban nem ugyanezek az elvek érvényesülnek.
Strasbourgig jutott az ügy
2026. július 13-án az engem érintő ügyekkel kapcsolatban európai uniós szervekhez fordultam, és beadványt nyújtottam be az Emberi Jogok Európai Bíróságához is. Az ügyeket a magyarországi jogállamiság helyzetével kapcsolatos aggályaim tágabb összefüggésében ismertettem. Ugyanezen a napon angol nyelvű tájékoztatást küldtem az Európai Parlament képviselőinek. A beadványom és az abban ismertetett aggályaim itt olvashatók:
2026. szeptember 1-jén Strasbourgban személyesen is találkoztam az Európai Bizottság egyik tisztségviselőjével, egy európai parlamenti képviselővel, valamint két, újságírók jogvédelmével foglalkozó szervezet önkéntesével. A megbeszéléseken az engem érintő ügyekről, valamint a közéleti szereplőket és újságírókat érő jogi nyomásgyakorlás problémájáról is beszéltem.
Október 23-án, nemzeti ünnepünkön ismét terjedelmes, angol nyelvű levelet küldtem 720 fő Európai Parlament képviselőinek, emellett 199 fő magyar országgyűlési képviselőt is tájékoztattam az engem érintő koncepciós ügyekről. Nem azért teszem mindezt, mert azt gondolom, hogy egy személyes konfliktus önmagában nemzetközi jelentőségű. Azért fordulok a nyilvánossághoz és a megfelelő fórumokhoz, mert meggyőződésem, hogy minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy az őt érintő eljárások tisztességesek, átláthatók és jogszerűek legyenek, s ne egy bosszúhadjárat miatt történjen.
Egy kisvállalkozás és 31 év tisztességes munka a tét
A történetnek van egy olyan része is, amelyről talán kevesebb szó esik: a mindennapi megélhetésem.
1995. július 24-én indítottam el a vállalkozásomat. Az elmúlt 31 évben kiadványszerkesztéssel, tördeléssel, weboldalak készítésével és más grafikai munkákkal foglalkoztam. Nem lettem gazdag ember, és nem értem el kimagasló üzleti eredményeket, de egy dologra mindig büszke voltam: arra, hogy tisztességesen dolgoztam. A vállalkozásommal kapcsolatos adóügyeimet mindig igyekeztem rendben tartani. Amikor a NAV ellenőrizte a könyvelésemet, sohasem talált hiányosságot. Számomra ez többet jelent puszta adminisztratív eredménynél: azt jelenti, hogy három évtizeden át becsülettel próbáltam helytállni.
Súlyos egészségkárosodásom miatt ma már megváltozott munkaképességű emberként élek. Az egészségi állapotom korlátozza a lehetőségeimet, ezért különösen fontos számomra, hogy otthonról végezhető munkával tudjam fenntartani magam és folytatni azt, amit évtizedeken át építettem.
2026. szeptember 29-én levélben fordultam a NAV Csongrád-Csanád Vármegyei Igazgatóságához, Dr. Almási Mihály Főosztályvezető Úrnak címezve írt levelemben kértem, hogy vizsgálják meg az ügyemet, s indítsanak hivatali / hatósági eljárást. Azt szerettem volna elérni, hogy a vitatott tartozás ne kerüljön olyan módon a folyószámlámra, amely ellehetetlenítheti a vállalkozásom folytatását. A 300 ezer forintos összeg számomra nem egyszerűen egy szám egy hivatalos iraton. Olyan teher, amelynek megfizetése a jelenlegi élethelyzetemben komoly nehézséget okozna. Úgy érzem, hogy ha a vállalkozásom végleg megszűnne, azzal nem csupán egy bevételi lehetőséget veszítenék el, hanem az életem több mint három évtizedes munkájának egy részét is.
A vállalkozásomat egészségügyi okok miatt átmenetileg szüneteltettem, de szerettem volna újrakezdeni a munkát. Újra alkotni, dolgozni, értéket teremteni. Nem különleges kiváltságokra vágyom, csupán arra, hogy a megmaradt erőmmel és tudásommal tisztességesen boldogulhassak.
A kérdésekre választ várok
Az engem érintő ügyekkel kapcsolatban további kérdéseket is felvetettem, és szeretném tisztázni, hogy az egyes eljárásokban kik, milyen minőségben és milyen körülmények között jártak el. Ezeket a kérdéseket azonban nem tekintem bizonyított tényeknek, és nem szeretnék senkit bizonyítékok nélkül felelőssé tenni. Éppen azért fordultam a megfelelő fórumokhoz, hogy a felmerült aggályokat függetlenül és tárgyszerűen vizsgálhassák meg.
Legutóbb arról értesültem, hogy a Legfőbb Ügyészség eljárást kezdeményezett a Központi Nyomozó Főügyészségnél az engem érintő ügyekkel kapcsolatban. Ennek pontos tárgyáról, jogi kereteiről és további fejleményeiről a hivatalos tájékoztatások alapján lehet majd beszámolni.
Azt még jelenleg vizsgálom, hogy Szabó Tibor György polgármester baráti körébe tartozó Dr. Kőrösi Gábor bíró, a Szegedi Törvényszék elnökhelyettese, vagy Dani Róbert, a Szentesi Rendőrkapitányság újonnan kinevezett rendőrkapitánya részt vehetett-e ezekben a politikai nyomásgyakorlásra épülő eljárásokban?
Véletlen és különös egybeesés, hogy amíg én 2026. szeptember elsején Strasbourgban tartottam megbeszéléseket a bizonyos SLAPP-európai szabályozásról, pontosan ugyanezen a napon Dani Róbert rendőrkapitány személyesen Szabó Tibor György polgármestererrel egyeztetett személyesen. Hazautazásomkor a TGV-n elővettem a mobilomat, s nagy meglepetésemre a parlamenti élő közvetítésben Dr. Görög Márta beszél erről a bizonyos EU-s kötelezettségszegési eljárásról. Milyen különös egybesések…
Azt szeretném, ha az ügyek végére nem találgatások, személyes indulatok vagy politikai szempontok, hanem a tények és a jogszabályok alapján kerülne pont.
Nem a harag, hanem az igazság keresése vezet
Sokan kérdezhetik, miért nem hagyom abba. Miért fordulok újra és újra hatóságokhoz, miért írok leveleket, miért vállalom a nyilvánosságot, és miért próbálom elmondani mindazt, ami velem történik. A válaszom egyszerű, még ha a helyzetem korántsem az. Azért, mert hiszek abban, hogy az embernek akkor is ki kell állnia magáért, amikor ez nehéz. Azért, mert szeretném megvédeni a munkámat, a jó hírnevemet és azt a lehetőséget, hogy továbbra is tisztességesen dolgozhassak. És azért is, mert nem szeretném, ha bárki úgy érezné: egy hivatalos eljárással, egy súlyos bírsággal vagy a nyilvánosság előtti megbélyegzéssel szemben nincs lehetősége megszólalni.
Életem jelentős részét Szegvár szolgálatában töltöttem. Fényképeken őriztem meg a település múltját és jelenét, tudósítottam a helyi eseményekről, emberekről és közösségekről, és számtalan alkalommal próbáltam a munkámmal hozzájárulni ahhoz, hogy Szegvár értékei fennmaradjanak. A címert is ilyen szándékkal készítettem el. Nem gondoltam volna, hogy egyszer éppen ez válik egy olyan konfliktus középpontjává, amelyben már nemcsak egy grafikai alkotásról, hanem a méltóságomról, a megélhetésemről és az igazságba vetett hitemről is szó lesz.
Nem várok kivételezést. Nem várom el, hogy bárki automatikusan nekem adjon igazat. Azt szeretném, ha meghallgatnának, megvizsgálnák a dokumentumokat, és minden érintett számára biztosítanák a tisztességes eljárást. Mert Szegvár nem egyetlen emberé, nem egyetlen hivatalé és nem egyetlen politikai közösségé. Szegvár mindannyiunk otthona. A címerének, a múltjának és a jövőjének pedig össze kellene kötnie bennünket, nem szembeállítania egymással.
Én továbbra is szegvári lokálpatriótának tartom magam. És minden történtek ellenére szeretném hinni, hogy egyszer eljön az idő, amikor nem a konfliktusokról, a bírságokról és a beadványokról kell majd beszélnünk, hanem ismét arról, hogyan lehet közösen tenni ezért a településért. Mert végső soron számomra mindig ez volt a legfontosabb: nem az, hogy kié legyen az utolsó szó, hanem az, hogy Szegvár és az itt élő emberek ne veszítsenek el többet annál, mint amennyit egy ilyen konfliktus már eddig is elvett tőlünk.