Dr. Bandula Miska bácsi (Isten nyugosztalja sírjában is) nagy tiszteletben állt Szegváron. Nem volt már fiatal, talán a hetven felé közeledett az 1960 évek vége felé. A második házassága Gréitikéhez kapcsolódott. Mindkettőjüknek volt az első házasságukból gyerekük. A családegyesítés után, született egy közös gyerekük is. Valamint összekaptak egyszer a gyerekek. Ilyen bármelyik családban előfordult már.
– Grétikém, légy szíves menjél már, mert az „én gyerekem és a te gyereked, üti a mi gyerekünket”. Légy szíves tegyél rendet köztük- mondta Miska bácsi. Ennek a szállóigének gyorsan híre ment a faluban.
Egyébként aranyszívű, segítőkész jó orvos hírében állt. Olyanról is beszéltek, hogy nem fogadott el pénzt a szegény egyedül élő asszonyoktól, „Inkább én adok magának, mamikám” szabadkozott. „Maga jobban rászorul, mint én.” Ezt nekem nem ő mesélte el nekem, hanem egy idős mamika. De azért néhány tojást, túrót, tejfölt vagy gyümölcsöt, zöldséget.elfogadott, ha jó szívvel kínálták.
Egyszer hír érkezett arról, hogy súlyos betegség támadta meg, A szentesi kórházban van. Meglátogattam.
Ekkor már nem laktunk Szegváron. Nagyon megörült nekem.
Megnyugtatott:
– Felnyitottak, szerencsére nincs komoly baj, közölte a főorvos. Nem volt hosszú a műtét. Azután folytatta: Lacikám, tudod, hogy milyen sok embert meggyógyítottam, mégis úgy érzem, én nem fogok már meggyógyulni.
– Legyél erős Miska bácsi. Ha az orvos azt mondta nincs komoly baj…
Beszéltem a főorvossal. A napjai meg voltak számolva, a rákos sejtek már szétszóródtak…
