Gila Antalné, Nagy Sándorné és Kovács Ildikó köszöntője
„Hálásak vagyunk, hogy hívásunkra újra jöttek, ahogy eddig is, a sok munkás, segítő nap után azonban, most ünnepeltekként!
A mai délután a köszöneté, és lehetne-e természetesebb időpont erre, mint az év vége, amikor átgondoljuk, mire futotta erőnkből az idén Mi, közművelődési munkatársak hamar átlátjuk, csakis a kultúrát támogatókkal együtt tudunk igazán eredményesek lenni.
És lehetne-e méltóbb időpontban a köszönet ünnepe, mint Karácsony előtt, amikor a szívekben elcsitulnak az indulatok, letisztulnak az érzelmek, és tere marad az egymásra figyelésnek, a szeretetnek. A szeretetnek, mely alig felfogható, alig érthető, de ereje hatalmas, belőle csodák tudnak születni.
Kis falunkban különös jelenség figyelhető meg. Tanúi vagyunk, ahogy igény, majd szeretet alakult ki egy ügy irányába, vagyis a tartalmas együttlét, a kulturált időtöltés felé, és részesei lettünk az ennek érdekében való összefogás élményének.
E kis közösség, e mag vonzására aztán jöttek mindazok, akik életében fontos a közös munkán, a közös élményen túl, a közösen megélt szépségek felemelő érzése is.
Így adódik, hogy ezen az estén együtt, barátságban ünnepel dolgos kezű aktivista, és Isten ajándékából naggyá lett művész, segítve, és gyönyörködtetve egymást, örömben, szeretetben.
A Szőlővesszők zenéje és életszemlélete egyaránt megnyugvást, megilletődöttséget és emelkedettséget kelt az emberben, énekeikből sugárzik a szeretet, amit minden ember, bevallja, vagy nem, teljes szívéből kíván, és ami elengedhetetlen ahhoz, hogy lelkünk sima legyen, befogadó, és adakozó.
Milyen nagy hivatása van tehát az emberi alkotásnak, a művészeteknek életünkben!
Szegvár bővelkedik az értékes, tenni, alkotni vágyó emberekben. Olyan kevés kell, hogy észrevegyük őket, megfogjuk a kezüket, és máris nekünk adnak magukból valamit, énjük egy titkos darabkáját.
A közösség, melyet bevezetőnkben említettünk, és mely a mai este gazdája, a Kultúra Pártolók Köre.
Négy éve alakult civil szervezet, nem tömegigényű programok szervezésére jött létre. Elsősorban saját érdeklődésük kielégítésére, de rövidesen a Művelődési Ház egyes rendezvényeinek segítését is vállalták, főleg azokét, melyek megvalósulásának feltétele az összefogás, mivel komoly, sokemberes munkát igényelnek
Összejöveteleinken rendszeresek az ismeretterjesztő előadások, úti beszámolók, kiállítás- és színháznéző kirándulások, író-olvasó találkozók szerepelnek.
Az első program, melyben szerepet, munkát vállaltunk, az Én ezt tudom elnevezésű amatőr művészeti tevékenységeket gondozó pályázat-sorozat volt, ennek is először az irodalmi része.
Évek óta visszatérően, a legjobb alkotásokból mi rendezünk irodalmi esteket.
A mai rendezvény magába foglalja ezt a hagyományt. A következőkben elhangzó művek, az Irodalmi pályázat alkotásaiból kerültek ki.
Elsősorban szegvári nevezőktől érkeztek az alkotások, de két budapesti Szegvár-barát is jelentkezett.
Az Én ezt tudom Tehetségkutató és gondozó programsorozat keretén belül harmadik alkalommal hirdethetünk eredményt itt kis falunkban, Szegváron.
Minden alkalommal neves zsűrit kértünk fel az alkotások értékelésére. Ebben az esztendőben a zsűri tagjai között köszönthetjük Reizinger János irodalomtörténészt, Simai Mihály költőt, és Horváth Dezsőt, a Délmagyarország íróját.
Az irodalmi nagydíjat 2004-ben alapítottuk a zsűrivel együttműködve. Különös gondot fordítottunk arra, hogy olyan alkotó kaphassa meg, aki az írói tevékenysége mellett a közösségi életben is jelentős szerepet vállalt, s teszi ezt ma is. 2004-ben Szűcs Zoltán verseket író alkotóra esett a választás. Ma is itt láthatják, hallhatják. A Kulbert György fafaragó által készített díjat 2006-ban egy olyan alkotó kapja meg, ki az elmúlt esztendőkben is mindig jelen volt a közéletben. Nagy álmainak megvalósítására szánt sok-sok órát. Álmain keresztül Szegvárra csábított néhány vidéki alkotót is, s természetesen folyamatosan Szegvár hírnevét próbálja ápolgatni minden tevékenységével. 2006-ban a zsűri egyhangú véleményeként, s a mi teljes egyetértésünkkel az Én Ezt Tudom Irodalmi Nagydíjat: Holozsai Albert kapja. Gratulálunk!
A Kultúra Pártolók Köre és az Én ezt tudom sorozat tehát sok pontban találkozott.
Természetessé vált, hogy az ismeretségek bővülnek, jó kapcsolatok szaporodnak, és nem csak településen belül. A szíves szegvári vendégszeretet marasztalta és visszavárja a hozzánk ellátogatókat, közösségünk pedig óvja, vigyázza a kialakult barátságokat.
A mi kulturális igyekezetünk éltetője a barátság! A programok anyagi hátterét pályázati pénzekből próbáljuk előteremteni. Köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik térítés nélkül is szívesen jönnek hozzánk, és azoknak, akik talán még barátaikkal is megismertetik Szegvár nevét, esetleg elhozzák őket. Ettől gazdagodunk igazán! Mert számunkra megfizethetetlen lenne neves képzőművészeket, előadóművészeket, művésztanárokat, írókat, költőket hozni a falunkba, hogy lássuk, csodáljuk munkáikat, tehetségüket, és hogy lehetőséget kínáljunk a szegvári amatőröknek velük való találkozásra, sőt mélyebb ismeretségre, szakmai segítségre.
Ők mégis itt vannak közöttünk, mert Barátaink.
A Szegvár Kultúrájáért Díjat 2006-ban alapította a Kultúrapártolók Köre, (a Művelődési Házban rendszeres tevékenységet folytató 27 civil szerveződés közül egy) mint civil szerveződés a Művelődési Ház munkatársaival együttműködve. Hogy miért is létesült ez a díj? Ahol csak van lehetőségünk elmondjuk, hogy együttműködések nélkül, kapcsolatok létesítése, és ápolása, gondozása nélkül sokkal szegényebb lenne Szegvár kulturális élete is. A kultúra, a művelődés fontos megtartó erő. A munkából, az iskolából fáradtan hazatérő ember lehetősége a feltöltődésre, hogy a lelket gyönyörködtető, és éltető erők átjárhassák megfáradt elménket, testünket, elkápráztassanak, vagy megdöbbentsenek. 2006-ban , a díj alapítása évében egy olyan ember kapja meg elsőként, a reméljük hosszú sorban, aki Szegvárra úgy került, hogy előtte csak legfeljebb a szomszédos Mindszentet látogatva hallhatott településünkről. Az első hívó szavunkra mégis eljött, és csupán, ahogy mondani szoktuk „szerelemből” tiszteletdíj kérése nélkül elvállalta az első , akkor még három naposra tervezett alkotótábor szakmai irányítását. Ma már tudjuk, Szegvár közművelődését meghatározó módon befolyásolta jelenlétével, hozzáértésével, emberszeretetével, jó szándékával, s nem utolsó sorban barátainak idecsábításával. Mindezt önzetlenül tette, s teszi a mai percig is, hiszen a következő évben tervezett tudománytörténeti barangolásra is az általa figyelmünkbe ajánlott neves szakemberek látogatnak majd el Szegvárra. A jelenlévők, és a nézők soraiból is bizonyára felismerték már idei díjazottunkat, aki nem más, mint Szűcs Árpád festőművész, életművész. Alkotásait megcsodálhattuk már a Vármegyeházán, tanítani tudását, pedagógiai érzékét a 2006-os alkotótáborban. Barátai közül pedig néhányan ma este is itt vannak velünk, s szemünk láttára, fülünk hallatára mutatkoznak be sorban!”
