Kedves Szegváriak, Barátaim,
ismerős és ismeretlen Polgártársaim!Ismét elmúlt egy év. Hál’ Istennek békességben, szeretetben teltek az év legszebb napjai, szent karácsony ünnepe. Elérkezett a visszatekintés, a számadás, a hálaadás, a jövő évi tervezés és az újévi jókívánságok ideje.
Az én tisztem most ez utóbbi, jókívánságokkal megerősített újévi köszöntés.
Mégis mindenekelőtt hálámnak adok hangot azért, mert megértük és együtt köszönthetjük az évfordulót, mert 2005-ben minden gondunk, problémánk, nehézségünk ellenére az esetek döntő többségében megértéssel, türelemmel, segíteni akarással fordultunk egymás felé. Ez jó volt.
Kívánom először tehát, hogy ez a jövőben is így legyen. Kívánom, hogy az ez alól kivételt jelentő esetekben is találjuk meg a megnyugtató, helyes megoldásokat.
Kívánságlistám további részében azonban hadd legyek rendhagyó. Amikor saját életem 2005. évi mérlegét készítem, mint az utóbbi években, úgy most is oda lyukadok ki, hogy az élet talán legfontosabb, legjelentősebb értékeitől fosztottam meg magamat ebben az esztendőben is.
Kapkodó, rohanó mindennapjaimban nem jutott idő arra, hogy gyönyörködjem a természet csodáiban. A rigó füttye helyett a mobiltelefonom csengésére figyeltem. A madáretetőt csak megtöltöm, de a madarakban való gyönyörködésre már nincs időm. A természet ébredése, a rügyfakadás, a fák virágba borulása, nyári lombjuk pompája, majd őszi elhullatása szinte észrevétlenül suhant el mellettem.
Biztosan gyakran előfordult, hogy nem vettem észre mások gondját, bánatát, esetleg nem segítettem felszárítani a sírók könnyeit, nem szántam elég időt arra sem, hogy örömeiket megoszthassák velem.
S én ezt a mulasztásomat most nagyon bánom, az élmények elvesztegetése, hiánya súlyos teher rajtam, mert ez már sohasem pótolható.
Az utóbbi években értékítéletünk tévúton jár, egyre inkább az anyagi gyarapodástól várjuk a boldogságot. Ha egy-egy tervünk sikerül, ideig-óráig érzünk csak elégedettséget, majd új célokat kezdünk hajszolni, s közben elfelejtjük, hogy életünk, annak minden órája, perce egyszeri és megismételhetetlen csoda. A legértékesebb ajándék, aminek elvesztegetése megbocsáthatatlan bűn, pótolhatatlan veszteség. A lélek elsorvasztása.
Az utóbbi napokban egy filmben hallottam a következő nagyon szép mondatot: „A lélek beteg, de a test kezd jajgatni.” Milyen igaz. Ha lelkünk erős, gazdag, testünk is jól működik. Itt következő újévi jókívánságaimat éppen ezért úgy sorakoztatom fel, hogy azok teljesülése esetén lelkünk és így testünk is erős, egészséges maradjon, s ha most nem az, új erőre kapjon.
Mit kívánok tehát 2006-ra?
Kívánom, hogy minden este azzal a jól eső érzéssel zárjuk a napot, hogy ma nem mulasztottuk el az igazán fontos dogokat. Volt időnk gyönyörködni a szállingózó hóesésben, a jégvirágok csodás mintáiban, a behavazott tájban élelmet kereső vadakban, a tavasz ébredésében, a rügyfakadásban, a virágzó fákban, az érő gabonában, az illatos gyümölcsökben, a békák kuruttyolásában, a madarak énekében, a tücskök ciripelésében, a szitakötők és lepkék színpompájában, a halak fürgeségében, a tündöklő csillagos égben, egyszóval a természet csodálatos gazdagságában és életerejében. Kívánom, hogy 2006. minden napjának legyenek olyan percei, amelyeket egy-egy szép dallam, vers, egyéb maradandó emberi alkotás élvezete tegyen emlékezetessé.
Minden este azzal a megnyugtató érzéssel hajthassuk álomra fejünket, hogy minden tőlünk telhetőt elkövettünk az őseinktől megőrzésre, gyarapításra átvett környezetünk megóvásáért, hogy ezért gyermekeink, unokáink ne átokkal, de szeretettel gondolhassanak ránk most és akkor is, ha már nem leszünk közöttük.
Minden este elmondhassuk, hogy ma volt időnk meghallgatni mások gondjait, örömeit, s kinek-kinek szeretettel segítettünk problémái megoldásában, vagy egyszerűen együtt örültünk velük. Mindenkihez volt biztató szavunk, a ránk szorulók számára hathatós segítségünk, s láthattuk megkönnyebbülést sugárzó mosolyukat.
Minden este köszönettel gondolhassunk arra, hogy mi is megkaptuk másoktól ugyanezt a törődést és szeretet.
Örülhessünk annak, hogy számunkra fontos az emberek társasága, s annak is, hogy az emberek számára öröm a mi társaságunk.
Az év minden napját azzal a boldogsággal zárhassuk, hogy szeretteinkkel, barátainkkal is tartalmas, szép perceket, órákat tölthettünk.
Az esti számadáskor elégedetten nyugtázhassuk, hogy irigység, gyűlölködés ezt a napunkat már nem mérgezte meg, hogy örülni tudunk mások sikereinek, és ez fordítva is igaz.
Bízhassunk abban, hogy aki eddig ellenségének tekintett bennünket, azt a mai naptól jó ismerősként, esetleg barátként tarthatjuk számon.
Legyen lehetőségünk megtapasztalni, hogy a keserű sorsunk, sikertelenségünk körül forgó gondolatainkat felváltotta a természet szeretete, a hit, a családunk, barátaink, ismerőseink és a nálunk sokkal elesettebbek sorsa iránti őszinte érdeklődés, a segíteni akarás, s ettől észrevétlenül elmúlt belőlünk a reménytelenség, és saját életünk is sokkal gazdagabbá vált.
Kívánom, legyen lehetőségünk életünk 2006. évi mérlegét elkészíteni, s abban megállapítani, hogy végre értékén becsültük az élet legfontosabb, legjelentősebb dolgait, az Istentől s embertársainktól kapott összes csodás ajándékot. Hogy 2006-ban úgy éltük az év minden napját, a nap minden óráját, az óra minden percét, mintha az életünk utolsó napja, órája, perce volna, tudva, hogy ami jót most nem teszünk meg, az többé már nem pótolható. Hogy múlandó, értéktelen talmi csillogás nem tévesztett meg bennünket, ezekre nem vágyakoztunk. Hogy amit tettünk, az megnyugvást, elégedettséget, maradandó értékeket teremtett, s az emberekből felénk áradó szeretet megerősített bennünket abban, hogy ebben az évben érdemes volt élnünk, mert szép dolgokért éltünk. Így legyen!
Boldog új évet!
Szenczi Sándorné
polgármester
