Februárban is sok jeles nap van, amelyhez valamilyen népi időjóslás vagy a mindennapi életünkkel kapcsolatos történés kapcsolódik.
– Február 2. Gyertyaszentelő Boldogasszony. A templomban megszentelt gyertyát a falra akasztották, a házakban eloltották a tüzet és mindenhol szentelt gyertyával világítottak.
A gyertyaszentelő napjához fűződik a legszélesebb körben elterjedt időjóslás: e napon a téli álmából ébredő medve kijön a barlangjából, ha napos időt talál, s meglátja a saját árnyékát, akkor visszabújik, mert még hosszú lesz a tél. Tehát, ha ebben az időszakban felmelegedés, napos idő van, a tél még hosszúnak ígérkezik.
„Ha fénylik a gyertyaszentelő, az íziket vedd elő!”
– Február 3. Balázs. A diákok patrónusa. Több évszázadra visszanyúló szokás szerint e napon tartották a Balázs-járást, amikor házról-házra vonulva toborozták a diákokat az iskolába. Ezen a napon van a „balázsolás” is: a torokfájósokat parázsra vetett alma héjával megfüstölik, hogy ezzel a fájdalmat, betegséget okozó gonoszt elűzzék. Balázs napkor a templomban balázsáldás van, amikor az eléje járuló híveknek a pap a torkához két keresztbe tett, vagy Y alakú gyertyát tart, miközben a balázsáldás szavait mondja, kéri Istent, hogy Szent Balázs püspök esedezésére óvja meg az illetőt a torokbajtól.
Ha ezen a napon esik az eső, jégverés lesz a határban.
– Február 6. Dorottya. Kedvelt nap farsangi mulatság tartására. (Gondoljunk Csokonai Dorottyájára.)
Időjóslás is fűződik hozzá: „Ha Dorottya szorítja, Julianna tágítja…” a fagyot. Ha Dorottya napján hideg van, még tíz nap múlva is az lesz.
– Február 10. Az oltóágak szedésének napja.
– Február 11. Elek. Kígyóűző nap, a havasi pásztorok tavaszkezdő napja – ilyenkor a hegyeken nagy tüzet gyújtanak a gonosz elűzésére.
– Február 14. Bálint. A tyúkültetés napja, ekkor kezdenek párosodni, fészket rakni a verebek.
– Február 16. Julianna. Dorottya ellenkező napja.
– Február 19. Zsuzsanna. Elviszi a havat, zöldellni kezd a fű, és megszólalnak a pacsirták.
– Február 22. Üszögös Péter Tavaszi vetést nem jó kezdeni, nehogy az üszög és a rozsda ártson a vetésnek.
– Február 24. Jégtörő Mátyás. Ahol Zsuzsanna nem vitte el a fagyot, Mátyás töri meg a tél uralmát. „Mátyás ront, ha talál, ha nem talál, csinál.” (Jeget). „Mátyás szűre ujjából ereszti ki a tavaszt.” „Mátyás, Gergely, két rossz ember” – vagyis február 24-én, március 12-én visszatérhet a hideg.
A halászoknak is jeles napja, ekkor kezdenek ívni a csukák. Az ezen a napon fogott csukát a nép „Mátyás csukájának” nevezi, és egész évre bő halfogást ígér.
Ha a lúd Mátyás napján tojik, elvész a tojás.
– Farsang. Idejét úgy számítják ki, hogy az első tavaszi (III. 21. utáni) holdtöltére következő vasárnaptól (Húsvéttól) visszaszámolnak hat hetet (a böjt idejét). Az idén február 25-ére esik farsang vasárnapja.
A farsang a közelgő tavasz ősi örömünnepe, egyúttal a tél és a tavasz küzdelmének szimbolikus megjelenítése. Számtalan gonoszűző és termékenységvarázsló álarcos, alakoskodó szokás fűződik hozzá (kongózás, kormozás, téltemetés, busójárás, stb.)
A legtöbb esemény farsang vasárnapjára és a rá következő néhány napra, „farsang farkára” esik: így húshagyó keddre, a böjt kezdetére, hamvazószerdára, a dologtiltó napra, amit böjtfogadónak is neveznek. Ezen a napon tartják a keresztények a „hamvazkodást”.
A Húsvét vasárnapig tartó böjtben húst és zsíros ételeket nem esznek, csak főtt tésztát, aszalt gyümölcsöket és korpából készült savanyú leveseket.
A böjt időszakában fújnak sokszor viharos, de tavaszt hozó „böjti szelek”.
A farsanghoz fűződő népszokások számtalan nép különböző rítusainak emlékét őrzik. Farsangi időben van a busójárás, sok helyen a pártában maradt lányokkal tuskót húzatnak, a fiatalok kakast ütnek, stb.
A farsang azonban főként a fonók, bálak, táncmulatságok időszaka. Napjainkig gyakoriak a maskarás, jelmezes bálak. Leginkább ez mutatja, hogy kereszténység előtti szokások megőrzéséről is van itt szó. Valamikor a tánciskola is farsangi időben volt, a próbabál, a tanfolyam résztvevőinek vizsgabálja farsang végére, farsang három napjára lezajlott. A két világháború között külön báloztak nálunk az iparosok, a gazdák; de kisebb csoportok is rendeztek bálat (tűzoltók). A hamvazó szerdára virradó éjszaka pl. Csépán a cigányok is bálat rendeztek, és éjfélkor ékes gyászbeszéd után jelképesen eltemették a nagybőgőt.
Összeállította: Kosztolányi Sándorné
