Nem csak a katonák végeznek gyakorlatokat, vagy a sportban van edzés, hanem a lelkiéletben is szükséges.
Ezért évente több alkalommal a nagyobb ünnepek előtt általában 3 napos lelkigyakorlatot végzünk a templomban. Ez nem azt jelenti, hogy egész nap ott térdelünk, vagy ostorozzuk magunkat, legfeljebb átvitt értelemben.
Idén a Húsvéti ünnepre készülve volt az elmúlt hétvégén: péntek, szombat este és vasárnap reggel. Mindig hívunk vidékről egy „idegen”, azaz kevésbé ismert lelkipásztort, hogy az Ő szavaira megindítsuk lelkünket. Ez azt jelenti, hogy ha egy szokatlan, esetleg más stílusban, vagy nem megszokott hang szólítja meg értelmünket, indítja meg szívünket, és irányítja figyelmünket az örökértékek, az örökélet felé, talán meg is tesszük azt a lépést, amire éppen most a legnagyobb szükségünk van. Vagyis rendezzük kuszált, haragos emberi kapcsolatainkat, és pótoljuk az Isten iránti hanyagságainkat.
A Nagyböjt a Húsvétot megelőző időszak, úgy is mondjuk: „kegyelmi idő”. Sokkal nyitottabb a lélek, bátrabb az ember, hogy a jót tegye, vagy hiányosságait pótolja. Ekkor még talán az is eljön és meggyónik, aki máskor „nem ér rá”.
Varga Attila atya, aki már 2 éve Makón lelkipásztor szívesen jött el hozzánk, és vállalta, hogy vezeti e három napon az elmélkedéseket, és fogadja a gyónókat, lelkibeszélgetésre vállalkozókat. A homiliáját II. János Pál pápa irgalmasságról szóló enciklikájára építette.
Pénteken este mondandóját a „megbocsátok, de nem felejtek”, lelkületű ember magatartására és megtérésére irányította. Szombaton éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe lévén, az életadásról, melyet az Isten ember iránti szeretete, és irgalma ihletett, beszélt. Vasárnap a Tékozló fiúról, vagyis az Irgalmas atyáról szólt. Mindezeket az életből vett példákkal illusztrálva, a Szentatya tanításával alátámasztva mutatta be számunkra. Jó volt együtt lenni, ünnepelni így az Eucharisztiát, és készülni a Húsvét ünnepére az Egyház közösségében.
A vasárnapi szentmise szépségét még a Misszió nevű családi zenekar közreműködése is emelte. Szépen énekeltek, s játszottak mindannyiunk örömére.
